Holding a cégcsoportban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mit jelent a holding cég és hol találkozhatunk ezzel a cégtípussal? Mire kell figyelniük a cégcsoportoknak, ha olyan cégstruktúrát hoznak létre, amelyben holding cég is szerepel? Cikkünkben néhány aspektusból körbejárjuk a holding cég kérdéskörét.

Számos helyen találkozhatunk a holding cég vagy holding társaság kifejezéssel. Mit is jelent ez? Holding céget jellemzően cégcsoportokon belül találhatunk, tehát olyan esetekben, ahol egy cégcsoportnak ugyanaz a személy vagy személyek (általában családtagok) a tulajdonosai. Több oka is lehet egy olyan cégstruktúra kialakításának, amelyben szerepel egy holding cég is. 

Milyen szerepe, feladatai lehetnek egy holding cégnek? A cégstruktúra szerkezetétől és a cégcsoportnak a működési területétől függően több szerepe is lehet egy holding vállalatnak. A két legjellemzőbb szerepe a vagyonkezelés, illetve a központosított feladatok ellátása lehet. 

Vagyonkezelés

Nézzük meg először a vagyonkezelést. A vagyonkezelést, mint szolgáltatást megtaláljuk önálló TEÁOR számon is a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszerében:

6420 – Vagyonkezelés (holding)

Ebbe a szakágazatba tartoznak a vagyonkezelő társaságok tulajdonában álló gazdasági szervezetek csoportja fölött gyakorolt irányító és ellenőrző szolgáltatások. A vagyonkezelő társaságok a tulajdonukban lévő szervezetek részvényeinek, ellenőrzésre jogot biztosító többségét birtokolják. Az ebbe a szakágazatba tartozó vagyonkezelő (holding) szervezet nem nyújt semmilyen egyéb szolgáltatást azoknak az üzleti vállalkozásoknak, amelyekben tőkebefektetéssel rendelkezik, pl. nem igazgat, vagy vezet más gazdasági egységeket (forrás: www.ksh.hu) 

Tehát a cégcsoporton belül a vagyonkezelést ellátó holding cég főként irányító és ellenőrző szolgáltatásokat lát el. Döntéseket hozhat a többi tagvállalat által tulajdonolt vagyon felhasználásáról, üzleti stratégiai szerepükről, a vagyon mozgatásáról és akár hasznosításáról is, valamint felügyeli a vagyon kezelését és jövedelemtermelő képességét. A holding és az adott termék, vagyon, szellemi termék, ingatlan, stb. feletti vagyonkezelési jogot és annak működését jellemzően vagyonkezelési szerződésben szabályozzák a felek. A vagyonkezelés ellenértékének meghatározása összetett feladat, függ az adott vagyon jellegétől, hasznosítási lehetőségeitől, a stratégiai céloktól és más egyéb feltételektől. Egyes esetekben lehetséges fix díjakat is meghatározni, ám független felek között gyakran jellemző a fix + jutalékos díj, és a tisztán jutalékos díj, azaz a termelt hozamból történő részesedés. Mivel cégcsoportról beszélünk, nagy valószínűséggel kapcsolt vállalkozások közötti tranzakcióról van szó, mely jogviszonyhoz számos adójogi előírás és kötelezettség kapcsolódik (bejelentési kötelezettség, szokásos piaci ár elvének alkalmazása, adott esetben transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség). Kiemelt jelentősége van tehát annak, hogyan határozzák meg a felek a holding vagyonkezelési díját, melyet a leányvállalatok fizetnek, mivel ha nem szokásos piaci áron kerül a holding díj megállapításra, akkor a feleknek a társasági adóalapjukat módosítaniuk szükséges.

Központosított feladatok ellátása – Menedzsmentszolgáltatások

Egy holding cég másik jellemző feladata lehet bizonyos központosított feladatok ellátása. Miért központosítják a feladatokat a cégcsoportok? Sok esetben bizonyos szolgáltatásokat minden egyes tagvállalatnak igénybe kell vennie. Ilyenek lehetnek a könyvelés, controlling, adózási feladatok, biztosítás, IT, adminisztráció, számlázás, marketing, HR, stb. szolgáltatások. Ha ezeket a feladatokat külső szolgáltatón keresztül veszik igénybe a cégcsoportok, sokkal kifizetődőbb és költséghatékonyabb lehet, ha a cégcsoporton belül egy kijelölt tagvállalat (a holding cég) szerződik ezekkel a szolgáltatókkal, és így akár kedvezőbb díjakat is elérhet. A holding cég emellett – mivel szinte minden lényegi információ ott fut össze – átláthatja a központi irányításhoz szükséges összes információt, és könnyebben kialakítható az egységes elszámolási és riportolási rendszer, mely megkönnyíti a tulajdonosok és a vezetés számára a döntéshozatalt.

 

Emellett, ha bizonyos feladatokat (vagy akár a fent felsoroltakat) belső munkatársak segítségével old meg a cégcsoport, akkor is indokolt lehet, hogy a kollégákat is egy cégben (a holding cégben) foglalkoztassák, ahol egymás munkáját hatékonyan tudják támogatni. Ha a cégcsoport számára például 2 fő szükséges a controlling feladatok ellátására, a központosítás lesz a megfelelőbb megoldás, mintha a 2 főt például 8 cégbe kellene külön-külön bejelenteni. Ez mindenképpen adminisztrációs könnyítéssel is járhat.

Hogyan érdemes ilyenkor a holding díjat, a menedzsment szolgáltatások ellenértékét meghatározni? 

Fontos szempont, hogy itt is érvényes az, hogy amennyiben kapcsolt vállalkozásokról van szó (márpedig ha cégcsoportról van szó, akkor vélhetően azok lesznek), akkor a kapcsolt vállalkozások egymás közötti tranzakcióinál a szokásos piaci ár elvét kell figyelembe venni. Ha a felek már a szerződéskötés előtt úgy alakítják ki a díjazást, hogy annak szokásos piaci volta alátámasztható és bizonyítható, akkor nem kell az évzáráskor a társasági adóalapokat módosítani (és bizonyos esetekben az iparűzési adó alapot sem).

A díj kialakításakor általában véve a költség plusz haszon elvét alkalmazzák a cégcsoportok a gyakorlatban. Ez egy olyan nyilvántartási rendszer kialakítását és folyamatos vezetését igényli, melyből egyértelműen megállapítható, hogy melyik munkatárs melyik projekt cég érdekében pontosan milyen munkát végzett és mennyi időben. Emellett az összes költség esetében szükség van azok pontos megosztására, szintén olyan formában, hogy vagy egyértelműen megállapítható legyen, mely cég érdekében merült fel a költség, vagy pedig egy megfelelő allokációs kulcs alapján legyenek a költségek felosztva az érintett tagvállalatok között. Az allokációs kulcs esetében bizonyítani kell tudni, hogy olyan megosztási rendszert alkalmaztak a cégcsoporton belül, mely független felek között összehasonlítható körülmények esetén is megállta volna a helyét, azaz a szokásos piaci árazás elvén alapul. A gyakorlatban ezt nem mindig könnyű megfelelően alátámasztani.

 

További kérdéskört jelent az alkalmazott haszonkulcs mértéke is, azaz, hogy a holding cég mekkora hasznot számít fel a nyújtott szolgáltatásai esetében a költségekre. Ez a belső munkatársakon keresztül nyújtott szolgáltatások esetében eltérhet attól, amelyet külső (független) szolgáltatók igénybevétele által nyújt. Fontos, hogy a holding cég esetében is (mint ahogy minden vállalkozástól) elvárható a nyereséges működés, természetesen figyelembe véve a speciális belső és külső körülményeket is.

A holding díj szokásos piaci árazásának alátámasztására számos módszer létezik, ezeket a Tao. tv. 18.§. is nevesíti, valamint az OECD Transzferár irányelveiben is részletes útmutatások találhatóak.

Akár már létező holdingstruktúrával állunk szembe, akár most szeretnénk azt kialakítani, érdemes egy alapos vizsgálatot elvégezni, mely a cégcsoport tagvállalataira vonatkozóan egy funkcionális elemzést tartalmaz, melyre alapozva összeállítható a megfelelő módszerrel vagy módszerekkel a transzferár, valamint a megfelelő cégcsoporton belüli szerződés, és erre alapozva – ha szükséges -, akkor a transzferár nyilvántartás is.

A cikk szerzője, Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, Tax Revolutions Kft. 

---