Amiről a mérleg mesél – a beszámoló az alkalmazottak szemével

Szerző: Sinka Júlia
Dátum: 2020. november 13.
Címkék: ,
Rovat: ,
A mérleg mesél, sőt fecseg, mi több: árulkodik. Persze csak annak, aki megérti mit is mond. Érteni egy kicsit „könyvelőül” nemcsak annak hasznos, aki vállalkozást fontolgat, hanem annak is, aki szeretné tudni, „jó lóra tesz-e” az esetleges munkahelyváltással.

Régóta közszájon forog a marketingpápa, Ogilvy mondása, miszerint a marketingre költött összegek fele csak kidobott pénz, csak az a baj, hogy nem tudhatjuk előre, hogy melyik fele…

A szakértők mostanság már vitatják ennek igazságát is, de bizonyára nem emiatt tűnik meglepőnek ez a mondat a cikk címe és bevezetője alapján. Pedig a marketing azon túlmenően, hogy ügyesen elfedheti (legalábbis ideig-óráig) a termék hiányosságait, abban hasonlít az álláskereséshez, hogy az elsőre csodálatosnak tűnő lehetőségről gyakorta túl későn derül ki: zsákutca volt. (Tudjuk, a mókus is csak egy patkány, csak jobb a PR-ja…)

Ha munkahelyváltás előtt állunk, a jónak, sőt kitűnőnek (álmaink állása!) tűnő lehetőségről nem könnyű eldönteni, valóban az-e, aminek látszik. Azok, aki már ott dolgoznak, nem fogják lebeszélni az új pályázót arról, hogy belépjen a céghez (kivéve persze, ha jó ismerőse, barátja dolgozik ott és tele a hócipője a társasággal).

Persze amellett, hogy nem szeretnének ujjat húzni a munkaadóval (és nem mellesleg ott van a „saját fészkébe nem piszkít” elve is), hiába is tennék: a jelentkező hamarabb gondolna irigységre, mintsem megfontolandó figyelmeztetésre.

Az értő szemnek a vállalkozás mérlegbeszámolói is sokat elárulnak. Nem mindenről, így nem fog e dokumentum értő elemzésével sem előre kiderülni, hogy – mondjuk – Mancika ritka undok kolléganő, és mindenkit ott és úgy feketít be gonoszkodó pletykáival a főnökség előtt, ahogy csak tud.

Arról viszont képet kaphatunk, miként gazdálkodik a cég a vagyonával, és ez fontos, ha szeretnénk, a munkaadónk a következő 5-10 évben is jól működjék, képes legyen fizetésemelést adni, és váratlan (nak tűnő) csődje miatt ne találjuk magunkat hirtelen az utcán, pontosabban a munkaerőpiacon.

Annak, aki tanult számvitelt, nem okoz gondot következtetéseket levonnia a cég mérlegbeszámolójának adataiból. Azoknak azonban, akik más területen jártasak, riasztónak tűnik a dolog elsőre. Másodszorra, harmadszorra…tizedszerre is.

Az alábbiakban nekik szeretnék néhány tippet adni, egyfajta gyorstalpaló keretében.

Először is tisztázzuk, hogyan juthatunk hozzá a cég mérlegbeszámolójához, sőt beszámolóihoz, mert célszerű legalább három évet megnézni ahhoz, hogy következtetéseket vonhassunk le a társaság tevékenységéről, mert a tendenciák számítanak igazán, és nem elég csak egy-egy év alapján vizsgálni a kérdést.

A valóságos kincsesbányát jelentő adatok forrása ez az oldal.

A cég adószáma, cégjegyzékszáma, sőt elnevezése alapján rákeresve is megtalálhatóak a mérlegbeszámolók.

De mi is az a mérleg, és mi az, ami már ránézésre is (tényleg) kiderül belőle?

Miről mesél a mérleg – alapok türelmetleneknek

Az, amit nemes egyszerűséggel csak a cég „mérlegének” szokás nevezni – persze nem könyvelők társaságában -, az hivatalos nevén az adott vállalkozás éves, illetve egyszerűsített éves beszámolója, és nem csupán a mérlegből áll. Bizonyos nagyságrend felett a vállalkozás éves beszámolót készít, míg az ettől kisebb vállalkozások számára az egyszerűsített éves beszámoló az előírt forma. A kettő között az a különbség, hogy az egyszerűsített éves beszámoló kevésbé részletes, nem kell „alábontani” bizonyos sorok adatait. A lényeg azonban mindkét esetben ugyanaz.

Azaz a beszámoló a vállalkozás mérlegét és eredmény-kimutatását és az ezekhez kapcsolódó kiegészítő mellékletet foglalja magában.

Ebből tájékozódhatunk a vállalkozás elmúlt évének, éveinek gazdasági eredményéről, vagyoni, pénzügyi helyzetéről.

E dokumentumból puszta ránézésre is (na, jó, legfeljebb egy kis osztással), azaz bármiféle elemzés, vagy mutatószámok számítása nélkül is fontos adatokhoz juthatunk.

Kezdjük az eredmény-kimutatással!

Ebből kiderül, mennyi volt a tárgyévben és az azt megelőző évben a cég nettó árbevétele, és – az éves beszámoló esetében – ebből mennyit keresett meg belföldön, és mennyi származik külföldi vevőktől.

Képet kaphatunk a költségeiről anyagjellegű, személyi jellegű és egyéb csoportosításban.

Például, ha tudjuk, hány alkalmazottja van – ezt kideríthetjük a NAV adatbázisából, mondjuk innen-, illetve a tulajdonosok közül hányan vesznek részt személyesen a társaság tevékenységében, azaz kiknek jár ezért (legalábbis elvileg) jövedelem, akkor a személyi jellegű ráfordításokat ezzel a létszámmal visszaosztva képet kaphatunk arról, nagyjából milyen átlagbérekkel dolgoznak. Összehasonlítva ezzel még két-három év hasonló adatát, megtudjuk, milyen nagyságrendű változás történt ebben a cégnél, és mi mire számíthatunk majd béremelés ügyben.

Ehhez persze ismernünk kell a munkáltatói közterheket is, hiszen a bérjárulékokkal növelt, egy főre eső bért sikerült így kiderítenünk. Jelenleg 17,5 százalék szociális hozzájárulási adó és 1,5 százalék szakképzési hozzájárulás rakódik a bruttó bérekre, azaz, ha azt az eredményt kapjuk az előzőek szerinti osztással, hogy az egy emberre jutó bér 4 284 eFt, akkor ezt visszaosztva 1,19-cel és 12-vel, kiderül, hogy 300 ezer forintos bruttó bérekről van szó.

A részletesebb adatokat tartalmazó éves beszámolóval több szerencsénk van – legalábbis e kérdésben – mert ott a bérköltséget
– Bérköltség

– Személyi jellegű egyéb kifizetések
– Bérjárulékok
bontásban találjuk, így kevesebbet kell számolnunk (elég a bérköltséget a létszámmal elosztanunk, ráadásul az is kiderül, van-e a cégnél cafeteria). A személyi jellegű egyéb kifizetések körébe más egyebek is beletartoznak, de azért ha itt egy szép számot látunk, az jó eséllyel a béren kívüli juttatásokat takarja.

(Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékeltében is találunk idevágó, hasznos információkat!)

Persze ez átlagolt és csak tájékoztató adat, és jó, ha kétkedéssel fogadjuk, mert nem vettük – a szükséges információk nélkül nem vehettük – figyelembe az évközi létszámváltozásokat, és más, a bértömeget befolyásoló tényezőt. Ettől függetlenül, nem lebecsülendő támpontot a leendő munkaadónk, de vállalkozóként akár a versenytárs helyzetének megítélésében.

Például az átlagosnál magasabb bérköltségekből arra következtethetünk, hogy a cég bevételei magasabb hozzáadott érték tartalmú termékek és szolgáltatások értékesítéséből származnak – esetleg ilyen termékek piaci bevezetésére készül -, mivel ezek magasabb szakképzettséget, és ennek megfelelően magasabb bérköltséget igényelnek.

Ha arra is szánunk időt, hogy további számításokat is elvégezzünk, a további költségek és az árbevétel, vagy az adózás előtti eredmény arányának – egyszerű osztással történő – összevetése is érdekes információkat adhat.

Igazán elszántak összevethetik mindezeket az elhagyni szándékozott cég – előző munkaadó – adataival is!

Kiderülhet, hogy mondjuk esetleges új munkaadónk kevesebbet költ alapanyagra, árura – vagy rosszabb minőséget kínál – ez nem jó, ha tartósan szeretnénk ott dolgozni-, vagy jobbak a beszerzési forrásai, mondjuk azért, mert előnyösebb szerződéseket köt (ez viszont ígéretes). Lehet, hogy más vállalkozókkal (például a kapcsolt vállalkozásaival) összefogva nagyobb tételben képes rendelni, és így kedvezőbb egységárakkal vásárolhat, stb.

Ha a cég adózás előtti eredménye negatív összeg – azaz veszteséges – és mégis látunk a fizetendő adó rovatban a nullánál nagyobb összeget, ez azt jelzi, hogy a társaság megfizette az ún. jövedelem -, nyereség-minimum után az adót.

Magyarán: nem merte „bevállalni” az esetleges adóellenőrzést, arra az esetre, ha kiegészítő nyilatkozatot tesz és az általános szabályok szerint meghatározott adóalap alapján fizet (azaz veszteség esetében nem fizet) társasági adót. Ha a költségelszámolás „csontváz a szekrényben”, és erre egy adóellenőrzés fényt derít, ez akár a cég csődjéhez is vezethet. (Az ún. kivás, azaz a kisvállalati adó hatálya alatt adózó, potenciális munkaadók beszámolóira egy későbbi cikkemben térek majd vissza.)

Az adóhatóság ugyanis a bevallásokat, ideértve ezt a nyilatkozatot is, kockázatelemző programmal feldolgozza, és meghatározza, hogy mely cégek azok, amelyeknél feltételezhető, hogy szabálytalanul számolt el költségeket vagy bevételt titkolt el. (Azoknak a kiadásoknak a valódiságát, amelyeket a NAV vitat, a vállalkozásnak kell bizonyítania!)

Térjünk át a mérlegre!

Ebből megtudhatjuk, hogy a vizsgált másik cégnek mekkora tartósan lekötött (tárgyi eszközei: ingatlanok, gépek, stb.), illetve forgóeszközökben meglévő vagyona van.

A forgóeszközök azok, amelyeket – legalábbis céljuk szerint – egy éven belül felhasznál a társaság, illetve az ezen időtartamon belül befolyó követelések. Ilyenek a készletek, a pénzeszközök, a vevőkkel szembeni követelések.

Érdekes adat, hogy az eszközök összesített értékén belül milyen arányt képviselnek a befektetett eszközök, illetve a forgóeszközök. Szolgáltatás végző vállalkozásoknál – kivéve a vendéglátást-, például- általában kevesebb befektetett eszközre van szükség, mint a termelővállalkozásoknál. Így az előbbieknél a forgóeszközök magasabb aránya mutatja a „normális” üzleti működést, míg utóbbiaknál vészjelzés, ha tárgyi eszközeik értéke alacsony – az elszámolt értékcsökkenés miatt -, és folyamatos pótlásukra nem volt lehetősége/szándéka a vállalkozásnak.

Ugyanakkor egy cégnél az értékcsökkenés átlagosnál gyorsabb növekedése (ezt az eredmény-kimutatásból láthatjuk), de ennek ellenére, viszonylag magas tárgyi eszközérték azt jelzi, hogy a magasabb leírási kulccsal elszámolható és a gyorsabban leírható – és folyamatosan pótolt – modern gépek aránya a vállalkozás eszközállományában az átlagosnál magasabb.
Az e körbe tartozó vállalkozások jellemzően sikeresek, más fontos mutatók gondos elemzését követően érdemes velük üzletet – azaz esetünkben munkaszerződést – kötni!

Érdemes megnézni a cég jegyzett tőkéjének összegét és saját tőkén belüli arányát is.

Az eredménytartalékot is vegyük górcső alá! Negatív vagy pozitív összeg, hogyan változott egyik évről a másikra? A tartósan és tendencia jelleggel növekvő negatív érték folyamatosan veszteséges gazdálkodást mutat. (Ilyenkor érdemes megnézni a cég értékcsökkenési leírását is: lehet, hogy új tevékenységbe kezdtek, ehhez jelentős beruházást hajtottak végre, amelynek amortizációját már megkezdték, de némi csúszással térül majd meg az új tevékenység árbevételében.)

Ha évek óta halmozzák a pozitív eredményt az eredménytartalékban – nem vesznek ki osztalékot-, akkor valószínűleg valamilyen fejlesztést terveznek.

Ha a saját tőke összege erősen negatív (azaz a saját tőke nem éri el a jegyzett tőke felét sem) és a „helyzet fokozódik” az évek során, akkor az ún. súlyos tőkevesztésről van szó, és ez a cég cégjegyzékből való törléséhez is vezethet.

A cég kötelezettségeiből arra következtethetünk, hogy mennyit kell kifizetnie másoknak – a rövid lejáratúakat egy éven belül -, így a szállítóknak, adóhatóságnak, banknak. Ha a kötelezettségek jelentősebb arányt képviselnek a források egészén belül, akkor a vállalkozás nagyobb részben támaszkodik külső forrásokra (idegen tőke), mint a saját pénzére és ez is egy veszélyforrás.

Persze az is igaz, hogy csak saját forrásokból gazdálkodni sem tökéletes megoldás, mert ez azt jelenti, hogy nem fektetik be az ideiglenesen szabad pénzeszközeiket sem.

Érdemes továbbá összevetni a cég kötelezettségeinek és követeléseinek arányát is: milyen mértékben fedezik az utóbbiak az előbbieket.

Fontos ismét hangsúlyoznom: több év tendencia jellegű változásai az igazán lényegesek, nem elég egyetlen év beszámolójának vizsgálata!

Ha az adott év beszámolójában „izgalmas”, illetve „gyanús” adatot látunk, érdemes korább évek – három, vagy annál több év – beszámolóját is megvizsgálnunk.

A tudás hatalom – régi keletű bölcsesség, de igaz -, az információ kincs. Fenti „elemzést” is okosabb elvégezni még az állásinterjú, sőt a pályázatunk benyújtása előtt. Ha az állásra való jelentkezéstől nem is riaszt el minket (szerencsés esetben), de azzal az előnnyel jár, hogy lesz „muníciónk” a HR-sel való tárgyaláskor. Ügyesen beleszőve a cégről, annak tevékenységéről, terveiről alkotott (pozitív) benyomásainkat a beszélgetésbe, megmutathatjuk, valóban érdekel minket az adott vállalkozás, ahogy mondani szokás, „képben vagyunk”. Ezt pedig a javunkra írják majd.


Kapcsolódó cikkek:


Lelassult a lakótelepi lakások drágulása
2020. december 3.

Lelassult a lakótelepi lakások drágulása

Idén január és szeptember között 4 százalékkal emelkedett a lakótelepi lakások ára 2019 hasonló időszakához képest, miközben tavaly még a drágulás mértéke 17 százalékos.

Az „egy és ugyanazon vállalkozás” fogalmának értelmezése
2020. december 3.

A De minimis rendelet évek óta azonos módon határozza meg az „egy és ugyanazon vállalkozás” fogalmát, mégis évről évre előjönnek ugyanazok a kérdések. Az alábbi írásomban néhány példán keresztül szeretném tisztába tenni az előírások gyakorlati alkalmazását.