Értékcsökkenés a kisvállalkozások 2011. évi beszámolójában


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Most van a második legsűrűbb időszaka a kisvállalkozók könyvelőinek, mert a tárgyévi bevallások mellett a múlt évi számviteli beszámolót, társasági adóbevallást, és iparűzési bevallást is el kell készíteni. Nem egyszerű, hogy miközben a múlt évi szabályok szerint dolgozunk, a tárgyév előírásait várják tőlünk, melyek már többször változtak is. (Gondoljanak az elvárt béremeléssel kapcsolatos jogszabályok áprilisi módosítására!)


Eközben kevés ideje marad a könyvelőknek az átgondolt beszámoló-készítésre. Újra előjönnek azok a problémák, melyek már tavaly is felmerültek és megfogadtuk, hogy majd rendezni fogjuk év közben. Ilyen például a kisvállalkozásoknál az egyösszegű értékcsökkenés elszámolása. Gondot okozhat például a következő:

  • Az elmúlt két évben olyan kevés nyereség képződött a kisvállalkozásnál, hogy nem tudta teljesíteni a társasági adó rendszerében elvárt nyereségminimumot.
  • Nem számoltuk el év közben az értékcsökkenési leírásokat, amit a számviteli politikánk lehetővé tehet, de nem számítottunk rá az év végi kalkulációnál, hogy milyen nagyságrendű költséget könyvelünk még.
  • Számviteli politikánk nem tartalmazza pontosan az értékcsökkenés elszámolásának gyakorlatát, csak a számviteli törvény által előírt szabályokat. Stb.

Mindenki örült, amikor évről évre növelték az egyösszegű értékcsökkenés elszámolásának értékhatárát illetve az érintett befektetett eszközök körét. Most kezdenek néhányan rádöbbenni arra, hogy a mai piaci viszonyok között magas a 99.999 forintos értékhatár, mert minden tartós eszköz vásárlása – amit megengedhetnek maguknak – beletartozik ebbe a körbe. Hangsúlyozom, hogy kisvállalkozásokról van szó, akiknél egyszerűen felélheti a megtermelt nyereséget az értékcsökkenési leírás.

Mit tehetünk?

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 53. §-ának (5) bekezdése értelmében, ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható. A változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Az egyösszegű leírással elszámolt befektetett eszközök használati ideje is több, mint egy év. Az értékcsökkenési leírás elszámolása nem az eszköz használati idejéhez igazodik, csupán egyszerűsítés. Maradványértéke egy ilyen kis értékű eszköznek általában nincs. Felújítása esetén a bruttó értéke felfelé konvergál, sőt 100.000 forint fölé is kerülhet, de a kis értékű eszközöket inkább leselejtezzük és újat veszünk.

Azt viszont semmi nem tiltja, hogy a következő üzleti évtől a kisebb értékű vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, tárgyi eszközök egyösszegű értékcsökkenési leírásának értékhatárát alacsonyabbra vegyük azokra az évekre, amikor tartósan csökken az értékesítés nettó árbevétele illetve a nyereség. E döntést a számviteli politikánkban (értékelési szabályzat) kell megfogalmazni és indokolni.

A kiegészítő mellékletben könnyen bemutatható lesz a nyereségre való (növelő) hatása. Persze csak azoknak érdemes ezzel a módszerrel élni, akiknél az egyösszegű értékcsökkenési leírások összértéke döntő hatással van a nyereségre. Ne feledjük, hogy a társasági adóról szóló törvény 6.§-a szerinti nyereségminimum nem csak az adózás előtti eredménytől, hanem az adóalaptól is függ, mert e kettő közül a nagyobb értéknek kell elérnie a kívánt mértéket.

Egyösszegű értékcsökkenési leírás elszámolása

Egy másik problémával is találkoztam többször az elmúlt időszakban, mely a számvitel szerinti egyösszegű értékcsökkenési leírás elszámolásához kapcsolódik. Több helyen az adóellenőrzés (átfogó) tárta fel, és volt ahol a könyvvizsgálat. Az értékcsökkenési leírás elszámolását vizsgálták a beszámolóban és a társasági adónál. Azt találták, hogy a 100.000 forint egyedi értékű tárgyi eszköz beszerzési értékét egy összegben amortizálták. Ez pedig helytelen. A számviteli törvény 80. §-a (2) bekezdésének értelmében a 100 ezer forint egyedi beszerzési, előállítási érték alatti vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, tárgyi eszközök bekerülési értéke – a vállalkozó döntésétől függően – a használatbavételkor értékcsökkenési leírásként egy összegben elszámolható. A szabályozás hangsúlya az „alatti” szón van. Ebből következik, hogy a százezer forintos eszköz már nem írható le ilyen módon.

A társasági adóról szóló törvény 1. számú mellékletének 5. pontja az adóalapnál is elfogadja ezt a megoldást. Ezért nézték meg – mondták az ellenőrök. Állítólag gyakori hiba, hogy nem csak 99.999 forintig veszik figyelembe az említett eszközöket. Például az egyik cégnél 100.000 forintért vásároltak egy magánszemélytől használt személygépkocsit. Átmeneti időszakra kívántak vele megoldani egy rövid útra vonatkozó, de rendszeres szállítási feladatot, amelyre kb. 1-1,5 év múlva vettek volna egy új gépkocsit. A használt autót egy összegben amortizálták. A számviteli politika erre vonatkozóan semmit sem tartalmazott. Ehelyett választhattak volna teljesítményarányos értékcsökkenést, vagy lineárist. Például ez utóbbinál két évre – nem tervezték a hosszabb használatot – oszthatták volna fel a beszerzési árat. Ez azért is megfelelő lett volna, mert a társasági adó rendszere is elfogadja elszámolhatóként, mivel a bekerülési érték a 200.000 forintot nem haladja meg.

A 80. §-ban foglaltak félreértéséből tehát adóhiány is keletkezett és az eredmény-kimutatásban szereplő költségek összege sem megfelelő.


Kapcsolódó cikkek