Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A mezőgazdaságban szereplők nagy száma miatt az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít a szektor adóalanyainak ellenőrzésére, különös tekintettel az általános forgalmi adó szabályainak alkalmazására. Az Adó-kódex 2013/4. számában megjelent cikk az ellenőrzések legfontosabb pontjait mutatja be:
A mezőgazdasági tevékenység az általános forgalmi adózás rendszerében különleges helyet foglal el. Egyrészt azért, mert az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfatörvény) a különös adózási módok között szabályozza a XIV. fejezetben az ún. kompenzációs feláras rendszer jogszabályi környezetét megállapítva, másrészt azért, mert igen nagyszámú szereplő vesz részt – főként a gabonakereskedelemben – ebben a szektorban.
Ebből adódik az, hogy az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyok ellenőrzésére, továbbá a nemzetgazdaság és az állami bevételek szempontjából is jelentős a szerepük.
Az adóhatósági ellenőrzéseknek egyrészt a jogkövető magatartás elősegítése, másrészt az adócsalások kiszűrése, ezáltal a központi költségvetés védelme a legfőbb célja és egyben feladata. Ennek úgy tud megfelelni, hogy elsősorban az általános forgalmi adózás szabályainak alkalmazását veszi górcső alá.
Cikkünkben röviden bemutatjuk az ellenőrzési pontokat.
1. A különleges jogállás körében végzett ellenőrzések
1.1. Jogállás
Mezőgazdasági tevékenységet, az Áfatörvényben előírt feltételek fennállása esetén, a forgalmi adózás szempontjából – ahogy a bevezetőben szerepelt – az Áfatörvény különös szabályainak alkalmazásával kell folytatni (erről a kedvező adózási módról lemondhat az adóalany az adóhatósághoz történő előzetes bejelentéssel, aminek következtében az általános áfaszabályok szerint, vagy az alanyi mentességet választva kell eljárnia).
Ez azt jelenti, hogy különleges jogállású mezőgazdasági termelőként kompenzációs felárra jogosult az adóalany az Áfatörvény 198. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő ügyletei vonatkozásában. Ez adminisztrációs tehercsökkenést is jelent számára, hiszen így a mezőgazdasági tevékenysége körében adófizetésre nem kötelezett, és adólevonásra nem jogosult, mégsem esik el az Áfatörvény 7. számú mellékletében rögzített kompenzációs felár összegétől.
| Mérlegképes Kreditkártya |
|---|
|
Szerezze meg Ön is kötelező kreditpontjait Kiadónk minőségi képzésein! További részletekért kattintson ide! Rodin mérlegképes kreditpontos rendezvények – további részletek itt. A Complex Kiadó kreditpontot érő kiadványai |
A kompenzációs felárra való jogosultság tekintetében – figyelembe véve ennek Áfatörvénybeli feltételeinek összetettségét – az adóalanynak a bejelentéssel kapcsolatban, továbbá a működése során különös gondossággal kell eljárnia. Az első ellenőrzési pont éppen a különös jogállás feltételei maradéktalan teljesülésének vizsgálata. E téren az az általános tapasztalat, hogy az adózók jogszerűen alkalmazzák a különleges jogállásuk szerinti szabályokat.
1.2. Bizonylatok
A különleges jogállású mezőgazdasági termelő ügyleteinek jellemzően felvásárlási okirat az alapbizonylata, amennyiben belföldi felvásárló a vevője. A felvásárlási jegyet a felvásárló állítja ki (az első példányával az eladónak a másodlattal a felvásárlónak kell rendelkezni), így a mezőgazdasági termelő mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól e tevékenysége keretében.
Az ellenőrzéseink során a felvásárlási jegyekre előírt kötelező tartalmi és formai követelményeknek való megfelelését vizsgáljuk, továbbá – legalább ilyen súllyal – az adatok valóságtartalmát.
A tapasztalataink szerint többször előfordul visszaélés az okirat kitöltésekor. Minden formai feltételnek megfelel a felvásárlási jegy, minden adat szerepel rajta, csak az értékesítőként feltüntetett mezőgazdasági termelő nyilatkoztatása során kiderül, hogy nem az ő aláírása szerepel rajta, nem ő értékesítette az adott terméket. Ilyen esetben nyilvánvalóan fiktív ügyletről beszélünk.
További vizsgálat tárgya maga az ügylet megvalósulása, amely szerepel az okiraton. Például találkoztunk az ellenőrzéseink során olyan felvásárlási jeggyel, amelyen nagy mennyiségű gyökér értékesítése szerepelt, és a revízió során megállapítást nyert, hogy nincs földterülete az értékesítőnek, sőt, nem termesztett gyökeret soha.
Egy másik gond az okiraton feltüntetett termék vagy szolgáltatás besorolásával merül fel, amikor azok nem felelnek meg az Áfatörvény 7. számú melléklet I. és II. részében felsoroltaknak. Ilyen esetben nem alkalmazható a kompenzációs feláras rendszer, az értékesítőnek, szolgáltatásnyújtónak számlát kell kiállítania az Áfatörvény általános szabályai szerint.
1.3. Számla-, illetve nyugtaadási kötelezettség
Amennyiben az adóalany a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységére nem választotta az alanyi adómentességet, az ilyen ügyleteihez kapcsolódóan számla-, vagy nyugtaadási kötelezettség, ehhez kapcsolódóan adófizetési kötelezettség is terheli (természetesen a törvényi feltételek fennállása esetén levonási jogosultsága is lesz).
Ebben a körben elsősorban a piacon árult mezőgazdasági termékek bizonylatolását ellenőrizzük. Az ennek során tapasztalható hiányosság, ami a jogszabályok nem ismeretére (tudniillik az a jogszabályi előírás, miszerint ha nem felvásárló a vevő, hanem például magánszemély, akkor visszaáll a bizonylatolási kötelezettség a termelőre), vagy azok megkerülésére vezethető vissza.
2. A mezőgazdasági tevékenység általános szabályok szerinti ellenőrzése
Az Áfatörvény általános szabályait kell alkalmazni azon ügyletek esetében, amelyeknél a különös adózási szabályok alkalmazására nincs jogszabályi lehetőség. Egy mezőgazdasági termelő adózása ezért adott esetben párhuzamosan a különös és az általános áfaszabályok figyelembevételével történik.
2.1. Fordított adózás
2012. július 1-jétől az Áfatörvényben, a 6/A. számú mellékletben taxatíve, VTSZ azonosítással meghatározásra kerültek azok a mezőgazdasági termékek, melyek értékesítésekor fordítottadózást kell alkalmazni az Áfatörvény 142. § (1) i) pontja alapján. Továbbá az islényeges előírás, hogy ez nem vonatkozik a különleges jogállású termelő e tevékenysége körébe tartozó termékértékesítésére és termékbeszerzésére. Ebből az következik, hogy első lépésként meg kell vizsgálni azt, hogy az értékesítés vagy beszerzés melyik kategóriába sorolandó, az általános vagy különös körbe. Ehhez nagyon fontos, hogy az ügyletben eladóként részt vevő egy ún. adóalanyisági nyilatkozatot (a formája nem kötött) adjon a vevőjének, amelyből ki kell derülnie, hogy mely tevékenysége körébe tartozó értékesítésről van szó. Az ellenőrzési tapasztalataink szerint zömmel megvannak ezek a nyilatkozatok, de mivel nincs központi minta, nem feltétlen tartalmazza azt az információt, amit kellene. Általában csak annyit írnak rá, hogy őstermelő, vagy egyéni vállalkozó, de azt nem tartalmazza, hogy milyen minőségben értékesíti a terméket, hiszen a különleges jogállású adózó is értékesíthet fordított adózás hatálya alatt, ha nem a saját gazdaságából származó terméket ad el.
Továbbá azt is tisztázni kell, hogy – amennyiben a fordított adózás hatálya alá tartozik az adott ügylet – megfelelnek-e a felek a vonatkozó személyi feltételeknek.
Egy másik lényeges pont, hogy a VTSZ szerinti besorolásnak megfelel-e a számlán szereplő termék. Ellenőrzési példa, hogy az 1005 VTSZ-szel azonosított terméket (kukorica) értékesítettek fordított adózással, ami látszólag jogszerű is. Ugyanakkor a nyilatkoztatások és további dokumentumok ellenőrzése után látszott, hogy a levágott silókukoricát energetikai célra használták fel, és nem tartozhat az 1005 VTSZ alá.
A termékek nyomon követhetősége érdekében bevezetett adatszolgáltatási kötelezettség alapján beazonosítható és összevezethető a felek közötti árumozgás (amennyiben nem különös adózási mód hatálya alá tartozó, belföldi ügyletről van szó). Ezért az ellenőrzések során gondot kell fordítani arra is, hogy az analitikaként szolgáló adatokat egyeztessék.
2.2. Külföldre, főként a Közösség területére irányuló értékesítések
Ez az értékesítési irány zömmel a különféle gabonák eladására jellemző. Ezeknél az ügyleteknél az egyik legfontosabb ellenőrzési szempont az, hogy az adott termék igazoltan és végleges rendeltetéssel valóban elhagyta Magyarország területét. Nagyon sok probléma abból fakad, hogy a külföldi vevő nem szállítja ki a valóságban a terméket az országból, ami azt eredményezi, hogy az adómentes értékesítés egyik feltétele nem teljesült, így a magyar eladónál áfahiányt állapíthat meg az adóhatóság.
Továbbá nagyon lényeges tisztázni azt, hogy a leszámlázott gazdasági esemény ténylegesen végbement-e a felek között, tényleg volt-e gabona, az eladó tulajdonát képezte-e, valós adóalany-e a vevője stb., tehát a tények, körülmények teljes körű feltárása kiemelten fontos feladat.
A mezőgazdasági szektorban tevékenykedő adóalanyoknak (is) rendkívül körültekintően kell eljárniuk, hiszen nemcsak tudatos elkövetőként, hanem megtévesztett szereplőként is részt lehet venni az adórövidítésben, annak minden adójogi következményével.
Szurominé Serege Mónika cikke a továbbiakban néhány érdekes eseten keresztül ismerteti az ellenőrzési és a bírósági gyakorlatot. Az írás az Adó-kódex 2013/4. számában teljes terjedelemben olvasható. A szaklap ezúttal ismét a NAV adóellenőrzési tevékenységének egyes fókuszterületeit mutatja be. Adó-kódex – Adóellenőrzés a Complex Kiadó webshopjában is megvásárolható.
