Immateriális javak transzferár bizonyítása – 2. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az immateriális javak (szabadalmak, védjegyek, kereskedelmi nevek, tervek, modellek, irodalmi és művészeti jellegű vagyoni jogok, know-how, kereskedelmi titok, szoftverek, stb.) transzferárazásához segítséget nyújtó cikksorozatunk második részében az egyes bizonyítási módszerek alkalmazhatóságát vizsgáljuk meg.


Szokásos piaci ár vagy ellenérték meghatározása során figyelembe veendő tényezők
 
Az immateriális javak szokásos piaci árának, értékének meghatározásakor néhány különleges szempontot is figyelembe kell venni. Ezek közül az egyik legjelentősebb szempont az immateriális jószágtól remélt haszon, mely például egy nettó jelenérték számítással határozható meg. 
 
További érték-befolyásoló tényezők lehetnek:
 
– a jogok gyakorlásának bármely földrajzi korlátozása,
– a jogok gyakorlása útján előállított áruk exportjának korlátozása,
– az átruházott jogok kizárólagos vagy nem kizárólagos volta,
– alapítási költségek,
– piacfejlesztési költségek,
– al-licencbe adási lehetőségek,
– a jogosult forgalmazási hálózata,
– részvételi lehetőség a jogok későbbi fejlesztésében, stb.
 
Szabadalmak árazása
 
Amikor az immateriális jószág egy szabadalom, akkor az összehasonlító elemzés során (amikor a vizsgált ellenőrzött ügyletet összehasonlítjuk független ügyletekkel) figyelembe kell venni a szabadalom típusát (pl. termék vagy eljárási szabadalom), valamint az adott országok törvényei szerint biztosítható védettség mértékét és időtartamát. Annak az időszaknak a hosszúsága is fontos, amely alatt a szabadalom várhatóan megőrzi gazdasági értékét.
 
A szabadalmaknál további tényezőként kell számba venni azt a gyártási folyamatot, amelyre a szabadalmat használják, és az eljárás végtermékhez való hozzájárulásának értékét is (a termék egészéhez vagy csak egy részéhez járul hozzá a szabadalom). Figyelembe kell venni a funkcionális elemzés során a termék- és környezetvédelmi felelősség miatti kockázatokat is.
 
Összehasonlító árak módszere az immateriális javak esetén
 
A szokásos piaci áron alapuló árképzési módszer immateriális jószág értékesítése vagy licencbeadása esetére való megállapításakor alkalmazható az összehasonlítható független árak módszere, ha ugyanaz a tulajdonos hasonló immateriális javakat, hasonló körülmények között ruházott át vagy adott licencbe független vállalkozásoknak.
 
Az ugyanazon ágazatban, összehasonlítható ügyletekben független vállalkozások által felszámított ár vagy díj is szolgálhat útmutatóul – ha rendelkezésre áll ilyen információ – és helyénvaló lehet egy ártartomány alkalmazása is.
 
Ezeket az információkat legtöbbször különféle – fizetős – adatbázisokban lehet megtalálni (pl. https://www.royaltystat.com/, https://www.royaltyrange.com/, https://www.thomsonreuters.com/en.html, stb.), illetve kereshetőek adatok az interneten is (licenc adatbázisok, franchise díjak, stb.), azonban nagyon fontos, hogy alapos funkcionális elemzésnek vessük alá a rendelkezésre álló független ügyleteket, hogy valóban csak azokból a tranzakciókból kerüljön összeállításra a szokásos piaci ártartomány, amelyek valóban a megfelelő szintjét képviselik az összehasonlításnak. 
 
A független feleknek tett ajánlatok vagy versengő jogosultak valódi ajánlatait szintén figyelembe lehet venni.
 
Viszonteladási árak módszere
 
Amennyiben a kapcsolt vállalkozás az eszközt független feleknek al-licencbe adja, akkor az ellenőrzött ügylet feltételeinek elemzéséhez esetleg felhasználható a viszonteladási árak módszerének valamely formája is. Ebben az esetben a viszonteladáson elért árrés kerül összehasonlításra független felek között elért összehasonlító árréssel vagy árrés-tartománnyal.
 
Az immateriális jószágot is magukba foglaló áruk értékesítésekor alkalmazni lehet az összehasonlítható független árak módszerét, vagy a viszonteladási árak módszerét is. Ha marketing célú immateriális javakról (pl. védjegy) van szó, az összehasonlító elemzésnek számolnia kell a védjegy által hozzáadott értékkel, figyelembe véve a fogyasztók részéről mutatkozó elfogadottságot, a földrajzi jelentőséget, a piaci részesedést, az értékesítési volument és más vonatkozó tényezőket. Kereskedelmi célú immateriális javak esetén az összehasonlító elemzésnek ezen kívül figyelembe kell vennie az ilyen immateriális javaknak tulajdonítható értéket (védett szabadalmak vagy más módon kizárólagos immateriális javak) és a folyamatban lévő K+F tevékenység fontosságát is.
 
Költség és jövedelem módszer
 
Az OECD transzferár irányelvek nem említik az immateriális javak értékelésének speciális esetei között megoldásként a költség és jövedelem módszer alkalmazását. Ha belegondolunk, az immateriális jószágok valóban azok az eszközök, amelyek nem azért kerülnek kifejlesztésre, hogy a belefektetett költségek némi haszon reményében megtérüljenek, hanem egy magasabb értékű termék vagy szolgáltatás kerülhessen a piacra,  mely valamilyen szempontból (márka, minőség, összetétel, stb.) különleges és általában véve magasabb ár elérését biztosíthatja. Az immateriális jószág tényleges, valódi piaci értéke általában nem mérhető tehát a kifejlesztéséhez és fenntartásához kapcsolódó költségekhez viszonyítva. Visszatérve tehát a cikk elején említett fontos alapelvre: az immateriális jószág alkalmazásától remélt haszon lehet a leginkább mérvadó az árazás meghatározásakor.
Ügyleti nettó nyereség módszer
 
Ez a módszer alapvetően akkor kerülhet vizsgálatra, ha az immateriális jószágot értékesítő, vagy licencbe adó vállalat semmilyen más tevékenységet nem folytat az immateriális jószág értékesítésén vagy licencbe adásán kívül. Még ebben az esetben is körültekintően kell eljárni az összehasonlítható független vállalkozások kiválasztásakor, és a mennyiségi vizsgálat után alapon minőségi vizsgálatnak is alá kell vetni a potenciálisan összehasonlíthatónak minősülő vállalkozásokat. A gyakorlatban az is tapasztalható, hogy az ügyleti nettó nyereség módszer során az a vállalkozás kerül vizsgálat alá, mely megvásárolta az immateriális jószágot, vagy bérbe, licencbe veszi azt, használati díjat fizet érte. Ilyen esetben azt lehet áttekinteni és tesztelni, hogy a vevő, igénybe vevő vállalat az immateriális jószágra vonatkozó tranzakciója nem módosította olyan mértékben a jövedelmezőségét, hogy az összehasonlítható független vállalkozások jövedelmezőségi mutatószámaiból képzett szokásos piaci tartományon kívül kerüljön. Ez a módszer talán kevésbé mutat pontos eredményeket, mivel egyfajta visszakövetkeztetésből próbálja megalkotni az immateriális jószág piaci árát, illetve az árnak a piaci jellegét.
 
Nyereség-megosztásos módszer
 
A különösen értékes immateriális jószágot érintő esetekben nehézségekbe ütközhet az összehasonlítható, független ügyletek felkutatása. Ezért körülményes lehet a hagyományos módszerek és az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszerek alkalmazása, különösen, ha az ügyletben részt vevő mindkét fél birtokol olyan, az ügyletben felhasznált értékes immateriális jószágot vagy egyedi eszközöket, amelyek megkülönböztetik az ügyletet a potenciális versenytársak ügyleteitől. Ilyen esetekben helyénvaló lehet a nyereség-megosztásos módszer, bár alkalmazása során gyakorlati problémák merülhetnek fel.
 
Annak értékelése, hogy egy immateriális jószágot érintő ügylet feltételei megfelelnek-e a szokásos piaci árelvnek, az összehasonlíthatóság vagy esetleg az egyes felek viszonylagos hozzájárulásának meghatározását segítendő, megvizsgálható az immateriális jószág kifejlesztése vagy fenntartása során felmerülő költségek összege, természete és gyakorisága, különösen, ha a nyereség-megosztásos módszert alkalmazzuk. A fentiekben már említettek miatt csak a költségekből alapvetően nem lehetséges az ár meghatározás, azonban ez a módszer két lépcsőben is tervezi és megosztja a várható nyereséget a fejlesztésben részt vevő felek között. Sok feltételezés és terv-tény elemzés övezi ezt a módszert, a gyakorlatban pont ezért ritkán használt módszerek közé tartozik.
 
Cikksorozatunkat folytatjuk.
 
Forrás: Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára
 

 Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő

Tax Revolutions Kft.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).