Luther élete, adózásról vallott nézetei

  • Értesítő a rovat cikkeiről

A világtörténelemnek kiemelkedő személyiség Luther Márton. Nem volt király, nem volt pápa, nem volt hadvezér, mégis az elmúlt ötszáz év történelmére jelentős befolyással bírt. Luther több véletlennek köszönhetően lett reformátor. Az adózásról sajátos véleménye volt.

Erős vár a mi Istenünk!

Ein’ feste Burg ist unser Gott!

(evangélikus korál, melyet Luther szerzett 1527 és 1529 között)

A reformáció folyamatát Luther Márton nevezetes tettéhez szokás kapcsolni, nevezetesen ahhoz, hogy ötszáz éve, 1517. október 31-én kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára nevezetes 95 tézisét. Vagy sem! De erről majd később!

A XVI. század elejéig a római katolikus egyház megújítására számos kísérlet volt, az egyház működésének bírálataként több mozgalom is kialakult (bogumilok, kathárok, valdensek, husziták stb.), ezeket Rómából kíméletlenül elfojtották, sokakat a máglyahalál várt.

Volt olyan pápa is, aki maga is reformokat vezetett be (például VII. Gergely pápa a XI. század végén), de a reformjai által megkövetelt elvek és a valóság egyre inkább távolodott egymástól.

Csöndes tiltakozásnak tekinthető Assisi Szent Ferenc gyakorlata, aki a szegénységre, mértékletességre vonatkozó elveket egy rend alapításával valósította meg.

A reneszánsz virágzása, a humanista életszemlélet a XV. század végére, XVI. század elejére a pápai udvar, és élén a pápa szemléletét is jelentősen meghatározta, uralkodókat megszégyenítő gazdagságot halmoztak fel, életmódjuk is ennek megfelelő volt. Igen messze kerültek a Bibliában is megkívánt krisztusi szegénységtől.

Luther élete 1517. október 31. előtt

Luther, eredeti nevén Martin Luder 1483. november 10-én született a német Eislebenben, másnap, Márton napján keresztelték meg. Apja bányász volt, majd városi tanácsos. Luther kilenc gyermek közül nyolcadikként született a családba.

Tanulmányait kiváló eredménnyel teljesítette, így 1498-ban szülei az eisenachi ferencesekhez küldték továbbtanulni, ahol zenei-költői oktatásban részesült. 1501 és 1505 között az Erfurti Egyetemen tanult, ahol elnyerte a „Magister Artium” bölcsészi címet.

Luther Márton

Luther Márton (id. Lucas Cranach festménye, 1529)

Ezt követően – apja kívánságára – jogi tanulmányokba kezdett, de egy alkalommal hazafelé tartva nagy vihar támadt. Ekkor Luther megfogadta, ha túléli a vihart, beáll szerzetesnek. Apja tiltakozása ellenére fogadalmát teljesítette, és 1505. július 17-én belépett az Ágoston-rendi remeték sorába. A rend reguláit példaszerűen teljesítette, ennek is eredményeképpen 1507-ben áldozópappá szentelték.

Egy évre rá Wittenbergbe helyezték át, ahol a hittudományt tanulmányozta, különböző tárgyakat (ógörög, héber, erkölcsfilozófia, egyéb bibliai tárgyak) tanított.

A rend megbízásából 1510-ben Rómába utazott, ahol szembesült a pápai udvar komolytalanságával, erkölcsi hanyatlásával. Mindez azonban nem változtatta meg a katolikus hitét.

1511-ben visszakerült Wittenbergbe, egy évre rá már a teológia doktora lett. A Bibliát – széleskörű ismereteinek köszönhetően – nyelvi és történeti nézőpontokból is értelmezte, ezek nyomán már megfogalmazódott benne az egyház kritikája is. Ebben az időben fogalmazta meg azt a hitelvet, amely szerint „az igaz ember hitből él”. Ezt Pál apostol Rómaiakhoz írt levelében talált vers alapján állapította meg:

Róm 1,17

Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el, ahogy írva van: „Az igaz a hitből él.”

Luther új írásértelmezése szerint „Isten örök igazságossága tisztán kegyelmi ajándék, amelyet az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által kap meg. Ezt az ajándékot semmilyen egyéni teljesítménnyel nem lehet kiérdemelni.”

Ebből az is következik, hogy az egyház közvetítő szerepe, és a pápa kiemelt személye nem következik az igéből, azokat az egyház hamis értelmezéssel terjeszti. Luther ettől kezdve egyre kritikusabbá vált az egyházzal szemben.

Ebben az időben épült a római Szent Péter-bazilika, amelynek finanszírozására búcsúcédulákat kezdtek árusítani.

A búcsúcédulák árusítása mély felháborodást váltott ki Lutherben, ezért tiltakozólevelet írt 1517. október 31-én Albert mainzi érseknek, amelyhez mellékelte 95 tézisét is. Luther a levél másolatát és a téziseket másoknak, így több egyházi vezetőnek, illetve barátainak is megküldte.

A 95 tézist Luther vitairatnak tekintette, és remélte, hogy egyházi körökben azt majd disputák tárgyává teszik. (A tézisek konkrét tartalmáról cikksorozatunk következő, 3. részében lesz szó.)

Azt, hogy a téziseket kiszögezte volna a templomkapura, semmi nem bizonyítja, egy három évtizeddel későbbi írás keltette ezt a nézetet, de Luther erről életében soha nem tett említést. Egyébként is fölösleges lett volna, hiszen a latin nyelven megfogalmazott téziseket a jórészt írástudatlan köznép úgysem értette volna meg (bár az is igaz, hogy a templomkapukat sajátos hirdetőtáblaként is használták akkoriban).

A tézisek utóélete és következményei

A téziseket lefordították németre, kinyomtatták, így gyorsan elterjedtek a német területeken, majd Európában is.

Az egyház – tanulva Husz János egy évszázaddal korábbi megégetéséből és következményeiből – először óvatosan kezelte a tételeket. Albert püspök megvizsgáltatta a mainzi egyetemmel, illetve eljuttatta azokat a pápához. A pápa először egy részeg német kreálmányának nevezte, és nem tartotta érdemesnek arról vitát nyitni. Felkérték Luther egyházi feletteseit, hogy csillapítsák le őt.

A tézisek egész Európában nagy felzúdulást keltettek, így a pápa is kénytelen volt vele foglalkozni, 1518-ban bizottságot állított fel a tézisek és Luther magatartásának vizsgálatára. Született egy latin nyelvű ellenirat, amely Luthert tudatlan, istenkáromló eretneknek bélyegezte. Az elleniratra Luther újabb dolgozattal válaszolt.

Katolikus gúnyrajz Lutherről

Katolikus gúnyrajz Lutherről (1535)

Ennek eredményeképpen még 1518-ban a pápa Luthert a Szent Inkvizíció elé idézte Rómába. A szász választófejedelem, III. (Bölcs) Frigyes közbelépésére a meghallgatást áthelyezték Augsburgba, ahol a birodalmi gyűlés elé idézték Luthert. Itt felszólították tanai visszavonására, de érdemi vitába nem bocsátkoztak vele. Ezt Luther nem tette meg.

Egy évvel később (lipcsei hitvita) Luther már a pápa joghatóságát is kétségbe vonta, sőt 1520-ban kijelentette, hogy a pápai trónon az Antikrisztus ül.

1519-ben meghal I. Miksa német-római császár, Európa vezetői az új császár választásával vannak elfoglalva, Luther ügye ennél kevésbé fontos számukra. Ez viszont újabb lehetőséget teremtett a tanok szélesebb körben való elterjedésének. 1520-ban megválasztják V. Károlyt német-római császárnak.

X. Leó pápa 1520. június 15-én kiadta Exsurge Domine (Kelj föl, Uram) kezdetű pápai bulláját, amelyben megparancsolta Luthernek, hogy hatvan napon belül vonja vissza 95 pontjából a pápa által hibásnak minősített 41-et (ezek szerint 54 tézist elfogadott a pápa is!).

A bullát több német városban kihirdették, Luther viszont 1520 december 10-én Wittenberg főterén nyilvánosan elégette azt. Ezt követően a pápa 1521. január 3-án kiközösítette az egyházból Luthert, és felkérte V. Károly német-római császárt, hogy lépjen fel Luther és tanai ellen.

Luthert császári menlevéllel Wormsba a birodalmi gyűlés elé idézték (1515-ben Husz Jánost idézték császári menlevéllel Konstanzba, ahol máglyahalálra ítélték!).

Luther a wormsi birodalmi gyűlés előtt

A választófejedelmek nyomására volt a birodalmi gyűlés színhelye Worms, ahol a fejedelmek Luther oldalán állva Róma politikai befolyását kívánták csökkenteni (érdemes visszatekinteni a VII. Gergely pápa idején megvalósult Canossa járásra, illetve az invesztitúra küzdelmekre).

Luther a birodalmi gyűlés előtt 1

Luther a wormsi birodalmi gyűlés előtt (színezett fametszet, 1577)

Luther 1521. április 2-án indult Wormsba, útja diadalmenet volt, útközben több helyen prédikációt is tartott. Április 16-án érkezett meg, a nép ünnepelve fogadta.

Bölcs Frigyesnek sikerült elérnie, hogy Luthert meghallgatás nélkül ne átkozzák ki, és ne tartóztassák le.

Luther kétszer is megjelent a császár előtt, ahol egyértelműen felszólították tanai visszavonására. Luther válaszában azt taglalta, hogy semmilyen bizonyítékot nem adtak tételei és nézetei ellen, így azokat nem volt hajlandó visszavonni:

Amennyiben engem az Írás tanúságával vagy észérvekkel meg nem győznek, mert én a Pápának és a zsinatoknak nem hiszek, mivel bizonyos, hogy gyakran tévedtek és sajátmagukkal is ellentmondásba keveredtek, így én az általam idézett szentírási helyek alapján meg vagyok győzve lelkiismeretemben és Isten szavainak fogságában. Ezért nem akarok semmit sem visszavonni, mert a lelkiismeret ellen tenni nem lehet biztos és gyógyító sem. Isten segítsen meg engem! Ámen.

„Az „Itt állok és nem tehetek másképp! Isten segíts, Ámen!” szavak valószínűleg nem Luthertől származnak.)

Luther a birodalmi gyűlés előtt 2

Luther a Wormsi birodalmi gyűlés előtt (Anton von Werner, 1877)

Luther még a védlevél lejárta előtt elhagyta Wormsot, a hazafelé tartó úton viszont elrabolták.

A császár a távozást követően Luthert birodalmi átokkal sújtotta, ez azt jelentette, hogy bárki szabadon üldözhette, sőt akár meg is ölhette. Olyan hír is elterjedt, hogy Luther már meghalt.

A wartburgi fogság

Ez egy előre eltervezett elrablás volt, erről Luther is tudott, valójában egyfajta védőőrizetet biztosított számára Bölcs Frigyes. Luthert Wartburg várába vitték, ahol egyébként szabadon élt, Junker Jörg (György lovag) álnéven, szakállat növesztett, ez is segítette inkognitóját.

Luther a „fogsága” alatt görögről német nyelvre fordítja az Újszövetséget. Ezt 1522-ben ki is nyomtatják. Ez az ún. Szeptemberi Biblia, amely a német irodalmi nyelv kialakulásához is vezetett. (Később, 1530-ban coburgi tartózkodása alatt az Ószövetséget is lefordítja, így 1534-ben már a teljes Luther Biblia jelenik meg nyomtatásban.)

Luther „fogsága” alatt is szoros kapcsolatot tart wittenbergi barátaival, leveleznek egymással. Melanchton Fülöp 1521-ben teológiailag is megfogalmazza a reformáció gondolatait.

Luther és barátai

Luther és barátai - Erasmus von Rotterdam, Georg Spalatin, Johannes Bugenhagen, Johannes Forster, Justus Jonas, Kaspar Cruciger der ältere, Martin Luther, Philipp Melanchthon (ifj. Lucas Cranach, 1520)

Luther visszatérése Wittenbergbe

Luther a szélsőséges megmozdulások (képrombolás stb.) nyomán úgy dönt, hogy visszatér Wittenbergbe, hogy a reformáció folyamatát a helyes mederbe terelje. Erre 1522. március 6-án kerül sor. Híres „böjti prédikációjában” a radikális mozgalom lecsillapítását célozta meg.

A birodalmi átok még mindig él, ezért Luther továbbra is veszélyben van. A Nürnbergben tartott II. birodalmi gyűlésen olyan határozatot hoztak, hogy a wormsi ediktum (birodalmi átok) megvalósíthatatlan, a III. Nürnbergi birodalmi gyűlésen viszont megerősítették a birodalmi átkot. A reformáció ekkorra viszont már annyira elterjedt, hogy Luther letartóztatása lehetetlenné vált.

Luther írásaival, prédikációival terjesztette a reformációs gondolatait, legfontosabb feladatának az oktatásügy megreformálását tekintette.

1525-ben kitört a német parasztháború, Münzer (Müntzer) Tamás, aki korábban pap volt, majd Luther követője lett, lesz a parasztháború vezetője. Luther nem értett egyet a parasztháború erőszakos módszereivel, a feleket megbékélésre szólította fel, illetve véleménye szerint a parasztoknak nem politikai és gazdasági értelemben, hanem szellemileg kell megszabadulni a felsőbbségek önkényuralmától. A parasztok május közepén megsemmisítő vereséget szenvedtek a nemesség seregétől. Münzer elmenekült, de néhány nap múlva elfogták, megkínozták, majd lefejezték.

1525. június 13-án feleségül vette Katharina von Borát, aki korábban apáca volt. A házasságból hat gyermek született. Luther nővérének halála után annak hét gyermekét is magukhoz vették, illetve kosztosdiákokat fogadtak házukba, így a korábbi kolostori életéhez képest igazán nagy zsivalygás közepette élhettek. Házasságkötése után apjával is rendeződött korábbi rossz kapcsolata.

Luther családjának játszik

Luther a családjának játszik (Gustav Spangenberg, 1866)

A következő években Luther az új rend kialakításán fáradozott. Több írásával alapozta meg a reformációt.

Az ún. martburgi kollokviumon (1529) a lutheri és kálvini reformációs irányzatok képviselői) Luther és Zwingli vezetésével) megpróbálták a két irányzatot egyesíteni, egyetlen pontban viszont, az úrvacsora (kenyér és bor, Krisztus teste és vére) teológiai értelmezésében nem tudtak megegyezni, így az egyesülés elmaradt. (Csak érdekességként jegyzem meg, a huszitáknál is az úrvacsora kérdésében volt véleménykülönbség a kelyhesek és a táboriták között.)

Az 1530-as Augsburgi birodalmi gyűlésen olvasták fel az Evangélikus Egyház névadó hitvallását, az „Ágostai Hitvallást” („Confessio Augustana”), amit Melanchthon fogalmazott meg. Luther nem vehetett részt a birodalmi gyűlésen, a kiátkozás miatt, ekkoriban Coburgban fordította németre az Ószövetséget.

Luther utolsó évei és halála

Luthert egész életében kétségek gyötörték, gyakran esett depresszióba. 1540-et követően testi bajok is egyre gyakrabban kínozták. Továbbra is tanított Wittenbergben, illetve írásaival, prédikációival is szolgálta a reformáció ügyét.

Több alkalommal békítő tárgyalásokat kezdeményezett a vitatkozó felek között, sikeresen. Egy ilyen békítő tárgyalásról tartott hazafelé 1546-ben, útközben megfázott, ágynak esett és 1546. február 18-án meghalt. Mégy nappal később temették el a wittenbergi vártemplomban.

Luther-Biblia

Luther-Biblia, 1534

Luther és az adózás

Luther utálta az adózást, azt a hatalommal rendelkezők kizsákmányolási módszerének tekintette (a búcsúcédulákról majd a következő részben lesz szó). Elfogadta viszont az egyházi tizedet, amely a hitéleti tevékenység forrását képezi, és a Biblia több ponton – az Ó- és az Újtestamentum is – is megerősíti magát a fizetési kötelezettséget.

Ezzel kapcsolatban érdekességként megemlítjük, hogy a világ leglutheránusabb országaiban (a lutheránusok aránya ezekben az országokban 80% fölött van), a skandináv államokban alkalmazzák a legnagyobb adóelvonásokat Európában (és valószínűleg a fejlett világban is). A magas adóelvonások ellenére Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban is igen alacsony a feketegazdaság aránya, az adócsalók megítélése nagyon távol áll a magyar gyakorlattól, ott a társadalom élősködőinek tekintik őket. A magas adózási szintet az újraelosztás hatékonysága miatt elfogadják.

Németország is számos lépést tett ebbe az irányba, bár a német társadalomnak csak kb. 30%-a lutheránus vallású, de az erkölcsiségben itt is a skandináv szemlélet erősödik.

Irodalom:

Luther műveinek ismertetésétől eltekintünk

A cikk megírásához alapvetően a http://luther.hu/ honlap információit hasznosítottuk.

  • Értesítő a rovat cikkeiről

Kapcsolódó cikkek

  • Assisi Szent Ferenc

    A hagyomány szerint Luther Márton 500 éve, 1517. október 31-én szögezte ki az wittenbergi vártemplom kapujára 95 tézisét. Erre emlékezve háromrészes sorozatban mutatjuk be a reformáció előzményeit, Luther életét, illetve a 95 tétel adózási vonatkozásait.

Az irányítópulton gyorsan elérhetőek az új funkciók Irányítópult

Az ado.hu új funkciói itt elérhetőek az Ön számára, a megjelenéshez kérjük regisztráljon vagy jelentkezzen be!

Újdonságok

  • építkezés

    Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az InfoRádiónak adott interjújában azt mondta, hogy 2019 után megszűnik a kedvezményes építőipari áfa. 

  • vám

    Az internetes rendelés előtt fontos tájékozódni az adó- és vámjogszabályokról, az esetlegesen fizetendő vámokról és egyéb közterhekről - hívja fel a figyelmet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) az MTI-hez eljuttatott pénteki közleményében.

  • webshop

    A magyarországi kereskedők az idei fekete pénteken (Black Friday) 25-30 milliárd forint forgalomra, csaknem 1,1 millió vásárlásra számítanak. A webáruházak 62 százalékánál lesz elérhető az akció - derül ki a GKI Digital és az Árukereső.hu közös, online kiskereskedelmi index kutatás-sorozatának idei negyedik felméréséből. 

  • Fotó: shutterstock

    Jövőre várhatóan tovább emelkedik az alanyi adómentesség árbevételi határa, aminek köszönhetően még több mikro- és kisvállalkozás állíthat ki áfamentes számlát, a legtöbbet a katás adózók profitálhatnak a változással. 

  • megbeszélésés, tárgyalás

    A munka törvénykönyve a munkavállalók nagyobb csoportját érintő létszámcsökkentésre a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó általános szabályok mellett – illetve azoktól részben eltérően – további kötelezettségeket ró a munkáltatóra. Például köteles tárgyalni az üzemi tanáccsal, igaz, megállapodás hiányában az előírt 15 napos határidő eltelte után a tárgyalások befejezhetőek s az eljárás folytatható.