Négy tévhit a munkaidőkerettel kapcsolatban


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sok munkáltató választja az egyenlőtlen munkaidő-beosztás ezen típusát, mégis sok kérdés merül fel a gyakorlati alkalmazás során.


A munkaidőkeret a rendes munkaidő mértékének az általános (azaz a hétfőtől péntekig tartó, napi 8 órás) munkarendtől eltérő beosztása. A munkaidőkeret egy munkaidő-szervezési módszer egyenlőtlen munkaerőigény esetére. A munkaidőkeret lényege, hogy a munkáltató a teljesítendő munkaidőt egy hosszabb időszakra vetítve határozza meg, lehetővé téve azt, hogy rugalmasan, a gazdasági érdekeinek leginkább megfelelő módon szervezze meg a termelőmunkát. Napjainkban sok munkáltató választja az egyenlőtlen munkaidő-beosztás ezen típusát, mégis sok kérdés merül fel a gyakorlati alkalmazás során. Dr. Török Bernadett, a CHSH Dezső és Társai Ügyvédi Iroda jogásza kísérletet tesz a munkaidőkerettel kapcsolatban kialakult néhány tévhit eloszlatására. 

1. A munkaidőkeret nem része a munkaszerződésnek

A munkaidő-beosztás (munkarend) meghatározása alapvetően a munkáltatói jogkör része. A törvény maga teszi lehetővé a munkáltató számára, hogy a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben határozza meg. 

A munkaidőkeret, illetve a munkaidőkeretben történő foglalkoztatás elrendelése ennek okán főszabály szerint nem része a munkaszerződésnek, és ezáltal a munkáltató számára rugalmasságot biztosít a munkaidő beosztásának szabad meghatározására, a hatékonyabb munkaidő-szervezés érdekében. A munkáltató erre vonatkozó döntése általában valamilyen egyoldalú belső előírásban jelenik meg (például munkaidő-szabályzat, munkaidő-beosztás), de a munkaszerződés is tartalmazhat erre vonatkozó szabályokat.

2. A munkaidőkeret nem rendelhető el korlátlanul

Az, hogy a munkaidő beosztását a munkáltató egyoldalúan határozhatja meg, nem jelenti azt, hogy a munkáltató egyoldalú döntésének ne lennének korlátai.

Általános magatartási követelmény, hogy a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján kell figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása nem okozhat aránytalan sérelmet a munkavállaló számára. Az aránytalan sérelem fogalmának értelmezésekor véleményünk szerint figyelembe lehet venni a munkavállaló életkorát, végzettségét, családi körülményeit, egészségi állapotát.

[htmlbox mt_kommentar]

 

„A munkaidőkeret tartama négy hónap vagy tizenhat hét lehet. Ennél hosszabb munkaidőkeret csak meghatározott tevékenység vagy munkakör esetén, illetve kollektív szerződésben köthető ki, azonban így sem haladhatja meg a tizenkét hónapot vagy ötvenkét hetet.” – fejti ki dr. Török Bernadett. 

A szabály magában foglalja azt a korlátozást, hogy a munkaidőkeret nem hosszabbítható meg, mivel a már elrendelt munkaidőkeret meghosszabbítása visszaélésekre adhat lehetőséget a munkáltató részéről.

3. A munkaidőkeret elrendelése formai követelményekhez is kötött

A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.

A munkaidőkeret elrendelésével kapcsolatban a törvény előírja továbbá, hogy a munkáltatónak a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és – a munkavállalók tájékoztatása érdekében – közzé kell tenni. E körben megfelelő lehet, ha a tájékoztatást faliújságra vagy hirdetőtáblára kifüggesztik, vagy arról belső körlevelet bocsátanak ki. A munkáltató szempontjából a legbiztosabb megoldás, ha a tájékoztatást minden egyes munkavállalónak személyesen átadják.

A munkaidőkeret tartamának meghatározása többféleképpen is történhet, és az – a törvény szövegéből is kitűnően – nem kötődik naptári hónaphoz vagy naptári héthez. Erre figyelemmel a munkaidőkeret meghatározása így is szólhat: 

  • (i) a munkáltató két havi munkaidőkeretet alkalmaz, amely 2018. január 1. napjától 2018. február 28. napjáig tart; vagy 
  • (ii) a munkáltató havi munkaidőkeret határoz meg úgy, hogy a munkaidőkeret kezdő időpontja minden hónap első napja, befejező időpontja pedig a hónap utolsó napja.

4. Elszámolás nélkül nem zárható le a munkaidőkeret

A munkaidőkeret tartama megállapításának azért van jelentősége, mert a feleknek a munkaidőkeret végén el kell számolniuk. Az elszámolást a teljesített munkaidő alapul vételével kell elvégezni. 

Fontosnak tartjuk rögzíteni, hogy egy munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalónak a kereten belül főszabály szerint ugyanannyit kell dolgoznia, mint egy általános munkarend szerint dolgozónak ugyanennyi idő alatt. Így például az egy havi (négy heti) munkaidőkeretben alkalmazott munkavállalónak a havi keretben ugyanúgy átlagosan 176 órát kell dolgoznia egy hónap alatt, mint egy általános munkarendben foglalkoztatottnak ugyanennyi idő alatt. A különbség abban áll, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén a 176 munkaórát rugalmasabban, a munkáltató érdekeinek jobban megfelelő módon lehet beosztani, és nem csak hétköznapokon napi 8 óránként. 

Ha a munkavállalót egy adott munkaidőkereten belül a munkáltató nem osztja be a teljes időtartamra (azaz fel nem használt munkaórák maradnak a munkaidőkereten belül), a munkavállalót az adott időszakra járó alapbére ekkor is megilleti.

„Amennyiben azonban a munkavállaló az előzetesen közölt munkaidő-beosztástól eltérő időben végez munkát, az így teljesített munkavégzés rendkívüli munkaidőnek minősül. Ezt a szabályt egyenlőtlen munkaidő-beosztás, azaz munkaidőkeret alkalmazása esetén is alkalmazni kell.” – zárja gondolatait a CHSH szakértője. 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A bruttó átlagkereset 605 100 forint volt januárban, 14,6 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban

Januárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 605 100, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 416 600 forint volt. A bruttó átlagkereset 14,6, a nettó átlagkereset 14,5, a reálkereset pedig 10,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest a fogyasztói árak  3,8 százalékos növekedése mellett – jelentette csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

2024. március 26.

Búcsúpénzek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésekor

A munkaviszony többféle módon megszüntethető. Ezek közül a közös megegyezés által nyílik leginkább lehetőség arra, hogy a felek figyelembe vegyék a másik érdekeit, és közben a saját igényeiket is érvényesíteni tudják. Ehhez persze szükség van arra, hogy a felek egymás között megállapodásra jussanak. Az alábbiakban az anyagi szempontokra fókuszálva ismertetjük a közös megegyezést érintő legfontosabb tudnivalókat.