Az eredményszemléletű számvitel költségvetési szektorban történő alkalmazásának tapasztalatai

A költségvetési szektor stabilitásának és átláthatóságának folyamatos fejlesztése jegyében került sor az eredményszemléletű számvitel bevezetésére 2014-ben. Az írás az eltelt időszak tapasztalatait foglalja össze, amely a költségvetési rend szerint gazdálkodók körében elvégzett kutatásra épít. A felmérés 2015-2019 között zajlott, az államháztartási szervek 19 százalékát, mintegy 2500 szervezetet érintő kérdőíves megkérdezés és személyes interjúk által. Az országos kiterjedésű kutatás eredményei egyértelműen visszaigazolják az eredményszemlélet alkalmazásának pozitív oldalát, vagyis a költségvetési hatékonyság lényeges javulását, ám a magyar viszonyok specifikuma, hogy mindez a 2010-től bevezetett széleskörű közpénzügyi reform keretei között valósulhatott meg, illetve vált hatékony eszközzé.

Az eredményszemléletű számvitel bevezetésének jogi háttere

Magyarország 2004-től – egy közel másfél évtizedes integrációs folyamatot követően – az Európai Unió teljes jogú tagja lett, ám a magyar költségvetési intézmények 2014-ig az Európai Unió általános gyakorlatától eltérő pénzügyi realizációs számviteli rendszert alkalmaztak, amely a tisztánlátást nehezítette.

Az Európai Unió Tanácsa 2011/85/EU irányelvének (a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelmények) magyarországi adaptálását jogszabályi konzisztencia biztosította. Így a 2000. évi C. számviteli törvény, az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. tv., a Nemzeti Földalapról szóló LXXXVII. tv., és az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. tv. felhatalmazása alapján, továbbá az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdése alapján meghatározott feladatkörében járt el a kormány, amikor 2014. január 1-jével hatályba léptette az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I.11.) Kormányrendeletet (továbbiakban Áhsz.). E kormányrendelethez kapcsolódott kettő, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) által kiadott rendelet, melyek az új típusú, eredményszemléletű államháztartási számvitelre történő átállásra vonatkozó követelményeket, feladatokat fogalmazták meg. Ez a két rendelet a rendezőmérlegek elkészítésének szabályait tartalmazza [Az államháztartás számvitelének 2014. évi megváltoztatásával kapcsolatos feladatokról szóló 36/2013. (IX.13.) NGM rendelet, illetve az alapvető gazdasági események kötelező kontírozási módjait meghatározó 38/2013. (IX.19.) NGM rendelet.] Az államháztartási számvitel ilyen módon történő, jogszabályi megváltoztatásának a célja az volt, hogy egy egységesebb, átláthatóbb rendszer jöjjön létre.

A kutatás arra irányult, hogy felmérje:

  • miként érintette az új számviteli rendszerre történő átállás a szervezet életét, hogyan készültek fel az új jogszabályi változásokra, milyen többletfeladatokkal járt az új rendszer bevezetése, illetve így öt év távlatából hogyan értékelik az eredményszemléletű számvitel alkalmazásának hatásait;
  • az új elhatárolás alapú számviteli rendszer mennyiben befolyásolta az adott költségvetési szervezet gazdálkodását, s ezáltal a közpénzek hatékony felhasználását;
  • az államháztartási számvitel bevezetését övező közpénzügyi reform, jogszabályi változás, illetve azok betartását segítő ellenőrzési rendszer kiszélesítése hogyan hatott Magyarország gazdaságára, az államháztartási hiányra, valamint a nemzetgazdaság nettó finanszírozási pozíciójának alakulására.

A hatékony államszámviteli rendszer követelményei

A nemzetgazdaság átfogó működéséhez szükséges, hogy az államháztartás, valamint a piac szereplői számára objektív információk álljanak rendelkezésre vagyoni, pénzügyi, illetve jövedelmi helyzetükről. E tekintetben a magyar gyakorlat 2014-ig a költségvetési rend szerint gazdálkodók vonatkozásában nem volt teljesen kompatibilis, ugyanis a rendszerváltozást követő évtizedek költségvetési hiány és államadósság problémáira a pénzügyi realizációs elv csak korlátozott áttekintési, döntéstámogatási lehetőségeket biztosított.

Magyarországon a korábbi szabályozástól eltérően a jelenleg is hatályos államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (továbbiakban: Áht.) a normativitása okán nem nevesíti az államháztartás gazdálkodására vonatkozó alapelveket, azonban ezek mind az Alaptörvényből, mind pedig a különböző közpénzügyi tárgyú törvények tartalmából levezethetőek. A jogforrások rögzítik a költségvetés készítésével, illetve az elszámolással kapcsolatos eljárási és magatartási szabályokat, valamint a pénzügyi folyamatok számbavételi módját. Mindezekből következően a 2014. január elsejétől bevezetésre kerülő eredményszemléletű államháztartási számvitel már „termékeny”, befogadó közpénzügyi közegben ment végbe.

A szabályozás során fontos volt, hogy az új számviteli rendszer tegye lehetővé a társadalmi egyezségen alapuló jó kormányzást, a hatékony gazdálkodást, illetve a közfeladatok eredményesebb ellátását. A bevezetésre kerülő magyar állampénzügyi rendszernek köszönhetően valósuljon meg a biztonságos államháztartási rendszer, mert a korábbi költségvetési pénzügyi szemléletű számvitel nem tette megfelelően lehetővé a gazdasági helyzet pontos megítélését. Az eredményszemléletű számvitel azonban valamennyi gazdasági eseményt rögzít, és azok hatását is értékeli. Szükséges lett kezeli a tárgyi eszközök amortizációjának problematikáját, melynek következtében javul az erőforrás-allokáció, továbbá az eszközök használati költségének ismeretében bővül a vagyongazdálkodás mozgástere.

Az államháztartási törvény előírása szerint az államháztartás információs rendszerének segítenie kell az államháztartási pénzügyi folyamatok tervezését, az előirányzatok kialakítását, a költségvetés végrehajtását, illetve ellenőrzését. Éppen ezért az államháztartás szervezeteinek számviteli információs rendszerével kapcsolatosan elvárás, hogy mérje a közszolgáltatások teljesítményét és eredményességét, valamint prezentálja is azokat. Követelmény továbbá, hogy megbízható adatokat biztosítson a gazdálkodás tervezéséhez, szervezéséhez, valamint végrehajtásához. A bevételek és kiadások nyilvántartása adminisztratív, közgazdasági és funkcionális osztályozásban történjen. A számviteli információs rendszernek ugyanakkor meg kell alapoznia a valós, megbízható összképet alátámasztó, áttekinthető és korszerűbb gazdálkodás, valamint beszámolás biztosítását.

Az államháztartás számvitelének mindkét alrendszerre érvényes követelménye a valóságnak megfelelő, folyamatos, zárt rendszerű, áttekinthető nyilvántartás, megbízható és valós összképet nyújtó beszámolás. Egységes rovatrend és egységes számlakeret alapján lettek kialakítva a költségvetési számvitel nyilvántartási számlái és a pénzügyi számvitelben vezetett könyvviteli számlák. Ezektől a szervek nem térhetnek el, azonban saját hatáskörben alábonthatják azokat. A költségvetési számvitel kettős könyvvezetésen alapul, és csak a költségvetési évben realizálódó bevételek és kiadások kerülnek elszámolásra. Az előirányzatok, illetve az ahhoz kapcsolódó követelések, kötelezettségvállalások és más fizetési kötelezettségek, továbbá az előirányzatok teljesítésének elszámolását is lehetővé teszi a költségvetési számvitel. A költségvetési számvitel célja a költségvetési tervezés, az évközi folyamatok mérése, a költségvetés végrehajtásának, a zárszámadás alátámasztásának a biztosítása. Az Áhsz.-ben központi szerepet kapott a kötelezettségvállalások, illetve más kötelezettségek könyvelése, folyamatos nyilvántartása. A pénzügyi számvitel is kettős könyvvezetésű, azonban 2014-től a könyvvezetés módosított eredményszemléletben történik, melynek eredményeképpen a hangsúly a költségvetési évben felmerülő, illetve azt érintő költségeken, ráfordításokon és eredményszemléletű bevételeken van. Ezáltal lehetővé vált a nemzeti vagyon mérése, az államháztartási szervezet eredményességének, teljesítményének értékelése, továbbá az önköltségszámítás is.

A cikk további részében az eredményszemléletű számvitel bevezetéséhez és alkalmazásához kötődő empirikus kutatás eredményeiről és általános konklúziókról olvashat, itt.

A cikk szerzője Prof. Dr. Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar, illetve a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára, költségvetési minősítésű kamarai tag könyvvizsgáló.

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központja az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek:


Teendők lassú és gyorsütemű vagyonvesztés esetén
2021. május 6.

Az egészséges sajáttőke-helyzet fenntartása nemcsak egy vállalkozás hosszú távú működésének alapfeltétele, de a társasági jogban szabályozott törvényi elvárás is. A zárlati időszakra tekintettel időszerű átgondolni tehát ezt a kérdéskört!

A Covid-19 járvány hatása a könyvvizsgálatra
2021. május 3.

Az elmúlt időszak legnagyobb hatású, az élet szinte minden területét jelentősen érintő eseménye a Covid-19 járvány. A hatása az idő múlásával egyre erősebb lett. A 2019. évi beszámolók könyvvizsgálatakor valószínűleg kevesekben merült fel, hogy még egy évvel később, a 2020. évi beszámolók könyvvizsgálatánál is ez lesz az egyik fő téma. Jelen cikkben a járvány vállalkozásokra és a könyvvizsgálatra gyakorolt hatását elemzem.

Ingyenes eszközátadások és szolgáltatásnyújtások veszélyhelyzetben
2021. április 29.

Az első példa az általános iskolásoknak 2021. március 8-ától adómentesen adható számítógépek könyvelését és adózási kérdéseit mutatja be. A második példában közhasznú szervezetnek térítés nélkül átadott fertőtlenítőszerek könyvelését és adózási kérdéseit figyelhetjük meg. A Számviteli tanácsadó írása.