Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ha valamennyi ingyen végzett háztartási munkáért pénzt kapnánk, éves szinten több mint 5 billió forinttal lennénk gazdagabbak. Az InfoTandem heti infografikája.
Bő 10 milliárd óra – a 15–84 éves magyarországi népesség együttesen ennyi időt fordít egy évben háztartási munkákra, amelyért a dolog jellegéből következően nem kap semmiféle fizetséget. Ez a hatalmas szám a 2009–2010-es időmérleg-felvétel elemzéséből derült ki, amelynek eredményeit most tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal. A szóban forgó életkori csoportba 8,25 millió ember tartozik, akiknek (egy reprezentatív minta segítségével) a teljes időfelhasználását számba vették. Ennek alapján egy évnyi életünk közel háromnegyede (73,7 százaléka) nem munka jellegű időtöltés, 11,4 százaléka a nemzeti számlákba beletartozó termelőmunka (ennek zömét, az összes időfelhasználás egytizedét a fizetésért végezzük), s az utóbbinál nagyobb hányad, 14,9 százalékot kitevő szelet a fizetetlen háztartási és önkéntes munka. Ez egy napra vetítve fejenként 214 percet tesz ki, miközben a nemzeti számlákban is figyelembe vett termelőmunkára csak 164 perc adódik. Ez elsőre furcsának tűnhet, ám érthetővé válik, ha belegondolunk, hogy a házimunkában ilyen-olyan módon szinte mindenki – a vizsgált népesség kilenctizede – részt vesz, addig fizetett munkát csak a szűk egyharmad végez.
Miért vállalják a háztartások ezt a rengeteg ingyenmunkát? Azért, hogy tagjaiknak lakhatást, élelmezést, ruházkodást és gondoskodást biztosítsanak; a rengeteg apróbb vagy nagyobb foglalatosság e négy cél valamelyikébe besorolható. Az efféle tevékenységekre fordított idő zöme, 95,9 százaléka a saját háztartásban hasznosul, további 3,9 százaléknyit más háztartások (például rokonok) számára végzünk, a klasszikus értelemben vett önkéntes munka pedig (amelyet önkéntes szervezeteken keresztül abszolválunk) 0,2 százalékot képvisel.
A négy cél közül az élelmezés viszi el a legtöbbet, a teljes éves háztartásimunka-idő mintegy felét; olyanok tartoznak ide, mint a sütés-főzés, mosogatás, vagy épp a befőttek készítése. A második helyen, egynegyedes részesedéssel, a lakhatási munkák (például takarítás, bútorjavítás, dísznövények gondozása) állnak, míg a gondoskodásra az összidő egyötöde jut. Utóbbiba főként a gyerekekről való gondoskodás tartozik (játék, nevelés, mesélés, tanulás, iskolába kísérés), de ide sorolandó a rászoruló felnőttek gondozása is. A legkevesebb időt a ruházkodási célú munkák igénylik – a ruhakészítéstől a mosásig és vasalásig.
Kérdés, forintban kifejezve mekkora értéket képviselne ez a tetemes időráfordítás. Ennek kiszámítására több módszer is használatos, amelyek más-más eredményre vezetnek. Ha például azt feltételezzük, hogy a háztartás tagjai felfogadnak egy általános helyettest, aki minden munkát elvégez helyettük, akkor kiszámolhatjuk, hogy ezért – az efféle „beugrásra” leginkább szóba jöhető szociális szolgáltatási foglalkozások átlagos órabéréből kiindulva – mennyit kellene letenniük az asztalra. Magasabb lesz a summa, ha speciális helyettesekben gondolkodunk; tehát például a főzéssel töltött időt a szakácsok bérével árazzuk be, a gyerekgondozásét pedig az óvónőékével. Ez utóbbi módszer esetén a jelzett bő 10 milliárd órányi ingyenmunka 5716 milliárd forintnyi nettó bérrel lenne egyenlő. Ha ezt a háztartások tagjai kapták volna meg 2010-ben, akkor az éves összjövedelmük egyharmadával emelkedett volna.
