Munka a közérdekű nyugdíjas szövetkezetben
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2017. július 1-jétől léptek életbe a szövetkezeti törvényben a közérdekű nyugdíjas szövetkezetre vonatkozó szabályok. A nyugdíjas szövetkezet által nyújtott szolgáltatás alapvetően azonos az iskolaszövetkezetekével: célja egy szerződéses partner, a külső szolgáltatás fogadója munkaerő-szükségletének kielégítése. Az Adó szaklap írása.
1. A közérdekű nyugdíjas szövetkezet céljai és a tagság
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Szövtv.) szerint a közérdekű nyugdíjas szövetkezet (a továbbiakban: nyugdíjas szövetkezet) célja, hogy a még aktív időskorúak számára foglalkoztatást, munkaerőpiaci reaktivizálást biztosítson, a tagok gazdasági és szociális helyzetét előmozdítsa. A nyugdíjas szövetkezet törvény szerinti célja továbbá, hogy a következő generációk számára a tagoknál felhalmozódott tudás, szakmai és élettapasztalat átadásra kerüljön. A nyugdíjas szövetkezet a céljainak megvalósításával közérdeket is szolgál (Szövtv. 25. §). Vélhetően van legalább még egy jogalkotói cél: az egyre növekvő hazai munkaerőhiány enyhítése. A nyugdíjas szövetkezetnek a nevében viselnie kell a „közérdekű nyugdíjas szövetkezet” megnevezést (Szövtv. 34. §). Biztató, hogy az állam a nyugdíjas szövetkezet tevékenységéhez szükséges és arányos mértékben támogatást nyújthat (Szövtv. 33. §), ennek részleteit azonban a Szövtv. nem tartalmazza.
A nyugdíjas szövetkezetnek csak természetes személy tagja lehet. Ezen belül is a tagok legalább kilencven százalékának öregségi nyugdíjban kell részesülnie. A nyugdíjas szövetkezetnek nem lehet személyes közreműködést nem vállaló természetes személy tagja (Szövtv. 26. §).
1.1. Az öregségi nyugdíjban való részesülés és a vagyoni hozzájárulás
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) szerint öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás [Tny. 4. § (1) bekezdés b) pont]. A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj esetében a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki
– 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév;
– 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap;
– 1953-ban született, a betöltött 63. életév;
– 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap;
– 1955-ben született, a betöltött 64. életév;
– 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap;
– 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév [Tny. 18. § (1) bekezdés].
Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő – a fenti lista szerint meghatározott – öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik. És még egy feltétel szükségeltetik, miután munka mellett – ahogyan mondjuk – nem lehet nyugdíjba menni. A Tny. szerint azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem lehet állni. Az előbb idézett törvényhely mögött egyrészt a különböző alkalmazotti jogviszonyok állnak, mint például a munkaviszony, illetve a közszolgálatba tartozó jogviszonyok (pl. közalkalmazotti, kormányzati vagy állami szolgálati jogviszony). És e körbe sorolandó a cikk fókuszában álló személy jogviszonya is: a szövetkezet tagja, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik. Az öregségi nyugellátáshoz e közreműködést meg kell szüntetni. Mindehhez ugyancsak meg kell szüntetni például a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, illetve társas vállalkozói státuszt, vagy a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt (pl. a megbízási szerződést), amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét [Tny. 18. § (2) bekezdés].
A következő rendelkezés csak a hölgyeket érintheti: öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és nem áll a fent említett jogviszonyok egyikében sem. Ezen túlmenően további feltétel, hogy a nyugdíjas szövetkezet tagjának az alapításkor vagy belépésekor vagyoni hozzájárulást kell vállalnia. A vagyoni hozzájárulás teljesítésének módjára, idejére és mértékére vonatkozó rendelkezéseket a szövetkezeti alapszabály tartalmazza (Szövtv. 31. §). Hogy milyen mélyen kell „zsebbe nyúlni”, azaz a vagyoni hozzájárulás részleteiről a szövetkezeti törvény további rendelkezést nem tartalmaz.
[htmlbox mt_kommentar]
1.2. A tagfelvétel
A nyugdíjas szövetkezet felé megfogalmazott tagfelvételi kérelemben a tagságra jelentkező személynek nyilatkoznia kell arról, hogy
– a nyugdíjas szövetkezet tagjává kíván válni;
– öregségi nyugdíjban részesül-e;
– az alapszabályban foglaltakat elfogadja, magára nézve kötelezőnek ismeri el;
– a tagoknak biztosított szolgáltatásokat igénybe kívánja venni;
– vállalja a nyugdíjas szövetkezet tevékenységében való személyes közreműködést; továbbá
– vállalja a nyugdíjas szövetkezet alapszabályában meghatározott vagyoni hozzájárulás teljesítését (Szövtv. 26. §).
2. Külső szolgáltatásra is szerződhetnek
A Szövtv. 28. §-a szerint a nyugdíjas szövetkezet tagja a személyes közreműködés konkrét tartalmára, módjára és ellentételezésére tagsági megállapodást köt a szövetkezettel. A nyugdíjas szövetkezet tagját megillető ellentételezés arányos kell, hogy legyen a természetes személy tag személyes közreműködésének mértékével. [Lásd még ezzel kapcsolatban a Szövtv. 29. § (4) bekezdését.] A nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja személyes közreműködését a nyugdíjas szövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás (külső szolgáltatás) keretében is teljesítheti. A külső szolgáltatás nyújtására irányuló jogviszony
– a nyugdíjas szövetkezet és öregségi nyugdíjban részesülő tagja közötti külső szolgáltatásra vonatkozó tagsági megállapodás alapján létrejött, olyan sajátos jogviszony,
– amelynek keretében a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja teljesíti személyes közreműködését, és amelyre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) megbízásra vonatkozó, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseinek a szövetkezeti törvényben meghatározott szabályait kell megfelelően alkalmazni [Szövtv. 29. § (2) bekezdés].
E tekintetben – amint írásom elején olvasható – azonos a szabályozás az iskolaszövetkezettel kötött megállapodás szerinti diákmunka igénybevételével. A szövetkezeti törvény szövegében foglalt „sajátos jogviszony” ténylegesen a megbízás és a munkaviszony öszvérváltozata. Van benne a megbízásból és az eltérő karakterű munkaviszonyból. Kevés példa van arra, hogy e két szerződéstípus egymás alternatívája lehessen (pl. a gazdasági társaság ügyvezetői státuszának betöltése, társasház közös képviselője).
Amint a következőkből „kiolvasható”, a szövetkezeti törvény konstrukciója ténylegesen munkaerő-kölcsönzés. A nyugdíjas szövetkezet a vele sajátos jogviszonyban álló öregségi nyugdíjas munkaerejét átengedi a külső szolgáltatás fogadójával kötött megállapodás alapján utóbbi részére. A szövetkezeti törvény szerint a külső szolgáltatás nyújtása során a külső szolgáltatás fogadója a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagját közvetlenül utasíthatja. Az utasításadási jog kiterjed különösen a feladatteljesítés módjának, idejének és ütemezésének meghatározására [Szövtv. 29. § (2) bekezdés]. Így, ha az Olvasó munkaadója egy nyugdíjas szövetkezettel, mint a külső szolgáltatás fogadójával megállapodást köt, a nyugdíjas tekintetében a munkavégzéssel összefüggésben olyan utasítási joggal rendelkezik, mint a kölcsönvevő a részére kikölcsönzött munkavállalóval szemben.
[htmlbox Tb_Kommentár]
2.1. A munkaközi szünet és a napi pihenőidő szabályai
A nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja részére, ha a feladatteljesítés tartama a napi hat órát meghaladja, napi húsz, ha a napi kilenc órát meghaladja, további napi huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani [Szövtv. 29. § (4) bekezdés]. Bár a szövetkezeti törvény a munkaközi szünet kiadásának részleteiről nem rendelkezik, e szünetet az Mt. analóg alkalmazásával a feladatteljesítés megszakításával kell kiadni. A külső szolgáltatás fogadója jogosult és egyben köteles a munkaközi szünet kiadásáról gondoskodni.
A nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja részére, ha két egymást követő napon végzi feladatát, a napi munka befejezése és a következő napi munka megkezdése között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani [Szövtv. 29. § (4) bekezdés]. Bár – szemben az Mt.-vel – a szövetkezeti törvény nem írja elő, hogy e pihenőidőnek egybefüggőnek kell lennie [lásd az Mt. 104. § (1) bekezdését!], a rendeltetését a napi pihenőidő, különösen egy fáradtabb nyugdíjas ember szervezete esetén csak így töltheti be. A szövetkezeti törvény ugyanakkor – szintén az Mt.-vel ellentétben – nem teremt lehetőséget a legalább nyolc óra napi pihenőidő biztosítására akkor, ha az öregségi nyugdíjas feladatait például megszakítás nélküli vagy idényjellegű tevékenység keretében teljesíti [lásd az Mt. 104. § (2) bekezdését]. A napi pihenőidő tartamába beszámít a feladatteljesítés helyéről történő haza, valamint a lakóhelyről a feladatteljesítés helyére történő utazás is. Megjegyezzük – egyébként e tekintetben igazodva a megbízás Ptk.-beli szabályaihoz –, hogy a szövetkezeti törvény arról már közvetlenül nem rendelkezik, mennyi lehet a feladatteljesítés idejének napi maximuma. Közvetetten ezt a napi pihenőidő 11 órás szabálya korlátozza napi 13 órára. És miután a szövetkezeti törvény szerint nem jár heti pihenőnap, az öregségi nyugdíjas – a szövetkezettel kötött megállapodás szerint – akár hetente hét napon át is teljesítheti feladatát, naponta 13 órában.
2.2. Nyugdíjas díjazási minimumok
A külső szolgáltatás fogadójánál történő feladatteljesítés tartamára járó, az egyes feladatokhoz kapcsolódó díj nem lehet alacsonyabb, mint az Mt. 153. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban meghatározott minimális összeg [Szövtv. 29. § (5) bekezdés]. A hivatkozott Mt.-rendelkezésben foglalt felhatalmazás alapján került megalkotásra a jelenleg is hatályos, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 430/2016. (XII. 15.) Korm. rendelet, mely szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén
– 2017-ben havibér alkalmazása esetén 127 500 forint, hetibér alkalmazása esetén 29 310 forint, napibér alkalmazása esetén 5870 forint, órabér alkalmazása esetén 733 forint;
– 2018-ban havibér alkalmazása esetén 138 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 31 730 forint, napibér alkalmazása esetén 6350 forint, órabér alkalmazása esetén 794 forint.
A garantált bérminimum a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén jár, ennek a rendelet szerinti összege teljes munkaidő teljesítése esetén
– 2017-ben havibér alkalmazása esetén 161 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 37 020 forint, napibér alkalmazása esetén 7410 forint, órabér alkalmazása esetén 926 forint;
– 2018-ban havibér alkalmazása esetén 180 500 forint, hetibér alkalmazása esetén 41 500 forint, napibér alkalmazása esetén 8300 forint, órabér alkalmazása esetén 1038 forint.
Számos jogszabály ír elő képesítési követelményt bizonyos munkakörök ellátására. A képesítési követelményeket előíró jogszabályokból azonban csak a szükséges szakképzettség állapítható meg, az nem, hogy vajon legalább középfokú-e. Ezt az Országos Képzési Jegyzékből állapíthatjuk meg. A jelmagyarázat szerint a 34 vagy ennél magasabb számmal jelölt szintű képzettség minősül középfokúnak.
Kérdés, hogy az időarányosság szabálya alkalmazható-e, ha a feladatteljesítés tartama az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb. Például, ha az öregségi nyugdíjas napi négy órát dolgozik, megfelezhető-e jogszerűen a nyugdíjas szövetkezet és a tagja közti megállapodás szerinti minimálbér vagy a garantált bérminimum? Vagy megfordítva, több jár-e annak, aki jogszerűen a napi nyolcórás munkaidőnél és heti öt napnál többet dolgozik? A szövetkezeti törvény erre nézve nem tartalmaz eligazítást.
[htmlbox felteteles_adomegallapitas]
2.3. A nyugdíjas szövetkezet és tagjának megállapodása
Akárcsak az iskolaszövetkezet és tagja esetében, a nyugdíjas szövetkezet és öregségi nyugdíjban részesülő tagja között két megállapodás kerül megkötésre. Egyrészt a megállapodásnak tartalmaznia kell
– a tag által vállalt feladatok körét;
– a tagnak a külső szolgáltatás fogadójánál történő feladatteljesítése tartamára járó, az egyes feladatokhoz kapcsolódó díj és a díjhoz kapcsolódó egyéb juttatás legkisebb összegét; valamint
– a nyugdíjas szövetkezet és a tag kapcsolattartásának módját a feladatteljesítéssel nem járó időtartamra [Szövtv. 29. § (6) bekezdés].
Másrészt a személyes közreműködés külső szolgáltatás keretében történő teljesítése megkezdésének feltétele, hogy a nyugdíjas szövetkezet és a tag írásban megállapodjanak
– a szolgáltatás fogadójának személyében,
– a teljesítendő konkrét feladatban,
– a tag díjának és a díjhoz kapcsolódó egyéb juttatások összegében és az összeg kifizetésének időpontjában,
– a feladat teljesítésének helyében, valamint annak időtartamában [Szövtv. 29. § (7) bekezdés].
Dr. Horváth István az Adó szaklap 2017/14-es számában megjelent írásából a fentieken túl olvashat a kárfelelősség két különös szabályáról, a szolgáltatás fogadójára vonatkozó előírásokról, valamint a közösségi alapról is. Az Adó szaklap 2017/14-es száma itt rendelhető meg.
