Devizás ügyletek a gyakorlatban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hazai vállalkozások az egymás közötti ügyletekben egyre gyakrabban határozzák meg az ellenértéket devizában. A devizaügyletek növekvő jelentősége ellenére sokszor bizonytalanok vagyunk egyes devizatételek elszámolásában, a helyes árfolyam meghatározásában vagy az árfolyamkülönbözetek kezelésében.

Mi az a devizaügylet?

Devizás tételnek minősül a valutapénztár, a devizaszámla, a devizás követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír és kötelezettség. A devizaeszközöknek és -kötelezettségeknek olyan analitikus nyilvántartást kell kialakítani, amelyből a devizaérték és a forintérték is megállapítható (a növekedések, csökkenések, a könyv szerinti érték), hiszen a főkönyvi nyilvántartás csak a forintértéket tartalmazza.

A felsorolt tételekből már egyértelműen következik, hogy mely mérlegcsoportokban nem szerepelhetnek devizás tételek, ezek az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a készletek, a saját tőke és a céltartalékok. A devizaeszközökkel és -kötelezettségekkel szemben elszámolt bevétel, költség, ráfordítás már a devizaügylet eredményét mutatja, amelynek értékét (összegét) mindig a vele szemben könyvelt devizaeszköz, illetve -kötelezettség számlán kialakult forintérték határozza meg, ezért az eredményszámlára könyvelt összeg mindig forintban értendő, annak külön árfolyama nincs, tehát devizás tételnek nem minősíthető.

A devizaeszközök és -kötelezettségek bekerülése

Bekerülésnek azt kell tekinteni, ha egy új (korábban még a könyvviteli nyilvántartásban nem szereplő) devizás eszköz vagy kötelezettség keletkezik, vagy már korábban is meglévő devizás tétel állománya nő, ide értve azokat az eseteket is, amikor egy devizás tétel állományának növekedésével szemben egy másik devizás tétel állományának csökkenése áll.

Nem számítanak új devizaeszköz vagy -kötelezettség bekerülésének azok az esetek, amelyek során a vállalkozás már meglévő devizás tételt sorol át a könyvviteli nyilvántartásában és/vagy a mérlegében, például a tartósan adott kölcsön következő évben esedékes törlesztésének átsorolása a követelések közé.

A választott árfolyam

A számviteli törvény 60. §-ának (4)–(6) bekezdése határozza meg azokat az árfolyamokat, amelyek közül a vállalkozás – a számviteli politikájában írásban rögzítetten – megválasztja azt az árfolyamot, amelyet a továbbiakban a devizás ügyleteire kötelezően alkalmaz. A választott árfolyam alkalmazási köre a számviteli törvény előírásai szerinti könyvviteli elszámolás. Más elszámolások során, különösen az általános forgalmi adóról szóló törvényben a devizás ügyletek esetén alkalmazandó árfolyam ettől eltérhet, és gyakran el is tér.

Devizatételek kivezetése

• Ha a devizás eszköz vagy kötelezettség csökkenésével szemben egy másik devizás eszköz vagy kötelezettség növekedése áll, akkor a devizás tételek csökkenését a könyv szerinti árfolyamon számoljuk el, míg a bekerülő devizás eszközt vagy kötelezettséget főszabályként a bekerülés napjára vonatkozó választott árfolyamon, a különbséget pedig árfolyamkülönbözetként kell a könyvviteli elszámolásokban szerepeltetni.
• Ha a devizás eszköz vagy kötelezettség csökkenésével szemben egy másik devizás eszköz vagy kötelezettség csökkenése áll, a devizás tételek csökkenését a könyv szerinti árfolyamokon számoljuk el, a két oldalon lévő könyv szerinti értékek közötti különbség szintén árfolyamkülönbözetként fog megjelenni a könyvviteli elszámolásokban.
• Ha a devizás eszköz vagy kötelezettség csökkenésével szemben egy nem devizás eszköz, kötelezettség vagy az eredmény változása (növekedése vagy csökkenése) áll, a devizás tétel csökkenését a könyv szerinti árfolyamon számoljuk el, a nem devizás eszköznek, kötelezettségnek vagy eredményszámlának pedig nincs (nem lehet) devizában kifejezett értéke a főkönyvi nyilvántartásban, így ez utóbbi tételek elszámolt összegét a devizaeszköz vagy -kötelezettség könyv szerinti árfolyamon kialakuló értéke határozza meg, árfolyamkülönbözet ezért nem keletkezhet.

Devizatételek év végi átértékelése

2011. január 1-jétől a devizás tételeket az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó – a vállalkozás által választott – devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni.

A Számviteli Tanácsadó 2011/5. számában megjelent cikkben Tóth Mihály a devizás ügyletek rendszerezésében és a devizát érintő gazdasági események könyvviteli elszámolásában nyújt gyakorlati segítséget. A Számviteli Tanácsadó előfizetési lehetőségeiről itt tájékozódhat.

---