Ami állandó: az IFRS-ek változásai

Az IFRS-ek állandó változásban vannak – ez a kijelentés a téma művelőit egy kicsit sem lepheti meg. Bár tény, hogy a 2020-as év nem hozott egy új „nagy standardot”, számos olyan apróbb változás történt, amely így vagy úgy, de érinteni fogja az IFRS alapján jelentő vállalkozásokat. E cikkben ezekből szemezgetünk, felhívva a Tisztelt Olvasó figyelmét arra, hogy írásunk mindössze egy válogatás, semmiképpen sem teljeskörű lista. Arra törekedtünk, hogy a legszélesebb kört érintő változásokat emeljük ki.

Az IFRS 16 rövid távú módosítása

Hatását tekintve kétségtelenül a legnagyobb változás az IFRS 16 Lízingek standard egy rövid távú változtatása. A koronavírus járvány – az emberi egészség mellett – a gazdaságra is velőt rázó hatást gyakorolt: iparágak kerültek tetszhalott állapotba, vállalkozások szűntek meg vagy függesztették fel működésüket. Hamar látható volt, hogy az egyik legkorábban segítségre szoruló szektor a bérbeadási – különösen az ingatlan bérbeadási – piac lesz. Világszerte számos gazdasági intézkedés irányult arra, hogy a bérleti jogviszonyokat valahogyan életben tartsa, hiszen azok sokszor alapját képezik egy vállalkozás működésének. Az IASB – az ő megszokott tempójukat tekintve – szédületes gyorsasággal reagált a jelenségre és egy rövid távú könnyítést engedélyezett. Belátva, hogy számos szerződés módosítására – így vagy úgy a bérbevevő javára – sor került, a lízingbevevőknek – és csak nekik, tehát a lízingbeadóknak nem – megadták azt a lehetőséget, hogy a Covid19 járvány közvetlen következtében adott engedményeket egyszerűsített módon számolják el. Ez azt jelenti, hogy akkor, ha bizonyítható a lízingszerződés módosítása (pl. díjmérséklés, díj átütemezés stb.) és a járványos helyzet kapcsolata, valamint

• a fizetendő ellenérték lényegében ugyanannyi vagy kevesebb, mint az eredetileg fizetendő díj;

• a csökkentett díjak 2021. június 30-a előtt váltak (volna) esedékessé;

• ezen kívül a lízing feltételeiben lényeges módosítás nem történt;

a lízingbevevő nem kell vizsgálja azt, hogy lízingmódosításra került-e sor és nem kell azokat a viszonylag bonyolult szabályokat alkalmaznia, amelyek e helyzetre vonatkoznának, hanem feltételezheti, hogy ez a módosítás nem felel meg az IFRS 16 lízingmódosítás fogalmának. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a módosítások hatását az eredmény javára1 kell elszámolni anélkül, hogy az újrabecslési folyamatot végre kellene hajtani a lízingkötelezettség és a használatijog-eszköz kapcsán. A szabály alkalmazása opcionális, azonban az azt alkalmazó lízingbevevő minden hasonló lízingjére egységesen kell használja.

Hosszú vs. rövid lejáratú kötelezettségek (IAS 1 módosítása)

Egy 2022. január 1-jén hatályba lépő módosításra külön is érdemes felhívni a figyelmet. Azt gondolnánk, hogy a hosszú-rövid elkülönítés nem okozhat túl sok problémát a számvitelben és ennek a kérdésnek már rég jól kialakult gyakorlata van. Az IASB ugyanakkor rámutatott, hogy e kézenfekvőnek tűnő probléma kapcsán is indokolt a szabályozás változtatása, mert számos „ötletes” megoldással éltek a pénzügyi kimutatások készítői, néhol talán azzal a szándékkal, hogy a cég helyzetét kedvezőbb színben tüntessék fel a ténylegesnél. A módosítás egyértelművé tette, hogy a hosszú-rövid besorolás kizárólag azon alapulhat, hogy a kötelezettnek van-e egyoldalú jogosultsága arra, hogy a pénzügyi rendezést – a fordulónaphoz képest – több mint egy évvel elhalassza2. E jognak feltétel nélkülinek és tartalminak kell lennie. Utóbbi kitétel azt jelenti, hogy a joggal valós körülmények között ténylegesen lehessen élni. A szabályozás azt is pontosítja, hogy azt is „pénzügyi” rendezésnek kell tekinteni, ha a tartozást a gazdálkodó egység saját tőkeinstrumentumaival (pl. részvénnyel) teljesíti.

A cikk folytatásában olvashat még az IAS 37 pontosításáról, valamint az IAS 16 változásáról.

A cikk szerzője Lakatos László Péter Ph.D., okleveles könyvvizsgáló, jogász, tanszékvezető egyetemi docens, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.


Kapcsolódó cikkek:


A számlakibocsátás határideje (I. rész)
2020. október 21.

Közismert ténynek számít, hogy idén júliusban 15 napról 8 napra változott a számlakibocsátás határideje. Az azonban már kevésbé közismert, hogy ez a határidő nem minden egyes ügylet bizonylatolására vonatkozik. Időnként pedig az is előfordul, hogy már az sem egyértelmű, mikortól is kell számítani az említett 8 napot.

PwC: átszabta a pénzügyi vezetők céljait a járvány
2020. október 20.

Idén egyértelműen a COVID-19 miatti bizonytalanságot értékelik a legnagyobb kockázatnak, de emellett továbbra is hisznek az automatizálásban, amely leginkább a számlázást, a bérszámfejtést és a könyvelés, adóbevallás készítését érintheti.

Melyik szakma Covid-álló?
2020. október 13.

Melyik szakma Covid-álló?

A szoftverfejlesztés, a könyvelés és a könyvvizsgálat a koronavírus-járvány okozta válság alatt is stabil szakmának bizonyul Magyarországon.