Végelszámolás: hogyan kerüljük el a befizetést?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy betéti társaság beltagja súlyos adóforintok megfizetésére kényszerült, amikor vállalkozásának végelszámolással történő megszüntetése mellett döntött. Elhibázott és szakszerűtlen döntések sorozata vezetett a milliós összegű befizetéshez. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan lehetett volna elkerülni a fentieket, ha a jogi és a számviteli-adózási területért felelős szakemberek megfelelő kompetenciával rendelkeznek és együttműködnek.

1. Egy tanulságos esettanulmány

Az említett cég, amelyet nevezzünk „Megszűnő Bt.”-nek, már évek óta nem működött, amikor tulajdonosai felkértek egy ügyvédet a végelszámolás elindítására. A szükséges jogi dokumentáció elkészült és beadták a cégbíróságra. Több mint egy évvel később, egy adóhatósági felszólítás kapcsán tűnt fel a társaság beltagjának – és egyben végelszámolójának –, hogy még mindig nem kapott megszüntető végzést. És más is kiderült…

A felkért ügyvéd megszerkesztette a végelszámolás elindításáról szóló taggyűlési határozatot és – elfogadását követően – benyújtotta azt a cégbíróságnak. Ezzel teljesítette szerződésben vállalt feladatát és többet elő sem vette a társaság aktáját. A cég könyvelője beadta a tevékenységi megszűnéshez kapcsolódó mérleget és az adóbevallásokat és új impulzus, esemény híján félretette a cég iratanyagát. A végelszámolónak kijelölt beltag pedig egy ideig hátradőlt a székében, hiszen úgy gondolta, hogy megfizetett egy ügyvédet és egy könyvelőt is, neki nincs további feladata.

És hol történt a hiba? Nem volt olyan szakember a csapatban, aki kellő ismeretekkel előkészítette volna a végelszámolás megindítását és koordinálta volna a munkát, így az ügy egyszerűen nem haladt előre. Végül egy újabb könyvelőváltás hozta meg a sikert, így benyújtották a végelszámolási záró anyagokat.

Az adóhatósági vizsgálat azonban nem várt eredménnyel járt: társaságiadó- és illetékhiányt jegyzőkönyvezett a NAV a cégben ragadt tagi kölcsön állomány miatt, valamint be nem fizetett járulékokat állapított meg, a végelszámoló után pedig az összességében milliós összegű megállapítások kellő szakértelemmel és odafigyeléssel elkerülhetőek lettek volna.

Megfelelő adóismeretekkel rendelkező szakember közreműködése nélkül a felkért ügyvéd automatikusan megszerkesztette a megszüntetés elindításának jogi dokumentációját, anélkül, hogy ismerte volna a Megszűnő Bt. főkönyvét. E mellett elmulasztotta felhívni megbízója figyelmét arra, hogy érdemes lenne adótanácsadóval konzultálnia, mielőtt a végelszámolás megindításáról dönt.

Így fordulhatott elő, hogy az évek óta jelentős tagi kölcsön állománnyal rendelkező cég végelszámolójának nem volt tudomása arról, hogy tartozás fennállása esetén nincs helye a végelszámolásnak. A megszűnés csak akkor lehetséges, ha elévült a kölcsön, vagy annak jogosultja elengedi azt. Mindkét megoldás rendkívüli bevételt és társaságiadó-hiányt, valamint a kedvezményezett vállalkozás számára illetékfizetési kötelezettséget eredményez.

A végelszámoló kiválasztása is „automatikusan” történt, hiszen szinte általános érvényű, hogy erre a tisztségre a korábbi ügyvezetőt jelölik ki. Ha adótanácsadó is közreműködött volna, akkor bizonyosan nem a beltagot javasolta volna végelszámolónak, hiszen tudta volna, hogy a beltag még nem nyugdíjas korú és egyéb biztosítási jogviszonnyal sem rendelkezik.

Tudta volna azt is, hogy a kültag már saját jogú nyugdíjas, aki egy másik személyes közreműködéssel járó jogviszonyában megfizeti a havi egészségügyi szolgáltatási járulékot. Átgondolt végelszámoló-választás esetén a kültag után nem merült volna fel egyetlen forintnyi járulékfizetési kötelezettség sem.

A társaság végelszámolója után azonban a végelszámolás kezdetétől a törlésig a minimálisan fizetendő járulékokat jegyzőkönyvezte az adóhatóság. A végelszámolás indokolatlan elhúzódása pedig csak növelte azon hónapoknak a számát, amelyekre meg kellett fizetni azt.

2. Megelőzhetőek-e a fenti megállapítások?

Természetesen igen, ha a jogi és a számviteli-adózási területért felelős szakemberek megfelelő kompetenciával rendelkeznek és együttműködnek. Véleményem szerint a könyvelésért felelős személynek – a végelszámolás teljes folyamatának, előírásainak, a várható adóhatósági vizsgálati területek ismeretének birtokában – már a végelszámolás kezdő időpontját megelőzően megfelelően elő kell készítenie a megszűnésre váró cég könyvelését, elszámolásait.

Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online: díjmentes cikk és szaklap értesítő kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata egyedi szaklap ajánlatok Részletes információk »

A mérleg összeállításakor teljes átvilágításra van szükség, és ilyenkor rendre „kihullnak a csontvázak a szekrényből”. Szükség van az elszámolások újragondolására és az ismeretek felfrissítésére ahhoz, hogy a beszámoló és a társaságiadó-bevallás szabályszerű legyen. Kiemelten kell kezelni azokat a kérdéseket, amelyeket a megszűnést követő NAV vizsgálat során az adórevizorok is kiemelten kezelnek. Ezek között ugyanis rendre felmerülnek a tagi kölcsön és a biztosítási jogviszonyok vizsgálatának kérdései.

Molnár Anikó, az Adó Szaklap 2015/6-7. számában megjelent írásából többek közt megtudhatja azt is, hogyan szabadulhatunk meg a tagi kölcsöntől.

---