Elfelejthetjük a készpénzes fizetést?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A készpénzforgalom rengeteg adminisztrációval jár a vállalkozásoknak. Míg cikkünk első részében a pénzkezelési szabályzat és a házipénztár előírásait boncolgattuk, most megnézzük, mikor kell bevételi és kiadási pénztárbizonylatot használni, és arról is elmélkedünk, hogy vajon a tranzakciós illeték és a készpénzforgalom törvényi korlátozása ténylegesen át tud-e terelni a bankszámlaforgalomra.

Cikkünk első részében a házipénztár előírásaira is kitértünk. A házipénztárnál időzve ne felejtsük el, hogy a házipénztárban tartható készpénz havi átlagos állományának törvényi szinten meghatározott felső értékhatára (előző évi árbevétel 10%-a jelenleg), mindig 12 hónapig érvényes határérték. Ez a 12 hónap azonban nem a naptári évet jelenti! Az üzleti évről készült éves beszámoló (formájától függetlenül) jóváhagyásának időpontjától, a következő üzleti év beszámolójának jóváhagyásáig tart. Tehát ha a példa kedvéért eltekintünk az eltérő üzleti évet alkalmazóktól, és csak a naptári évet (január 1-től – december 31-ig) alkalmazókról beszélünk, akkor általánosságban elmondhatjuk, hogy június 1-től a következő év május 31-ig alkalmazunk azonos határértéket.

Ez azért van így, mert a kisvállalkozások általában májusban fogadják el a múlt évi beszámolót (május 31-e a beküldés határideje), melynek során a múlt évi árbevételt is jóváhagyják. Persze ettől eltérhetnek a cégek, de a számviteli elveket szem előtt tartva március cége előtt nem tűnik reálisnak a beszámoló jóváhagyása.

Bevételi és kiadási pénztárbizonylatok

A készpénzforgalom kezeléséhez hozzátartozik a bevételi pénztárbizonylatok és a kiadási pénztárbizonylatok kiállításának kérdése is.

Gyakran kérdezik, hogy hol van előírva ennek a pluszmunkát jelentő újabb bizonylatnak a kitöltése. Főleg a néhány fős kisvállalkozásoknak jelent ez többletmunkát. Sehol nincs előírva az, hogy a pénztárbizonylatok alkalmazása kötelező. A saját pénzkezelési szabályzatunkban kell meghatározni, hogy mikor alkalmazzuk.

Általános érvénnyel kimondható két alapvető szabály:

• Minden gazdasági műveletről, köztük a pénzmozgásokról is olyan bizonylattal kell rendelkeznie a vállalkozásnak, amely megfelel a törvényekben, rendeletekben foglalt alaki és tartalmi kellékeknek, és hitelesen igazolja a gazdasági esemény megtörténtét, valamint annak időpontját.
• Amennyiben a készpénzmozgásra (be- és kifizetés a házipénztárból) vonatkozóan rendelkezünk olyan bizonylattal, (készpénzfizetési számla, számlát helyettesítő okirat, számviteli bizonylat) amely az előbbi követelményeknek megfelel, akkor nincs szükség még külön pénztárbizonylatot is kiállítani, kivéve, ha ezt magunknak előírtuk a pénzkezelési szabályzatunkban.

Ebből következik, hogy akkor kell pénztárbizonylatot kiállítani egy adott készpénzes bevételről vagy kiadásról, ha az adott készpénzmozgást semmilyen más bizonylattal nem tudjuk alátámasztani. Ilyen gazdasági esemény lehet például az, ha a cég alkalmazottja előleget vesz fel, vagy tagi kölcsönt adnak vagy kapnak szerződés alapján, vagy egy ügyfél letétet fizet be, stb.)

Érdemes tudni, hogy a pénztárbizonylatok sorszámozott, szigorú számadású bizonylatnak minősülnek, ezért a számviteli törvény vonatkozó előírásait a kezelésük során be kell tartani.

Pénzkezelési szabályzat: nemcsak akkor kell, ha van házipénztár

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14. §-ának (5) bekezdése szerint, a számviteli politika keretében kell elkészíteni a pénzkezelési szabályzatot is (külön fejezet). A számviteli törvény 14. §-ának (8) bekezdése fogalmazza meg a pénzkezelési szabályzatra vonatkozó legfontosabb követelményeket. Ebből egyértelműen következik, hogy ahol pénzforgalom van, akár készpénzben, akár bankszámlán, ott kell lennie pénzkezelési szabályzatnak, sőt nemcsak a vállalkozás szintjén, hanem a pénzkezelő helyre (helyekre) lebontottan. Téves az a szemlélet, hogy pénzkezelési szabályzat csak akkor kell, ha házipénztárt működtet a gazdálkodó. (Pénzforgalmi könyvelést végzőkre, akik nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá, ez a szabály nem vonatkozik.)

Tranzakciós illeték: a készpénzforgalom irányába terel?

A Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint, a hatékony elektronikus fizetési módok használatának széles körű elterjedését két fő tényező akadályozza hazánkban.

• Az egyik, hogy az ország egyes régióiban, illetve a társadalom egyes szegényebb rétegei számára az alapvető pénzforgalmi szolgáltatásokhoz (pl. fizetési számla, kártyával történő fizetési lehetőség) való hozzáférés nem megoldott.
• A másik jellemző ok, hogy a fizetési módok választása során a döntés sokszor nem azok relatív hatékonysága alapján születik meg, mert a valós társadalmi költségek az ügyfelek előtt rejtve maradnak. Itt például olyanokra érdemes gondolni, hogy a látszólag ingyenes postai befizetésünk összességében a felhasznált papírtól és számtalan közbeiktatott folyamattól lényegesen drágább lesz az egész társadalomnak, mint mondjuk egy csoportos beszedési megbízás. Mit gondolnak, ki fizeti ezt meg?

Az MNB jelentés szerint a magyar társadalom évente mintegy 106 milliárd forintot takaríthatna meg (ebből 24 milliárdot az állami fizetésekhez kapcsolódóan), ha az észak-európai országokhoz hasonló arányban a készpénzes és papír alapú fizetéseket felváltanák az elektronikus tranzakciók. Ezzel ellentétes irányba hat a pénzforgalmi tranzakciós illeték bevezetése.

Korlátozzák a vállalkozások közötti készpénzforgalmat

Mindezek ellenére 2013. január 1-től módosítják az adózás rendjéről szóló törvényben a készpénzforgalom korlátozását. A jelenlegi 38. §-a a következő (3a) és (3b) bekezdéssel egészül ki:

„A pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, szintén pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak, a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 5 millió forint összegben teljesíthet készpénzszolgáltatást.”

(Figyelem! A kihirdetett törvényhez már benyújtottak egy módosító javaslatot, amely 5 millió forint helyett 1,5 millió forintra korlátozná a készpénzfizetést – a szerk)

A belföldi jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek – az egyéni vállalkozónak is – (pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak) – legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie. Leegyszerűsítve, ezek a vállalkozások. Egymás közötti ügyleteikben a készpénzzel történő fizetés a törvényi korlátig lesz 2013. január 1-től megengedett egy hónapon belül szerződésenként.

A további rendelkezések ennek a szabálynak a kijátszását hivatottak megakadályozni. Ezen korlátozásnak a megsértése esetén az adózó a készpénzfizetési korlátot meghaladó része után 20% mértékű mulasztási bírságot fizet.

Azon készpénzben teljesített kifizetéseket, amelyeket a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó, ugyanazon felek között kötött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesít, egy szerződés alapján teljesített készpénzszolgáltatásnak kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet a nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra.

Tehát hiába köt a két fél több szerződést, melynek ellenértékét készpénzben fizetik, ha be tudják bizonyítani, hogy ezzel csak kijátsszák a törvényi értékhatárt, akkor ki fogják szabni a mulasztási bírságot.

Ahhoz képest, hogy a mai fizetési fegyelem körülményei között elég jellemző, hogy úgy lehet beszerezni – azaz akkor vihető el az áru, ha előtte készpénzben kifizetik, elég nehéz lesz a rendelkezést egyeseknek betartani. Javasolt lesz az átutalással teljesített előleg, vagy a vevő készpénzben fizet be a bankba, stb.

Az elmúlt években is hoztak hasonló szabályokat, de mindig vissza kellett vonni a valós gazdasági körülmények miatt. Most azonban van idő felkészülni.

---