Sokba kerülhet az elveszett számla
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2012. január 1-jétől kirívóan nagy összegű mulasztási bírságot kockáztat aki a nyomdailag előállított számlákat, nyugtákat nem őrzi meg. A bírság kiszabásával kapcsolatban ráadásul számos jogértelmezési probléma is felmerül. Az Áfa-Kalauz összeállítása ezeket boncolgatja
A nyomdai úton előállított számlák, nyugták megőrzésének elmulasztása esetében 2012. január 1-jétől az Art. 172. § (20a) bekezdése az irányadó, amely szerint a nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzésének elmulasztása esetén, függetlenül attól, hogy a számla, illetve nyugta felhasználása ténylegesen megtörtént-e, a kiszabható mulasztási bírság összege
- magánszemélyre 200 ezer forint,
- más adózóra 500 ezer forint, és a hiányzó számlák, illetve nyugták számának szorzata által meghatározott összegig terjedhet. Eszerint, ha például egy gazdasági társaság 150 db nyomdai úton előállított nyugtát nem tud bemutatni, akkor az adóhatóság maximum 75 000 000 Ft (150 db x 500 000 Ft/db) mulasztási bírságot szabhat ki.
Ez a rendelkezés nem alkalmazható számítástechnikai úton előállított számla- és nyugta- megőrzés elmulasztásának szankcionálásánál.
A kiszabható mulasztási bírság nagyságrendje miatt az adóhatóság 2012. január 1-jétől az adóellenőrzések során – függetlenül a vizsgálat típusától – minden esetben ellenőrzi, hogy a vizsgálat alá vont adózó be tudja-e mutatni az általa beszerzett, nyomdai úton előállított számlákat és nyugtákat.
Az Art. 182. § (1) bekezdése alapján az Art. 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre, azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
Az Art. 172. § (20a) bekezdése a 2012. január 1-jét megelőzően beszerzett – nyomdai úton előállított – számlák, nyugták megőrzésének elmulasztása esetében is alkalmazható.
Mikor is veszett el a számla?
Az Art. 172. § (20a) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatban megítélésem szerint számos jogértelmezési probléma vetődik fel. Az Art. 182. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság csak akkor bírságolhat az Art. 172. § (20a) bekezdése alapján, ha az adózó a nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzését 2011. december 31-ét követően mulasztja el. Ha az adóhatóság nem bizonyítja, hogy a nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzésének elmulasztása 2011. december 31-ét követően valósult meg, akkor nem alkalmazhatja az Art. 172. § (20a) bekezdését.
Az alapvető jogértelmezési probléma a megőrzési kötelezettség elmulasztása időpontjának meghatározása tekintetében jelölhető meg. Ugyanis a mulasztás időpontjának objektív megítélése bizonyos esetekben felettébb bizonytalan.
Amennyiben a nyomdai úton előállított számla, nyugta beszerzése 2011. december 31-ét követően történt meg, akkor a megőrzési kötelezettség elmulasztása is nyilvánvalóan ezt követően valósulhat meg, tehát az Art. 172. § (20a) bekezdése mindenképpen alkalmazható, ha az adózó a nyomdai úton előállított számlát és/vagy nyugtát nem mutatja be.
Abban az esetben, ha a nyomdai úton előállított számla, nyugta beszerzése 2012. január 1-jét megelőzően történt meg, akkor a megőrzési kötelezettség elmulasztása nem köthető automatikusan a nyomdai úton előállított számla, nyugta beszerzésének időpontjához, tehát elvileg előállhat az az eset, hogy az adózó 2011. december 31-ig beszerzett – nyomdai úton előállított – számla, nyugta megőrzését 2011. december 31-ét követően mulasztja el.
A megőrzési kötelezettség elmulasztása nem köthető automatikusan az adóhatósági ellenőrzés időpontjához sem, tehát bekövetkezhet az az eset, hogy az adózó 2011. december 31-éig beszerzett – nyomdai úton előállított – számla, nyugta megőrzését a beszerzés időpontja és a 2011. december 31-ét követően elrendelt ellenőrzés megkezdése közötti időszakban mulasztotta el.
Ennek ellenére várhatóan az adóhatóság azt az időpontot minősíti a megőrzési kötelezettség elmulasztása időpontjának, amely időpontban a nyomdai úton előállított számla, nyugta bemutatása – esetleges erre irányuló felhívás ellenére – elmaradt.
Mivel bizonyítjuk a számla eltűnését?
Az adóhatóság ilyen irányú gyakorlata álláspontom szerint semmiképpen sem minősíthető jogszerűnek, ha az adózó olyan iratot nyújt be, amelynek tartalma alapján az iratmegőrzési kötelezettség elmulasztására bizonyíthatóan 2012. január 1-jét megelőzően került sor. Ilyen irat lehet például egy 2012. január 1-jét megelőzően elvégzett belső ellenőrzés során készült dokumentum, amely azt rögzítette, hogy belső ellenőrzés alkalmával megállapították a nyomdai úton előállított számla és/vagy nyugta hiányát. Az adózó által bemutatott dokumentum hiteltelenségét az adóhatóságnak kell bizonyítania.
Az adóhatóság és az adózó várhatóan eltérően fogja megítélni azt a tényállást, amikor a vizsgálat alá vont adózó nem tudja bemutatni a nyomdai úton előállított számla, nyugta tőpéldányait – azaz magát a számlatömbö(ke)t és/vagy nyugtatömbö(ke)t –, de hiánytalanul rendelkezik a számlatömbből vagy nyugtatömbből származó számla, nyugta könyvelési iratok között lefűzött példányával.
Álláspontom szerint ilyenkor az adóhatóság mulasztási bírságot nem szabhat ki, mivel biztosított a beszerzett számlákkal, nyugtákkal történő hiánytalan elszámolás.
Az adóhatóság részéről ezzel ellentétben az a jogértelmezés valószínűsíthető, hogy fennáll a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja.
Bonácz Zsoltnak az Áfa-kalauz 2012/4. számában megjelent cikkéből megtudhatjuk azt is, hogy milyen információk nyerhetők a nyomtatványforgalmazóktól a számlabeszerzésről, és mi a hatósági gyakorlat a vis maior (pl. lopás) bizonyítása során. Az Áfa-Kalauz előfizetési lehetőségeiről információk itt.
