Az alkotmányos adózástól az adózási alkotmányig – 3. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adózás alkotmányossági kérdéseiről szóló korábbi cikkeinkben áttekintettük a feudalizmus időszakát, amikor a társadalom vezető rétegeinek adómentességét garantálták az uralkodók, majd a polgári átalakulás időszakát, amikor a mindenkire kiterjedő közteherviselés feltételeit teremtették meg. A XX. században megbicsaklottak a fennkölt elképzelések.


Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének…

(részlet IV. Károly lemondó nyilatkozatából)

Az 1848. évi áprilisi törvények az 1867-es kiegyezést követően szép lassan kiteljesedtek, és a társadalom, a gazdaság és az állam működésének igen tisztes feltételrendszerét teremtették meg. A politikai nézetkülönbségek nem érintették a legfontosabb 48-as követeléseket egészen a XX. század elejéig, amikor a polgári fejlődés következményeként megerősödtek a munkásmozgalmi érdekérvényesítés lehetőségei és eszközei.

A szarajevói merénylet után Ferenc József a háborúról döntött. Tisza István miniszterelnök először vonakodott a belépést illetően, feltételeket támasztott, majd az ezekre kapott ígéretek („fedezetlen csekkek”) után Magyarország is belépett a háborúba.

Ferenc József 1916. november 21-én meghalt, utódja öccsének unokája, Károly lett az osztrák és a magyar trónon is, akit 1916. december 30-án koronáztak IV. Károly néven magyar királlyá. IV. Károly megpróbálta menteni a menthetőt, és a legkisebb veszteséggel kiszállni a világháborúból, Magyarországon lemondatta Tisza István miniszterelnököt. Esterházy Móric (Eszterházy Péter nagyapjának) rövid miniszterelnöksége után ismét (immár harmadszor) a megbízható Wekerle Sándort bízták meg kabinetalakítással. Ausztria-Magyarország-Németország elvesztette a háborút, a békekötés feltételeit a győztes hatalmak diktálták. Több ország is Magyarországot nevezte meg legfőbb bűnösként, főleg azért mert jelentős területek megszerzésében reménykedtek a magyar területekből. (Tudjuk, ez később be is következett, az antanthatalmaknak érdekük volt a központi hatalmak meggyengítése, területük felosztása.)

IV. Károly király eskütétele

 

A vesztes háborút követően 1918-ban elégedetlenségi hullám söpört végig a Habsburg Birodalmon. Magyarországon ez tizennégy hónap után elsöpörte a Wekerle kormányt, a kevés véráldozattal járó őszirózsás forradalom eredményeként az uralkodó nevében József főherceg 1918. október 31-én Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnökké.

Alkotmányos válság 1918-19-ben

Károlyi november elején felmentést kért és kapott az uralkodónak tett eskü alól, kormánya pedig „népkormányként” a Nemzeti Tanácsra esküdött fel. November 13-án egy magyar küldöttség kereste fel Károlyt a Bécs melletti Eckartsau-ban lévő vadászkastélyában, ahol rábeszélték a lemondásra.

Az eckartsaui nyilatkozatban Károly beleegyezett uralkodói jogainak felfüggesztésébe, elismerte, hogy a magyar nemzetnek joga van az államforma megválasztására, azonban formálisan nem mondott le a magyar koronáról. (Ennek a későbbiekben súlyos következményei lettek.)

Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minélelőbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mely háború keletkezésében semmi részem nem volt.

Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.

Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, melylyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

 

Kelt Eckartsau ezerkilencszáztizennyolc, November hó tizenharmadikán.

 

Károly

Az eckartsaui nyilatkozat IV. Károly saját kézírásával

 

Ezt követően, 1918. november 16-án Károlyi Mihály kikiáltotta a (nép)köztársaságot, az erről szóló „néphatározat” november 22-én jelent meg:

Magyarország Nemzeti Tanácsa a nép akaratából a következő NÉPHATÁROZATOT hozta:

I. CIKK

Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság

II. CIKK

A népköztársasági alkotmányt új választójog alapján sürgősen egybehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés állapítja meg.

A magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlik és megszűnik.

III. CIKK

Addig, míg az alkotmányozó nemzetgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának támogatásával.

IV. CIKK

A népkormány alkosson sürgősen néptörvényeket:

1. az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és a nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról.

2. a sajtószabadságról.

3. a nép esküdtbíráskodásáról.

4. az egyesülés és gyülekezés szabadságáról.

5. a földmíves népnek földhöz juttatásáról.

Ezeket a törvényeket léptesse a népkormány sürgősen életbe és hajtsa végre.

V. CIKK

Az ezzel ellenkező törvényes rendelkezések hatálya megszűnik, minden egyéb törvényes rendelkezés hatályban marad.

Budapesten, 1918. évi november hó tizenhatodik napján.

Károlyi Mihály 1918. november 16-án a parlament lépcsőjéről kikiáltja a (nép)köztársaságot

 

A Károlyi-kormány a néphatározatban megfogalmazott programot elkezdte végrehajtani, megszülettek a IV. cikk 2., 3. és 4. pontjában nevesített törvények, elkezdődött a földosztás.

Az adózással kapcsolatos érdemi döntések nem születtek, egyelőre megelégedett a kormányzat a korábban (még a Wekerle-kormány) idején alkalmazott adókkal, illetve olyan, inkább jelképesnek számító döntések születtek, mint a játékkártya gyártása állami monopóliumának megszüntetését követően terhelje azt jelentős adótétel. Szende Pál közgazdasági íróként jelentős volt (Budapesten utcanév is őrzi emlékét), de a Károlyi- és Berinkey-kormányok pénzügyminisztereként végzett tevékenysége nem nevezhető kiemelkedőnek.

Károlyit 1919. január 11-étől köztársasági elnökké választották, ezt a posztot töltötte be egészen március 21-ig. Március 20-án antanthatalmak által megfogazott békeszerződés döntésének dokumentumait átadnák a magyar kormánynak (az átadó személyéről ezt nevezték Vix-jegyzéknek). Ennek elfogadhatatlansága miatt lemondott a Berinkey-kormány. Károlyi köztársasági elnökként szociáldemokrata kormányt készült megbízni, de március 21-én éjjel megalakult a Tanácsköztársaság, másnap Károlyi aláírásával jelent meg a Tanácsköztársaság hatalomátvételéről szóló proklamáció. Ezt később Károlyi (és Berinkey miniszterelnök is) hamisítványnak minősítette.

A Tanácsköztársaság írott alkotmányt alkotott

A megalakult Tanácsköztársaságnak alig öthónapos működése alatt nagy erővel nekilátott az ország katonai erővel való megvédésének, illetve az új államforma nemzetközi elfogadtatásának. A kezdeti sikerek után mindkét területen katasztrofális eredmények következtek be.

Garbai Sándor miniszterelnök és Kun Béla népbiztos kikiáltják a Tanácsköztársaságot

 

Gazdasági területen megkezdődtek az államosítások. A munka alapú társadalmat célozták meg, ahol a tőke értékteremtő szerepét tagadták, és a rászorulók (gyermekek, idősek, betegek) eltartásán kívül csakis a munkát végzőket (beleértve a Vörös Hadsereg katonáit is) tartották a társadalom hasznos tagjainak, így választójog is csak őket illette meg. Az adózási kérdések részleteivel a Tanácsköztársaság ideje alatt sem volt idő foglalkozni.

Ki kell emelni viszont azt, hogy a fentebb említett néphatározat II. cikkét megvalósították, megszületett a magyar történelem első egységes írott (kartális) alkotmánya (Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmánya), amelyet a szövetséges tanácsok országos gyűlése 1919. június 23-án fogadott el. Terjedelme miatt ennek teljes közzétételét mellőzzük, csak néhány pontját emeljük ki.

Az alkotmány következő téziseit mai szemmel is haladónak kell minősítenünk:

– gyülekezési jog;

– véleményszabadság, sajtószabadság;

– általános választójog 18 éves kortól, amely a nőkre is vonatkozik;

– munkához való jog (és egyben munkavégzési kötelezettség);

– művelődéshez való jog;

– vallásszabadság;

– anyanyelv-használati jog.

A jogoknál ugyanakkor korlátot támasztott az alkotmány, amely szerint ezeket csak a dolgozó nép tagjai gyakorolhatják szabadon, a tőkéből, járadékból élők nem.

Az alkotmány már 1. §-ában leszögezi, hogy „A proletáriátus diktaturája azonban csupán eszköz mindennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére és előkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat és amelyben megszünik az osztályuralom legfőbb eszköze, az állam hatalma is.”. A megcélzott osztálynélküli társadalomban már állam sincs, azaz az állam működésének anyagi fedezetét biztosító adóztatásra sincs szükség.

A Tanácsköztársaságban a legfőbb hatalmat a szövetséges tanácsok országos gyűlése gyakorolja, ez választja meg a legfőbb végrehajtó szervet, a Kormányzótanácsot, és annak elnökét. A Kormányzótanács tagjai a népbiztosok, amelyek népbiztosságokat vezetnek, ezek egyike a gazdasági ügyekért felelős Népgazdasági Tanács. (ha belegondolunk, ez nemigen különbözik a mai hatalmi struktúrától: Országgyűlés, Kormány, miniszterek, minisztériumok)

16. § A szövetséges tanácsok országos gyülésének hatáskörébe tartozik minden nagyfontosságú állami ügy, de különösen

5. az államkölcsönök fölvétele;

9. a gazdasági élet egészének, valamint egyes ágainak általános irányitása;

10. a pénzrendszer, a mérték- és súlyrendszer megállapitása és megváltoztatása;

11. a Tanácsköztársaság költségvetésének megállapitása;

12. a közterhek megállapitása; …

Fontos garanciális szabály, hogy az adórendszer a legfőbb képviseleti szerv hatáskörébe tartozzék.

A végrehajtó népgazdasági Tanács hatásköre ennél jóval szűkebb:

34. § A Népgazdasági Tanács hatáskörébe tartozik a termelésnek és a javak elosztásának egységes irányitása, a gazdálkodást tárgyazó rendeletek kibocsátása és végrehajtása, úgyszintén a termelésnek, valamint az elosztást végző szerveknek műszaki és gazdasági ellenőrzése.

35. § A Népgazdasági Tanács főosztályai a következők:

a) a termelés általános irányitása, anyaggazdálkodás és külkereskedelem,

b) a földmivelés és állattenyésztés,

c) az ipari termelés technikai irányitása és üzemvezetés,

d) pénzügyi gazdálkodás,

e) közellátás,

f) közlekedés,

g) gazdasági szervezés és ellenőrzés,

h) középités,

i) munkaügy.

Szintén pozitívumként kell megemlíteni, hogy a német és a ruszin nemzetiség önálló népbiztosságokat kapott, és a Népgazdasági Tanácsban is képviseleti joggal rendelkeztek.

Bármennyire is haladónak voltak tekinthetőek az alkotmány felsorolt tézisei, tudjuk, hogy a gyakorlat más volt, illetve a Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-jei bukása nem tette lehetővé az elvek gyakorlatba való átültetését.

Visszarendeződés és stabilizáció 1919-23-ban

A Tanácsköztársaság bukását követően néhány napig regnáló Peidl-kormány augusztus 2-án ismét kihirdette (a tanácsköztársaság helyett) a népköztársaságot, de ez már csak rövid életű kezdeményezés volt, mert az augusztus 15-én hivatalba lépő Friedrich-kormány már ismét József főhercegtől kapta megbízatását, és Habsburg József főherceget tekintették most már a király nélküli királyság államfőjének. (A király nélküli királyság jogi problémáiról érdekes írás található az irodalomjegyzékben.)

Ez az állapot november 24-éig tartott, amikor is az Antant és a román megszálló csapatok nyomására a kormány lemondott, az újonnan alakult Huszár-kormány már Horthy Miklóst tekintette a király nélküli királyság államfőjének.

Horthy Miklós fehér lovon

 

Az alkotmányos rend helyreállítására még várni kellett néhány hónapot. 1920. évi február 16-án nemzetgyűlési képviselői választásokat tartottak. Az új országgyűlés első törvényében (1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről) az 1918. november 16 – 1919. augusztus 14-e közötti időszakot olyannak minősítette, amelyben született törvényeket, rendelkezéseket semmisnek kell tekinteni (a törvény biztosított kivételi lehetőséget a jogrend fenntartása és folytonossága érdekében).

A törvény rendelkezett arról, hogy IV. Károly lemondásával a királyi hatalom megszűnt, de egyelőre nem nyilvánított véleményt a királyság intézményéről. Rendelkezett viszont a kormányzóválasztásról, azzal, hogy a kormányzót a királyhoz hasonló jogok illetik meg.

A törvény elfogadását követően a nemzetgyűlés 1920. március 1-jén kormányzónak választotta Horthy Miklóst, ennek tényéről az 1920. évi II. törvény rendelkezett (1920. évi II. törvénycikk nagybányai Horthy Miklós úrnak kormányzóvá történt megválasztásáról).

A királyság intézményéről egy évvel később született törvény:

1921. évi XLVII. törvénycikk IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről

1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.

2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.

3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.

Tehát a király nélküli királyság intézményét ezt követően már törvény is szentesítette. Királyt nem választottak, de nyitva hagyták annak lehetőségét a későbbiekre. Ez a sajátos államforma állt fenn Horthy Miklós kormányzóságának végéig, 1944. október 16-án kelt lemondásáig.

Az 1919-38 közötti időszakban használt magyar címer (ún. angyalos kiscímer)

 

A közteherviselésre vonatkozóan ebben az időszakban újabb alkotmányszintű szabályok nem születtek. A korábbi törvények érvényesülését tartották fenn egészen 1922-ig.

A háborús időszakban keletkezett extrajövedelmekre egyszeri vagyonváltságot írtak elő 1921-ben:

– 1921. évi XV. törvénycikk a betétek, a folyószámlakövetelések és a természetben elkülönítve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapírok vagyonváltságáról;

– 1921. évi XXVI. törvénycikk a magyar államadósságokról és az azokat terhelő vagyonváltságról;

– 1921. évi XLV. törvénycikk az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az árúraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságáról.

A vagyonváltság-törvények sikertelenek voltak, főleg azért, mert érvényesítésük önkéntes alapon ment volna végbe.

Az állami működés bevételi oldalának stabilitását végül az 1922-ben meghozott adótörvények biztosították. Ezek a törvények az 1909-ben elfogadott, Wekerle Sándor nevével fémjelzett adótörvények nyomán születtek, természetesen az eltelt jó egy évtized változásait figyelembe véve. Ezek a törvények kevés változtatással a második világháború elejéig hatályban maradtak (kevés módosítással!), sőt egyes rendelkezéseket egészen 1948-ig alkalmaztak.

Itt most csak a törvények címeit soroljuk fel:

– 1922. évi XXI. törvénycikk a földadó kivetésének és az ezzel kapcsolatos kérdéseknek újból való szabályozásáról;

– 1922. évi XXII. törvénycikk a házadóról és a fényűzési lakásadóról;

– 1922. évi XXIII. törvénycikk az általános kereseti adóról;

– 1922. évi XXIV. törvénycikk a társulati adóról;

E törvények végrehajtásának eljárási szabályait tartalmazta az 1923. évi VII. törvénycikk a közadók kezeléséről.

Cikkünket folytatjuk!

 

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Szabó István: A királyi trón betöltése körüli viták a két világháború közötti Magyarországon (Iustum Aequum Salutare, II. 2006/1–2. 171–189.)

 

 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).