Brexit: új adóparadicsom születik?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
George Osborne brit pénzügyminiszter a napokban bejelentette, hogy a 20 százalékos társasági adókulcsot 15 százalékra vagy az alá szeretné csökkenteni, hogy az Európai Unióból távozni készülő Nagy-Britannia továbbra is vonzó maradhasson a befektetők számára (a tory kormány eredeti terve amúgy 17%-ról szólt, most ez kúszott lefelé). Az erőfeszítés érthető: számos cég készül arra, hogy szükség esetén a kontinensre távozik a szigetországból.
A népszavazási kampány alatt Osborne még más nótát fújt. Arra figyelmeztetett, hogy a Brexit megvalósulása esetén 30 milliárd fontos lyuk keletkezhet a költségvetésben, amelyet megszorításokkal, a közszolgáltatások megvágásával és jövedéki adó-, illetve szja-emelésekkel kell majd betömködni. Ezen a nyilatkozaton számos tory képviselő felháborodott, mondván, nem ez szerepelt a párt programjában, a Munkáspárt pedig jelezte, nem szavazna meg egy ilyen szigorú költségvetést. Osborne finoman azonban továbbra is tartja, hogy szükség lesz kiigazításra. Ám eközben már nemcsak a tervezettnél agresszívabb társasági adócsökkentésről beszél, hanem a „sokkos” gazdasági helyzet miatt már azt sem látja reálisnak, hogy elérhető a korábban 2020-ra ígért többletes költségvetési állapot (ezzel a legesélyesebb miniszterelnök-jelölt, Theresa May jelenlegi belügyminiszter is egyetért).
A költségvetési gondolkodással összefüggésben sokaknak vonzó lehet, hogy a Brexittel nőhet a brit költségvetési mozgástér, amennyiben véget érhet a brit költségvetés és gazdaságpolitika brüsszeli „felügyelete”, ideértve a stabilitási és növekedési paktum, valamint az ahhoz kapcsolódó ún. hatos csomag egyes szabályait, az európai szemesztert, a makrogazdasági egyensúlytalanságok felügyeletének folyamatát, illetve az EU2020 stratégiához köthető elemzéseket. Ugyanakkor Nagy-Britanniának most is opt-outja van számos monetáris és fiskális szabály alól, ami a brüsszeli felügyeletet és szankciós lehetőségeket eddig is szűkebbre fogta, mint más tagállamok esetében. Ettől függetlenül a kilépéstől kezdve ténylegesen kizárólag a piac bünteti majd a briteket az esetleges magasabb hiányért és államadósságért, a költségvetés állapotáért, a gazdaságpolitika mozgásaiért – s a hitelminősítők egy része, így a Fitch Ratings és a Standard and Poor’s a népszavazás után lendületből leminősítette Nagy-Britanniát, a Fitch ráadásul további leminősítést valószínűsítő negatív kilátással. Vagyis az így is visszafogott „brüsszeli gyámkodás” elmaradása komoly kockázatokat hordozhat a brit nemzetgazdaság számára. A S&P amúgy a Brexit miatt a teljes Európai Unió minősítését is megvágta.
A makrogazdasági veszélyek miatt is érthető tehát, hogy a britek igyekeznek barátságos üzeneteket küldeni a Bexit-tárgyalások kimenetele miatt aggódó piacnak. Tudjuk, hogy nagyobb cégek is gondolkodnak azon, hogy komoly változtatásokat kell eszközölniük: az Easyjet például nyitva hagyta a kérdést, hogy esetleg a kontinensre költözik, hasonlóan nyilatkozott a Vodafone, és az HSBC környékéről is az szivárog, hogy a cég munkahelyeket vihet a Brexit után Párizsba. Nem mellesleg Párizs a napokban gesztusokat is tett a piacnak, hogy pénzügyi cégeket csábítson magához a londoni Cityből.
A Bexit-sokk okozta piacbarát kormányzati fellángolást azonban nem mindenki értékeli. Megindult a (részben nyilvánvalóan politikai természetű és ezért üdvözlendő) vita arról, hogy helyes, igazságos és szükséges-e, hogy a kiugróan erős és nagy pénzügyi szektorral bíró Nagy-Britannia egyfajta adóparadicsomként lépjen fel új szerepében, és így kompenzálja a Brexit miatti gazdasági problémáit (korábban már az adóelkerülésről és a nemzetközi adócsalásokról szóló cikkünkben is jeleztük, hogy Nagy-Britannia eddig is korlátozottan volt érdekelt az adóparadicsomi titkosság feloldásában, most ez a jelenség könnyen felerősödhet). Az új tory vezér kiválasztásának folyamata és az új büdzsé előkészítésének időszaka nyilvánvalóan alkalmas lesz arra, hogy ezt a kérdést a politikai elit végiggondolja. Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban előre megmondható, mi fog történni, hiszen nagy kérdés, hogy az új kormányfőnek mire és mihez lesz parlamenti többsége, politikai felhatalmazása. Ne felejtsük el, hogy a konzervatívok nemcsak költségvetési ügyekben megosztottak, hanem – meglepetés – uniós ügyekben is, a jelenlegi politikai-gazdasági bizonytalanság pedig nyilvánvalóan nem az egység barátja.
Ugyanakkor az OECD egy nyilvánosságra került belső anyaga úgy vélekedett, nem valószínű az, hogy Nagy-Britannia adóparadicsomként folytatná pályafutását, éppen azért, mert annak komoly politikai költségei lennének. Meg kellene ugyanis a választóknak magyarázni, hogy adóparadicsomnak lenni miért jó, ami az OECD szerint nehéz dió lenne. A szervezet ugyanakkor felvetette annak lehetőségét, hogy az uniós versenyjogi szabályok alól felszabadulva Nagy-Britannia egyszeri adókedvezményeket adhatna cégeknek, továbbá a luxemburgi rendszerhez hasonlóan alkalmazhatná a feltételes adómegállapítások rendszerét. Egy másik, ugyanabban a csomagban nyilvánosságra került belső OECD-anyag azt mérlegelte, hogy az ÁFA-irányelv alóli brit felszabadulás milyen mozgáseret nyithat, hogy az esetleges lehetőségeket nem ellensúlyozza-e – különösen az unióval kereskedő – cégek számára megjelenő kettős szabályozási teher. Nagy-Britanniának egyébként számos derogációja van az ÁFA-irányelv alatt, bizonyos termékekre például alkalmazhat nulla százalékos kulcsot, ellentétben a többi tagállammal, ami azért fontos, mert az ÁFA része volt a Brexit-kampánynak. A kilépést támogatók azt ígérték, hogy a rezsiszámlák, vagyis az energiaszámlák ÁFA-mentesek lesznek a mostani 5%-os ÁFÁ-s rezsim helyett, ami mutathatja, hogy a Brexit-elit szíve szerint merre indulna (az 5% az ÁFA-irányelv által meghatározott legkisebb mérték).
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
- díjmentes cikk és szaklap értesítő
- kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata
- egyedi szaklap ajánlatok
|
 |
Az általam látott tanácsadói anyagok és elemzések jelentős része úgy véli, hogy a két éves kilépési – tárgyalási periódus nagyon nagy jelentőségű lesz, előre nagyon nehéz megjósolni, hogy pontosan mi fog történni, és milyen lesz Nagy-Britannia, illetve a brit cégek pozíciója a Brexit után. Sokan számítanak arra, hogy Nagy-Britannia kezdetben mindenképpen megtartja az uniós szabályokat, így az adójogi szabályok nagy részét, s az eltérések, ezzel a cégeket sújtó adminisztrációs terhek csak lassan alakulnak majd ki. Egyesek felhívják arra is a figyelmet, hogy Nagy-Britannia az 50. cikkely alkalmazását meg is szenvedheti, hiszen ha egyszer bejelenti formálisan a távozását, akkor a többi tagállam akár egyoldalú nyomásgyakorlás alkalmazásával is kipakolhatja az országot két év után az unióból, amely így akár elvesztheti minden uniós előnyét. Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikk 2. és 3. pontja kötelezi a tagállamokat a tárgyalásra, de a 3. pont valóban sugallja, hogy megegyezést már nem muszáj kötni:
Az Európai Tanács által adott iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal, amelyben az érintett államnak az Unióval való jövőbeli kapcsolataira tekintettel meghatározzák az illető állam kilépésének részletes szabályait. Ezt a megállapodást az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (3) bekezdésének megfelelően kell megtárgyalni. A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.(3) A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a (2) bekezdésben említett bejelentéstől számított két év elteltével a Szerződések az érintett államra többé nem alkalmazhatók, kivéve ha az Európai Tanács az érintett tagállammal egyetértésben ennek a határidőnek a meghosszabbításáról egyhangúlag határoz.
Sokan jelezték már azt is, hogy könnyen elképzelhető: a britek döntéshozatali jog nélkül is kénytelenek lesznek betartani az uniós szabályokat, ha mégis hozzá akarnak férni a közös piachoz (és úgy tűnik, a közös piac előnyeinek megtartása a Brexit-tábornak is fontos szempont). Ez tovább növeli a bizonytalanságot, hiszen a közös piac központi eleme az ún. négy szabadság („a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgása”). Ha tehát Nagy-Britannia a közös piacban akar maradni, akkor különösen a személyek szabad áramlására kell megoldást találnia, hiszen az szemben áll a Brexit-tábor migráció-ellenes retorikájával.
Sok múlik tehát azon, hogy Nagy-Britannia mikor jelenti be formálisan a távozási szándékát, milyen politikai egységet szül „otthon” és milyen megegyezéseket köt az unióval – ami viszont politikai hangulat és ügyesség függvénye mindkét oldalról. A Reuters azt sugallja, hogy a várható brit nehézségeknek máris jele lehet, hogy az unió a bizalmi vagyonkezelés reformjával, a valódi tulajdonosok azonosítási kötelezettségével – ami az adócsalás és adóelkerülés elleni harcban fontos lépés – úgy foglalkozik, hogy simán figyelmen kívül hagyja a brit tiltakozásokat, amelyekre a Brexit-szavazás előtt azért még odafigyeltek.
