Az alkotmányos adózástól az adózási alkotmányig – 5. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adózás alkotmányossági kérdéseit tárgyaló sorozatunk előző részeiben bemutattuk, hogy hogyan alakult az adózás a magyar történelemben, milyen alkotmányossági háttere volt magát a történelmet is meghatározó adótörvényeknek. Sorozatunk záró részében egy új jelenségről, az adózási alkotmányról szólunk. Maga a fogalom sem túl régi, hazai megjelenése, majd alkalmazása alig egy évtizedre nyúlik vissza.

… adózás legfőbb elvei a következők: a kiszámíthatóság, stabilitás, versenyképesség, semlegesség, egyszerűség, átláthatóság, tervezhetőség, megtérülés, időben csökkenő centralizáció.

(részlet a stabilitási törvény indoklásából)

A hatalom hajlamos a túladóztatásra. A többletbevételekből telik hatalmának biztosítására, a társadalom felé való jótékonykodásra, bár ez gyakrabban csak egyes preferált rétegeknek, csoportoknak való juttatásokban, kedvezményekben jelenik meg. A már kialakított juttatási, kedvezményi lehetőségekből nehéz visszavonulni, a társadalom, illetve egyes csoportjai ragaszkodnak a szerzett joghoz. Mindez kortól, országtól vagy politikai preferenciáktól függetlenül igaz.

Nehéz teher

 

A társadalmi, gazdasági élet változásai is teremthetnek olyan helyzeteket, amelyek az adórendszer előre átgondolt, tervszerű módosítását igényelhetik. Ilyenek lehetnek az infláció, gazdasági válságok, a munkaerő elvándorlása, a gyermekszületések számának változása, a társadalom elöregedése.

Mit is értünk adózási alkotmány alatt?

A fejlett világ az előzőekben megfogalmazott kihívásokra, a politika „féken tartására” alkalmazza az adózási alkotmányt (tax constitution). Ez egy magas szintű jogszabály, amelyben az adózásra vonatkozó általános, az egyes adótörvényeknél magasabb szintű törvényi szabályozás jelenik meg, konkrét adószabályok helyett adózási elvek és célok megfogalmazásával, feltételhez kötött intézkedésekkel, közép- vagy hosszabb távú adóprogrammal, illetve olyan korlátokkal, amelyek a túladóztatás ellen hatnak.

Ahol elkezdődött – Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789)

 

Erre már csak azért is szükség lehet, mert az adócsalás (ide értve most a jogilag nem szankcionálható adóelkerülést is) rövid távon nem a felderítési és a szankcionálási hajlandóságot, készséget erősíti meg, hanem a kieső adóbevételeket magasabb adókulcsokkal kívánják megtéríttetni. (Hasonlóan, ne legyenek kétségeink, a bolti lopások, vagy a víz-, gáz-, áramhálózatokból történő lopások megjelennek a fogyasztói árakban, azaz a lopások árát a becsületes fogyasztók fizetik meg.)

Az adózási alkotmány magas szintjét jelezheti az, ha a törvényhozásban minősített többség szükséges az elfogadásához, módosításához. Elképzelhető természetesen az adózási alkotmány népszavazással történő megerősítése is, de ehhez olyan magas szintű adótudatossággal rendelkező társadalmi, állampolgári környezetre van szükség, amely elfogadja az adózás szükségességet, és zsigerből nem utasítja azt el. Ezt az alkotmány népszavazással való megerősítésénél is nehezebb lenne elérni.

Az adózási alkotmány lehetséges tézisei

A következőkben csak felsorolásszerűen jelezzük, hogy milyen elemei lehetnek egy ilyen adózási alkotmánynak. Ezek nem szükségszerű elemek, a társadalom, a gazdaság fejlettsége, a társadalmi közmegegyezés, vagy az alkotmányban már egyébként deklarált elvek, célok ezek közül sokat szükségtelenné tehetnek, más oldalról alacsonyabb fejlettségi szint mellett ezeknek a téziseknek magas szintű jogszabályban való kimondása illuzórikussá is válhat.

Margaret Thatcher belebukott a rosszul megválasztott adóba

 

A felsorolás – természetesen – példálódzó jellegű, teljességre törekedni lehetetlen volna.

Tézisek:

– Adózási elvek:

~ egyenlőség;

~ arányosság (mit is jelent az arányosság: progresszió, linearitás, degresszió);

~ megfizethetőség;

~ méltányosság (igazságosság);

~ létminimum adómentessége;

~ gyermeknevelés terheinek elismerése;

~ törvényesség;

~ kiszámíthatóság;

~ stabilitás.

– A közteherviselés rendszerének alapjai:

~ a közteherviselés szabályainak helye a jogrendszerben;

~ közteherviselés és nemzetközi jog;

~ a közteherviselés célrendszere, kedvezmények, mentességek célrendszere;

~ a pozitív diszkrimináció határai;

~ közterhek rendszere;

~ elfogadásuk, bevezetésük módja;

~ mire költhetőek a beszedett közterhek.

– Milyen adónemek lehetnek, milyen céladók alkalmazhatóak?

– Jövedelem, forgalom és vagyon szerepe az adóztatásban.

– Az adóztatás szervezetrendszere.

– Hogyan módosíthatóak az adószabályok? (javaslattevők, tárgyalásmód, elfogadás, bevezetés eljárásrendje, oktatás)

– Automatizmusok a jogszabályokban (pl. infláció, társadalmi mobilitás, elöregedés figyelembe vétele).

– Mennyi időnek kell eltelnie két módosítás között? Kiszámíthatóság, stabilitás.

– Adómértékek: fix adótételek, linearitás, progresszió, degresszió (regresszió).

– Negatív adózás feltételei, korlátai.

– Hogyan kell figyelembe venni az adózásban

~ az inflációt;

~ a gazdasági teljesítményt;

~ a lakosság korösszetételének / gazdasági aktivitásának változásait?

– Adóelkerülés, adócsalás, adóamnesztia (szankcionálás, méltányosság kérdései).

– Adószabályok megtámadhatósága.

– Adózók érdekvédelme (pl. az adóztató állammal és az adóztató hatóságokkal szemben).

– Az adótitok határai. Közérdek és magánérdek az adózásban.

– Tájékoztatás a közteherviselés rendszeréről, működéséről.

– Korlátozások az adóamnesztiára.

– Védelem az adóhatósággal szemben.

– Az adózási alkotmány szabályaitól való eltérés lehetőségei.

Ikonikus kép – Az internetadó elleni tüntetés a New York Times címlapján

 

Két megjegyzés a tézisekhez:

Negatív adózás alatt azt kell érteni, hogy az adózó elegendő adó hiányában támogatásban részesül. Ez lehet direkt pénzbeli támogatás, vagy „keresztfinanszírozás”, azaz más adónembe való beszámítás lehetősége. Ez utóbbi működik jelenleg Magyarországon a gyermeknevelés támogatásánál, amikor személyi jövedelemadó hiányában a kedvezmény összege a járulékok összegébe beszámításra kerül.

A negatív adózás sajátos megvalósulása lenne, ha létrejönne Magyarországon az ún társadalmi alapjövedelem, amely szerint, ha valakinek nincs meghatározott szintű jövedelme a közterhek megfizetése után, akkor azt egy meghatározott szintre kiegészítenék. Ennek elemzése önálló írást „érdemel”, így most a probléma részletezésétől eltekintünk.

Az adózási alkotmány megjelenése a magyar jogban

Az adózási alkotmány kormányzati dokumentumokban először 2005-ben jelent meg, amikor a Draskovics Tibor pénzügyminiszter kezdeményezésére létrejött Adóreform Bizottság javaslatai között szerepelt egy ilyen jogszabály megalkotása is.

Mivel a javaslat eme része adótörténeti jelentőséggel is bír, a dokumentum ezen részét szó szerint beidézzük:

Közteherviselési törvény Egy ún. közteherviselési törvény megalkotása jelentősen segítené az adó és járulékrendszer kiegyensúlyozottabb működését. A magyar Alkotmány meglehetősen szűkszavúan fogalmaz a közteherviselésről: „70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.” Ez a megfogalmazás elegendő volt a piacgazdaságra való áttérés időszakában, de kevés ahhoz, hogy az áttérést követően stabil kiszámítható adó- és járulékrendszer működjön. Az általános megfogalmazás lehetőséget adott a legkülönbözőbb tartalmú adótörvények kialakulására, illetve az adótörvényekben az ezret is meghaladó számú kedvezmények, mentességek rendszerének elburjánzására, ezek gyakran csak a társadalom egy szűkebb érdekközösségének érdekeit szolgálták (szolgálják). A stabilizálódó piacgazdaság megköveteli a kiszámítható adórendszert is, ennek biztosítására javasoljuk egy új, a közteherviselés általános szabályairól szóló törvény megalkotását. E törvényt az Országgyűlésnek nagy legitimitással (2/3) kell elfogadni, és módosítására is csak hasonló támogatottság mellett legyen lehetőség. A törvényben rögzíteni kell a közteherviselési rendszer alapvető céljait, valamint tételes felsorolással lehetséges elemeit, amelyek közül egyesek kötelezően alkalmazandók, más elemek viszont opcionálisak lehetnek. Célszerű meghatározni az egyes elemekben alkalmazható adó- és járulékmértékek alsó és felső határait is, valamint a kihirdetésre, hatályba lépésre vonatkozó általános szabályokat. A kedvezmények és mentességek elburjánzásának megakadályozása céljából ugyanebben a törvényben kellene szabályozni az egyes kötelezettségekhez kapcsolódó kedvezményi és mentességi célokat, feltételeket (természetesen a konkrét szabályokat már az egyes adótörvényekben kell megjeleníteni). Életszerű lehet például, hogy a társasági adótörvényben kedvezményezhető a beruházás, a munkahelyteremtés és az innováció, de a törvény céljával nem kifejezetten van összhangban a szociális ellátórendszer támogathatósága. A személyi jövedelemadóban kedvezményezhető lehet a hosszú távú öngondoskodás, a szociálisan rászorultak juttatásai, vagy a lakossági megtakarítások ösztönzése, de kevésbé értelmezhető az innováció támogatása. A járulékok meghatározásánál a mértékeknek összhangban kell lenniük a beszedett összegből megvalósított feladatokkal, mentesség, kedvezmény esetén egyértelművé kell tenni, hogy a be nem szedett járulékot ki fizeti meg (a többi járulékfizető a magasabb mértékkel, esetleg a költségvetés helytáll, vagy a kedvezményezett szolgáltatásokra való jogosultsága szűkebb mértékű, stb.).

Az Adóreform Bizottság szakemberekből álló testület volt, javaslatai – finoman szólva – nem korreláltak a politikai elképzelésekkel. A politika pont azokat a lépéseket tette meg, amelyek veszélyére hívta fel a Bizottság a figyelmet. Természetesen közteherviselési törvény sem született.

Az eltelt jó egy évtizedben a Bizottság javaslatainak többsége megvalósult (hiába, a szakmai megalapozottság hosszabb távon képes felülírni a rövid távú politikai érdekeket), sőt megszületett egy olyan közteherviselésről szóló törvény is, amely megfelel az adózási alkotmány fogalomkörének.

A törvény megalkotására az Alaptörvény 40. cikke ad felhatalmazást, amely szerint „a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg”.

Ez a sarkalatos, tehát 2/3-os parlamenti elfogadáshoz kötött törvény megszületett, nevezetesen a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. – ún. stabilitási – törvény 28-38/A. §-ai (2016. szeptemberben érvényes sorszámozás szerint) tartalmazzák a közteherviseléssel kapcsolatos legfontosabb szabályokat.

 A stabilitási törvény indoklása szerint „A törvény részletezi az adórendszer alapvető szabályait: előírja, hogy a személyi jövedelemadó egykulcsos, és a gyermekvállalás költségeit ebben az adónemben érvényesíteni kell. A törvény az adóterhet növelő jogszabályok hatályba léptetésére vonatkozó szigorú szabályaival garantálja az adórendszer stabilitását, kiszámíthatóságát.”.

Fizesd meg az adód!

 

A hatályos jogszabályszöveget a cikk mellékletében jelenítjük meg, itt most csak néhány fontos rendelkezésre hívjuk fel a figyelmet.

A 28. § az adókötelezettség általánosságát tartalmazza, illetve felsorolja a közteherviseléssel kapcsolatos kötelezettségeket. Nem lényegtelen szabály, hogy a kötelezettségeket (általában) forintban kell teljesíteni, azaz nem alkalmazható más pénznem (pl. euró sem), és nem lehet természetben vagy szolgáltatással teljesíteni. A 28/A. § a katasztrófahelyzetekben eltérő szabályokat is megenged.

A 29. és 30. §-ok a kötelezettségek jogi formáját (általában törvények) írják elő, illetve a kötelezettség felhasználásának célját is előre meg kell határozni. Ehhez kapcsolódik a 35.§ előírása, amely szerint a kedvezmények, mentességek rendszerét is azonos szintű jogszabályokban lehet meghatározni.

A 31. § – összhangban a jogalkotásról szóló törvénnyel – a visszamenőleges kötelezettség előírását tiltja meg, míg a 32. § legalább harminc nap felkészülési időt rendel egy új kötelezettség alkalmazásához (illetve korábbi módosításához).

Igen fontos a 33. § előírása, amely szerint a kötelezettséggel kapcsolatos végrehajtási költségek nem lehetnek aránytalanul magasak. Mértéket nem határoz meg a törvény, de nyilvánvalóan értelmetlen egy olyan kötelezettséget bevezetni, amely alkalmazásának költsége megközelíti (vagy akár meg is haladja) a beszedhető összeget.

A 36. § több fontos előírást is tartalmaz a munkajövedelmekre vonatkozóan:

– A közterheknek a munkával megszerzett jövedelmek esetén arányosnak kell lennie, ez lineáris terheket jelent (igaz ez a személyi jövedelemadóra, a különböző járulékokra, hozzájárulásokra és a szociális hozzájárulási adóra is).

– Az összes közteher (szakszóval adóék) nem haladhatja meg a munkajövedelem nettó összegét.Legfeljebb a felét lehet elvenni!

Legfeljebb a felét lehet elvenni!

 

– A munkáltatói közteher (így például a szociális hozzájárulási adó) nem alapoz meg társadalombiztosítási ellátási jogosultságot, azt kizárólag az egyéni járulékfizetés (vagy más ellátási jogosultság) alapozhatja meg.

– A nem munkával megszerzett jövedelmek (pl. tőkejövedelmek, vagyonból származó jövedelmek) esetén nincsenek ilyen előírások, tehát azok esetében az előzőektől el lehet térni.

A 37. § – összhangban az Alaptörvény XXX. cikk (2) bekezdésével – a gyermeknevelés költségeinek elismerését írja elő, azzal, hogy három- és többgyermekesek esetében magasabb összeget kell meghatározni, illetve összegét nem lehet csökkenteni.

A 38. § – összhangban a 36. §-sal – a gazdálkodó szervezetek adójának linearitását írja elő. Eredetileg ez 2015-től lépett volna életbe, de többszöri módosítás után jelenleg a 2020-tól való alkalmazást írja elő a törvény.

Végül a 38/A. § lehetőséget biztosít arra, hogy különleges jogrend esetén egyes szabályoktól el lehessen térni. A különleges jogrend eseteit (hadiállapot, rendkívüli állapot, szükséghelyzet, terrorveszélyhelyzet stb.) az Alaptörvény 48-54. cikkei tartalmazzák, ezek részletezésére nem térünk ki.

Az adózási alkotmány korlátai

Az adózási alkotmányban fontos és tetszetős elveket lehet megfogalmazni, de ezek természetesen annyit érnek, amennyit a végrehajtó hatalom megvalósít belőlük.

Lehetnek olyan szükséghelyzetek, amikor az elveket felülírják a realitások, erre az Alaptörvény és a stabilitási törvény is lehetőséget biztosít. A kérdés inkább az, hogy a döntéshozatali mechanizmus és a hatalom kontrollja képes-e megakadályozni azt, hogy a hatalom mondva csinált okokra hivatkozva felfüggessze az alkotmányosságot. Tudjuk a múlt történelmi eseményeiből és a jelenkor számos jelenségéből, hogy ennek megvan a veszélye.

Az adózás alkotmányossági kérdései ma is terítéken vannak. A közelmúltban jelent meg erről egy vaskos (hatszáz oldalas) kötet (ld. a feltüntetett irodalomban), amely az alkotmány és az adójog kapcsolatát elemzi, alapvetően a 2010-2015. közötti magyarországi helyzetet górcső alá helyezve.

Irodalom:

Adóreform Bizottság: Az adóreform koncepciója és a rövid távon javasolt lépések (Pénzügyminisztérium, Budapest, 2005. március 31.)

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Brennan, G.–J. M. Buchanan (1993): Adózási alkotmány Leviatán számára (In. Semjén A. (szerk.): Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítő, 1993/1-2 szám, 81–102. o.)

Deák Dániel: Alkotmány és adójog (HVGORAC, 2016, Budapest)

Mieszkowski, Peter M. – Pechman, Joseph A. – Tobin, James: Kivitelezhető-e a negatív jövedelemadó? (In Semjén A. (szerk.): Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítő, 1993/1-2 szám, 148-175. o.)

Pechman, Joseph A.: Az adózás infláció miatti korrekciója (In Semjén A. (szerk.): Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítő, 1993/1-2 szám, 311-320. o.)

Pond, Chris: Adókiadások és költségvetési gondoskodás (In Semjén A. (szerk.): Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítő, 1993/1-2 szám, 176-191. o.)

Spicer, M. W. [1993]: Az adócsalás kívánatosságáról a hagyományos, illetve az alkotmányjogi gazdaságtan nézőpontjából (In Semjén András (szerk.): Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítő, 1993/1-2 szám. 129–139. o.)

Szántó Zoltán–Tóth István János: A rejtett gazdaság és az ellene való fellépés tényezői (Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001. március, 203–218. o.)

 

Melléklet: A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény közteherviseléssel kapcsolatos szabályai

8/A. A közterheki

28. § (1) Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany

a)ii adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, pótlék vagy más hasonló – az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli – rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség, továbbá

b)iii az állami közhatalom birtokában nyújtható szolgáltatásért, eljárásért fizetendő felügyeleti díj, eljárási és felügyeleti illeték, igazgatási szolgáltatási díj, pótdíj

[az a) és b) pont a továbbiakban együtt: fizetési kötelezettség] teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez.

(2) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az állam részére forintban kell teljesíteni az (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettséget.

28/A. §iv (1) A fizetési kötelezettség vállalkozási tevékenységet végző jogalanya által a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvény szerinti katasztrófaveszély és veszélyhelyzet (a továbbiakban együtt: katasztrófahelyzet) esetén, annak időtartama alatt, ellenszolgáltatás nélkül, a katasztrófahelyzet következményeinek elhárítása, mérséklése céljából

a) végzett tevékenységet vagy

b) a katasztrófahelyzetben lévők számára nyújtott szolgáltatást, termékátadást

a fizetési kötelezettségről szóló jogszabály alkalmazásában olyan tevékenységvégzésnek kell tekinteni, mint amit a jogalany a vállalkozási, gazdasági tevékenységi körében fejtett ki.

(2) Nem keletkezik fizetési kötelezettség

a) az (1) bekezdés szerinti tevékenységvégzés után, feltéve, ha azt a fizetési kötelezettséggel érintett, vállalkozási tevékenységet végző jogalany a tevékenységvégzés napjától számított 60 napon belül, a nyújtott szolgáltatás és átadott termék megnevezésével, mennyiségének megjelölésével a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos ügyben illetékes adóhatósághoz bejelenti,

b) az (1) bekezdés szerinti tevékenységvégzés keretében – a katasztrófahelyzetre tekintettel – a katasztrófahelyzetben levők által kapott vagyoni érték után.

(3) Fizetési kötelezettséget megállapító jogszabály katasztrófahelyzet, továbbá a jogalanyok széles körét érintő – veszélyhelyzetnek nem minősülő – az emberi életet veszélyeztető elemi csapás, ipari szerencsétlenség esetén, az (1) és (2) bekezdésben foglaltakhoz képest a jogalanyokra kedvezőbb rendelkezést is megállapíthat.

29. § (1) Fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét megállapítani kizárólag törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet, kivéve ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően rendelkezik.

(2)v Az (1) bekezdéstől eltérően – törvény felhatalmazása alapján – a Kormány rendeletben állapíthatja meg a pótlék mértékét. Igazgatási szolgáltatási díjat, pótdíjat – törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet felhatalmazása alapján – a miniszter az adópolitikáért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben állapíthat meg.

(3)vi Törvény felhatalmazása alapján a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke rendeletben igazgatási szolgáltatási díjat, pótdíjat állapíthat meg.

(4) Az (1) bekezdéstől eltérően az adópolitikáért felelős miniszter a jogalanyok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás esetén indokolt esetben rendeletet alkothat az illeték megállapításának mellőzéséről és az ehhez kapcsolódó eljárási szabályokról.

30. § (1) Az új fizetési kötelezettséget megállapító törvényben meg kell határozni, hogy a bevétel az államháztartás mely alrendszerének bevételét képezi.

(2) Fizetési kötelezettségből származó bevétel államháztartáson kívüli szervezetet közvetlenül kizárólag törvény – igazgatási szolgáltatási díj, pótdíj esetében törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet – kifejezett rendelkezése alapján illetheti meg.

31. § (1) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozóan nem növelheti a fizetési kötelezettséget, nem bővítheti a fizetésre kötelezettek körét, illetve nem szüntethet meg vagy korlátozhat kedvezményt, mentességet.

(2) A fizetési kötelezettség keletkezésekor hatályban lévő jogszabályok által előírt fizetési kötelezettséghez képest jogalanyok utólagosan meghatározott csoportjának nem adható jogszabályban visszamenőlegesen olyan fizetési kedvezmény, mentesség, amely a fizetési kötelezettség összegét csökkenti, kivéve ha ez az Európai Unió kötelező jogi aktusának vagy nemzetközi szerződésnek való megfelelés miatt szükséges, vagy ha a kedvezmény vagy mentesség a fizetési kötelezettség teljesítésére köteles természetes személyek vagy más jogalanyok teljes körét megkülönböztetés nélkül érinti.

32. § Fizetési kötelezettséget megállapító, fizetésre kötelezettek körét bővítő, a fizetési kötelezettség terhét növelő, a kedvezményt, mentességet megszüntető vagy korlátozó jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 30 napnak el kell telnie.

33. § Új fizetési kötelezettség megállapítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy annak kivetésével, beszedésével, nyilvántartásával, ellenőrzésével összefüggő adminisztrációs költségek ne legyenek aránytalanul magasak a fizetési kötelezettségből származó bevétel összegéhez képest, illetve azokat nem haladhatják meg.

34. § Nem kell alkalmazni a 32. §-t és a 33. §-t, ha a

a) a fizetési kötelezettség az Európai Unió kötelező jogi aktusának való megfelelés miatt kerül megállapításra.

b)vii

35. § A fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmény, mentesség körét és mértékét, valamint az új fizetési kötelezettséget megállapító törvényt kizárólag ezzel azonos vagy hasonló életviszonyokat szabályozó törvényben lehet módosítani vagy hatályon kívül helyezni.

36. § (1) A természetes személy munkaviszonyból, munkaviszonnyal egy tekintet alá eső jogviszonyból, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó jövedelme (a továbbiakban együtt: munkával megszerzett jövedelem) után, annak alapul vételével teljesítendő olyan fizetési kötelezettséget, amely a központi költségvetés – ide nem értve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait és az elkülönített állami pénzalapokat – bevételét képezi, a jövedelem összegétől függetlenül, a jövedelem azonos arányában egységesen kell megállapítani.

(2) A munkával megszerzett jövedelem alapján a magánszemély, illetve a munkáltató, kifizető által teljesítendő fizetési kötelezettség terhének növelését, vagy a munkával megszerzett jövedelem alapján új fizetési kötelezettséget csak akkor lehet megállapítani, ha a munkával megszerzett jövedelem után a magánszemély, illetve ez alapján a munkáltató, kifizető által teljesítendő fizetési kötelezettség együttesen nem haladja meg a magánszemély munkával megszerzett jövedelmének az ez után a természetes személy által teljesítendő fizetési kötelezettségekkel csökkentett összegét.

(3) Az olyan fizetési kötelezettség, ami természetes személy munkával megszerzett jövedelme után, annak alapul vételével a munkáltató, kifizető által teljesítendő, a természetes személyt társadalombiztosítási ellátásra sem közvetve, sem közvetlenül nem teszi jogosulttá, az ilyen fizetési kötelezettség mértékétől a természetes személy által igénybe vehető társadalombiztosítási ellátások mértéke nem tehető függővé.

37. § (1) A 36. § (1) bekezdése szerinti fizetési kötelezettség megállapításakor a gyermekvállalás és -nevelés költségeit családi kedvezmény formájában kell figyelembe venni.

(2) A családi kedvezmény gyermekenkénti mértékét a gyermekszámtól függően eltérően kell megállapítani, azzal, hogy magasabb mértékű családi kedvezményt három- vagy több gyermek nevelése, gondozása esetén kell nyújtani.

(3) A családi kedvezmény gyermekenkénti mértéke nem lehet alacsonyabb a megelőző költségvetési évre megállapított mértéknél.

38. §viii A gazdálkodó szervezetet az elért eredménye alapján terhelő fizetési kötelezettség mértékét az adóalap összegétől függetlenül, az adóalap azonos arányában, egységesen kell megállapítani.

38/A. §ix A 32-36. §-tól és a 38. §-tól csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben vagy a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.

 

 

 

i Beiktatta: 2014. évi XCIX. törvény 4. §. Hatályos: 2014. XII. 30-tól.

ii Módosította: 2014. évi XCIX. törvény 10. § (3) 1.

iii Módosította: 2014. évi XCIX. törvény 10. § (3) 2.

iv Beiktatta: 2013. évi CIII. törvény 14. § (16). Hatályos: 2013. VI. 30-tól.

v. Módosította: 2014. évi XCIX. törvény 10. § (3) 3.

vi. Módosította: 2013. évi XXII. törvény 42. §, 2013. évi CXLIII. törvény 161. §.

vii Hatályon kívül helyezte: 2013. évi CXLII. törvény 3. §. Hatálytalan: 2013. X. 1-től.

viii Hatályba lép: 2020. I. 1-jén.

ix Beiktatta: 2014. évi XCIX. törvény 5. §. Hatályos: 2014. XII. 30-tól.

---