Furcsa és rettenetes adófajták – II.


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A cikk első részében bemutattuk a születéssel, gyermekvállalással vagy nem vállalásával és gyermekkorral kapcsolatos furcsa adózási szabályokat. Most folytatjuk a felnőtté váláshoz, házassághoz és az élet végéhez, az elmúláshoz kapcsolódó sarcokkal.


A házasságkötés jó ok arra a hatalomnak, hogy adóztatási lehetőséget állapítson meg, de ugyanúgy adó tárgy lehet a boldogító igeneket követő lakodalom is. Azok sem úszták meg szárazon, akik elhárítják maguktól a házasság szentségét: bizony az egyedülállókat – e tény miatt – többször is adózás alá vonták.

A halál is okot ad az adóztatásra! A végső búcsú, annak módja, az elhunyt hagyatékának öröklése ok arra, hogy megsarcolják a gyászoló családot. És persze ne feledkezzünk meg a révész jussáról sem!

A házasságkötés jól adóztatható tényállás

A házasságkötést a középkorban több hatalom is megadóztatta.

Az adóztatásban igencsak ötletdús törökök az egybekelés alkalmával 60 akcsét kértek menyasszony- vagy házasságkötési adó címén, ha viszont az ara özvegy volt, akkor megelégedtek ennek felével. Sajátos értékelés!

A francia XV. Lajos a lakodalomra vetett ki adót 1708-ban.

id. Pieter Bruegel: Parasztlakodalom

 

Nagy Frigyes porosz uralkodónak tulajdonítják a szüzességi adó bevezetését, de ez valójában egy félreértelmezése annak az adófajtának, amit a házasságra lépő leányok után kellett fizetni. A szüzesség már akkor sem volt előfeltétele a házasságnak!

A szüzesség, illetve elvesztésének adóztatása néhány évvel ezelőtt szintén témája volt a médiáknak. A történet szerint egy Németországban tanuló diáklány az interneten árverésre bocsátotta 18 éven át megtartott ártatlanságát. Az árverés győztese 10 000 eurót fizetett a „trófeáért”. És akkor jött az adóhatóság! A hirdetés és az azt követő „esemény” nem törvénytelen Németországban, viszont a szigorú szabályok szerint ez prostitúciónak minősül, és mivel Németországban ez üzletszerű legális tevékenység, adóköteles is. A hírek szerint a kapott összeg felét kasszírozta be az adóhatóság elmaradt adóként.

És hogy a Habsburgok se maradjanak ki: Mária Terézia rendelettel vezette be Galíciában a házasodni kívánó zsidók számára a házassági adót (tulajdonképpen a zsidó népességnövekedés – betelepülés és születés – megakadályozása volt a cél). Az adót II. József 1785-ös zsidórendelete némileg enyhítette, majd a következő rendeletmódosítás 1789-ben eltörölte.

Annak is adózni kell, aki nem házasodik!

A középkorban több országban is alkalmazták a hajadon- és nőtlenségi adót, vagy más elnevezéssel az agglegény- és aggleány adót. Ezt azokra vetették ki, akik egy meghatározott életkor után sem léptek házasságra.

Neki is adóznia kellett volna – Agglegény (Klavdy Lebedev festménye, 1900)

 

Alkalmazták ezt az adót a törökök a hódoltsági területeken, így Magyarországon is, de Franciaországban is bevezették, ahol a XVIII. század elején háromszoros fejadót kellett fizetni az egyedülállóknak.

Félig viccesen a hazai közbeszédben is megjelent az előző években a szingliadó ötlete. Ilyen adó nem került bevezetésre, helyette a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazva a házasodást kedvezményezi az adózás, ennek elnevezése az első házasok kedvezménye. Mértéke havi 31 250 forint, jövedelemcsökkentő kedvezményként érvényesíthető a házasfelek között, megosztva, legfeljebb 24 hónapon át, de legfeljebb addig, amíg meg nem születik a gyermekük vagy a házaspár útjai szétválnak.

A halál is adózik!

Az emberi élet véges. Egyszer mindannyiunkhoz beköszönt a nem kívánt vendég a kaszájával! Természetesen ez nem akadályozta meg a kreatív adótervezőket, hogy ezt is adószedésre alkalmas eseménynek tekintsék.

Minden oroszok cárja, Nagy Péter igen kreatív volt az adóztatás terén. Bevezette a koporsóadót, de kizárólag csak a tölgyfából készülteket terhelte a fizetési kötelezettség. Hogy ezzel mi volt a célja nem tudjuk, lehet hogy a hajóépítésre alkalmas faanyagot akarta megvédeni az elföldeléstől, de lehet, hogy a bojárok megregulázása volt az adónem célja. A jobbágyok nyilván nem gondolhattak ilyen gazdag temetésre, így ők mentesültek ezen adó alól.

Japánban volt ismert a gödöradó, amelyet az elhunyt végső nyughelyéért kellett fizetni.

De temetési adó ma is létezik, még Európában is. Svédországban átlagosan havi 60 koronát kell fizetni temetési adó címén. Ennek szolidaritási alapú rendszeres megfizetése minden állampolgárnak kötelessége.

Ezzel még nincs vége az adózásnak, a halott lelkéről is gondoskodni kellett! Csónakján Kharón, a révész viszi át a Styx folyón a lelkeket az alvilágba, megfelelő fizetség ellenében. A révész díjazását jelentő pénzérmét obolusnak nevezik, amelyet a végső szertartás előtt a halott nyelve alá vagy szemeire helyeznek (a szokást – módosult formában – sok helyen még ma is alkalmazzák).

Kharón elveszi fizetségét – Kharón és Psyché (John Roddam Spencer Stanhope festménye, 1883)

 

A személyi jövedelemadózás jelenlegi hazai szabályai méltányosan kezelik ezt a helyzetet. Adómentes a temetési segély, a kegyeleti ellátás és az öröklés is. Viszont öröklés esetén illetékfizetés lehetséges!

Néhány évvel ezelőtt az egyik parlamenti párt tűzte zászlajára az örökösödési illeték – általuk használt elnevezés szerint a haláladó – eltörlését. (Az örökléssel kapcsolatos fizetési kötelezettség kétezer éves múltra tekint vissza, már Augustus császár is alkalmazta a Római Birodalomban.) Küzdelmük eredményes volt, jelenleg az egyenes ágbeli lemenők és felmenők, továbbá a házastárs öröklése is mentesül az illeték (valódi tartalmát tekintve vagyonszerzési adó) megfizetése alól. Minő kár, hogy a párt a következő választáson kiesett a parlamentből! Más országokban is folyt már hasonló kampány (eredményesen) az örökösödési adó megszüntetéséért, de ezért a plágiumért kevesen neheztelnek a pártra.

A halál és az adózás összekapcsolása – bármily furcsa is – népszerű. Született már ezen a címen verseskötet, regény, film, zenei mű is, de ami a legérdekesebb, még egy kaliforniai sörfajta is ezt az elnevezést vette fel. Legismertebb talán Thomas Jefferson (más források szerint Benjamin Franklin) mondása, amely szerint „ezen a világon semmi sem biztos, csak a halál és az adók”, bár ehhez hasonlót már Daniel Defoe is megfogalmazott vagy száz évvel korábban. *****

Végül álljon itt Jaroslav Hašeknek (a Švejk, a derék katona írójának) egy írása a halál és a temetkezés megadóztatásáról, amely – habár Hašek ezt groteszknek szánta – nagyon is a valóságról szól!

Bylinsky lovag pénzügyminiszter őexellenciájának Bécsben

Alulírott, hazafias érzülettől vezetve bátorkodik a nagytekintetű pénzügyminisztérium elé terjeszteni javaslatát a halálozási és temetkezési adó bevezetésére. A temetkezési vállalatok hallatlan fellendülése késztetett arra a gondolatra, hogy a halál monopóliumának bevezetésével lényegesen megjavíthatnánk hazánk pénzügyeit. Mivel az emberek állandóan elhaláloznak, az állam javára állandó évi bevételt biztosíthatnánk, amely járványok vagy háború esetében örvendetesen emelkednének. Az általam indítványozott törvényjavaslat szövege a következő:

1. § Az Osztrák-Magyar Monarchia minden állampolgára halála után, nemre való különbség nélkül, a pénzügyminisztérium gondozásába megy át, és halálozás címén 2 koronától 24 koronáig terjedő illetéket köteles leróni, halálának és temetésének körülményeihez mérten.

2. § A fent említett illetéket az elhalálozottaktól még életükben hajtják be, a 6. § értelmében. Az elhunyt rokonai, amennyiben a megboldogult életében önhibáján kívüli okokból nem rótta le halálozási és temetkezési adóját, jogosultak a császári és királyi pénzügyminisztertől az előírt adó leszállítását kérelmezni. A kérvény 2 koronás okmánybélyeggel látandó el.

3. § A halálozási adó az Osztrák-Magyar Monarchia minden állampolgárát terheli, nemre és korra való tekintet nélkül, még azokat is, akik a jelen törvény 4. §-a értelmében mentesek a temetkezési adótól.

4. § A temetkezési adó megfizetésére az Osztrák-Magyar Monarchia minden állampolgára még életében köteles, nemre és korra való tekintet nélkül, amennyiben előírásosan eltemették. Amennyiben valakit élve temettek el, legközelebbi rokonai enyhítésért folyamodhatnak a 2. § értelmében.

5. § A temetkezési adót az Osztrák-Magyar Monarchia minden állampolgára még életében köteles megfizetni, a 9. § a)-g) bekezdéseinek rendelkezései szerint. Kiskorú, gyengeelméjű és gyámság alá helyezett személyek mentesek az adófizetés kötelességétől, helyettük azonban az adó legközelebbi rokonaikat, amennyiben ilyenek nem volnának, illetőségi helyüket terheli.

6. § Az előírt illetékeket

a) egészséges személyek esetében az illetékes adóhivatalok,
b) beteg személyek esetében a hites orvosok,
c) rokkant személyek esetében a rendőrhatóságok hajtják be.

7. § A halálozási adó szigorúan megkülönböztetendő a temetkezési adótól, és ennyiben az illetékköteles személy hulláját nem temették el, esetleg nem találták meg, a temetkezési adó akkor sem hajtandó be legközelebbi rokonain, esetleg illetőségi községén, ha a boldogult életében nem tett eleget adófizetői kötelességének.

8.§ A halálozási adó akkor is megfizetendő, ha az adóköteles személyt hivatalosan eltűntnek nyilvánították.

9. § A halálozási és temetkezési adó megállapítása a következő pontok szerint történik:

a) egészséges újszülött egyéves korig

2 korona

b) 1-5 éves korig

4 korona

c) 5-14 éves korig

6 korona

d) 14-20 éves korig

8 korona

e) 20-30 éves korig

16 korona

f) 30-40 éves korig

18 korona

g) 40 éven felül

24 korona

A halálozási és temetkezési adó tarifája azonos, ezért a fentebb feltüntetett összegek duplája fizetendő.

10. § Az adó behajtása az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén a következőképpen történik:

A 9. § a)-g) bekezdésében feltüntetett illetékeket fokozatosan kell megfizetni, mégpedig úgy, hogy a befizetett részletek összege ne haladja meg a halálozási adó esetében a 24 koronát és ugyancsak temetkezési adó esetében a 24 koronát. Az illeték első részlete a gyermek születése után nyolc napon belül hajtandó be. A születés eltitkolása a viszonyok szerint 10 koronától 200 koronáig terjedő pénzbírsággal, esetleg három hétig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

11. § Aki nem jelenti be halálát, illetve temetését, azt a legfelső díjszabás kétszeresével, vagyis 96 korona pénzbírsággal sújtják, esetleg 14 napig terjedő szabadságvesztéssel büntetik, négy böjtnappal súlyosbítva.

Remélem, hogy a nagytekintetű pénzügyminisztérium jóindulatún fogadja legalázatosabb indítványomat, és felhasználásával megjavítja birodalmunk pénzügyi helyzetét.

Teljes tisztelettel:

Jaroslav Hašek

Irodalom:

Hašek, Jaroslav: Švejk, a derék katona a háború előtt és más furcsa történetek

Heinz Ervin: Népesedéspolitikai intézkedések 1945 előtt

Miltényi Károly: Népesedéspolitikai jogszabályok 1945-1958 (Demográfia – Népességtudományi folyóirat, 2. évf. 2-3. szám, 1959, Budapest, 379-408.p.)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).