Gondolkodj nagyban – és projektekben!


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A könyvelésből megtudhatod, nyereséges vagy veszteséges-e a céged. Általában, a működése egészét tekintve. Előfordulhat azonban, hogy rejtett veszteségforrások lapulnak a nyereség mögött is.

Esett már szó korábban a projekt szemléletű, és a cég üzleti modelljére is építő könyvvezetés fontosságáról. Ha a bevételeket és költségeket projektenként elkülönítve könyveljük, akkor villámgyorsan kideríthetjük, melyik projekt hogy teljesít, akad-e közöttük olyan, amely csak viszi a pénzt. A főkönyvi számlák jól felépített rendszere azt is megmutatja, hogy mely költségek, ráfordítások nagyobbak az ágazatban indokoltnál.

Az már csak hab a tortán, hogy a pályázatok esetében kifejezetten előírják, hogy ki kell derülnie a könyvelésből, mely számlákat finanszírozták az adott támogatásból.  A projekt szemléletű könyvvezetés ezt a feladatot is megoldja.

Érvként a projektszemlélet mellett, nézzünk meg egy esettanulmányt!

Tegyük fel, hogy a vizsgált vállalkozás vezetőinek szemet szúrt, hogy bár a tevékenység még mindig nyereséges, de egyre szerényebb mértékben, a költségek pedig növekednek. Ez utóbbi bizonyos keretek között természetes is lehet, de a társaság úgy tűnik, magasabb költségekkel dolgozik, mint versenytársai.

Mi lehet ennek az oka?

A vállalkozás ezért 2017-ben felkérte könyvvizsgálóját, derítsen fényt a rejtélyre. Ő első lépésben ellenőrzött néhány szúrópróbaszerűen kiválasztott anyagbeszerzési számlát, és úgy ítélte meg, hogy az árak reálisak, sőt gyakran a vásárolt mennyiséghez kapcsolódó fizetési kedvezményeket is kihasználta a cég.

A munkaerő költségei csak a jogszabályok megkövetelte, és az ágazatban jellemző mértékben emelkedtek.

Az egyes termékekből gyártott mennyiség jellemzően követi a megrendelt mennyiséget.

A termékek bekerülési értéke azonban a fentiekkel nem magyarázható módon megnövekedett, ezt az értékesítési árak nem megfelelően követték, ami egyre szerényebb adózott eredményt hozott a cégnek.

A könyvvizsgáló úgy döntött, hogy az „elemzési protokoll” szerint mindenképpen vizsgálandó mutatók – készletek forgási sebessége, illetve a tevékenység jövedelmezőségével kapcsolatosak – elemzése előtt igyekszik feltárni a csökkenő nyereség okait.

A cég háromféle terméket gyárt, jelöljük ezeket az ABC betűivel, azaz „A” és „B” és  „C” termékként.

Annak érdekében, hogy a bevételeket és a kapcsolódó költségeket az egyes termékekre lebontva is vizsgálhassa a cég, illetve képes legyen könyvviteli adatai alapján kiszűrni a veszteségek okait, a könyvvizsgáló javaslatára 2018-ban projekt szemléletben alakította át számviteli rendszerét a vállalkozás. Ezzel rendelkezésre álltak az adott termékekhez pontosan hozzárendelhető kiadások adatai is. Annak érdekében, hogy ennek előnyeiről a cégvezetést is meggyőzhessék, a számviteli adatokat a vállalkozás egészére nézve, összesítetten lekérdezhető módon is vezették.

A társaság összesített – és a 2017-ben még alkalmazott számlarend szerinti – adatai 2018-ban az alábbiak voltak:

Kalkulációs tétel Összesen
Árbevétel (MFt) 180.000
Változó költség (MFt) 100.000
Állandó költség (MFt) 72.000
Eredmény (MFt) 8.000
Gépóra-felhasználás 40.000
Munkaóra-felhasználás 32.000

Az eredmény pozitív. Igaz, az árbevételnek mindössze 4,4 százaléka, de azért mégis csak nyereség… De miért ilyen kevés?

A könyvvizsgáló górcső alá vette a fentieket, immár a projektszemléletben rögzített, alábbi 2018. évi adatokat elemezve (az adatokat millió forintban tartalmazzák a táblázatok):

Kalkulációs tétel „A” termék „B” termék „C” termék Összesen
Árbevétel (MFt) 40.000 80.000 60.000 180.000
Változó költség (MFt) 20.000 40.000 40.000 100.000
Állandó költség (MFt) 72.000
Gépóra-felhasználás 12.000 16.000 12.000 40.000
Munkaóra-felhasználás          10.000 18.000 4.000 32.000

Tekintve, hogy a vállalkozás nyeresége az árbevételnek csak csekély százalékát tette ki, a társaság könyvvizsgálója elsőként arra volt kíváncsi, milyen képet kaphatunk az egyes termékekhez kapcsolható eredményről, ha az árbevételt tekintjük vetítési alapnak.

Ssz. Kalkulációs tétel „A” termék „B” termék „C” termék Összesen
1. Árbevétel 40.000 80.000 60.000 180.000
2. Változó költség 20.000 40.000 40.000 100.000
3. Vetítési alap * 22, 22 % 44,45% 33,33% 100%
4. Állandó költség 16.000 32.000 24.000 72.000
5. Összes költség /2+4/ 36.000 72.000 64.000 172.000
6. Fedezet /1-5/ 4.000 8.000 -4.000   8.000

* A vetítési alap (pótlékkulcs) az egyes termékek árbevételének az összes árbevételhez viszonyított arány (pl. az „A” terméknél (40.000/180.000)x100=22,22%), így a 72.000 állandó költség 22,22%-a esik rá).

Amint látjuk, ha termékekre lebontva és az állandó költségeket – jelen esetben az árbevétel arányában – felosztva vizsgáljuk a termelés adatait, akkor sikerült lelepleznünk a cég pénzét emésztő terméket, azaz a „C” terméknél már veszteséggel kell számolnunk.

Persze nem kötelező vetítési alapként az árbevételt figyelembe venni, kiindulhatunk abból is, hogy a termelés során felmerülő változó költségeket (1), esetleg a gépóra- vagy a munkaóra-felhasználást (2.,3.) tekintjük vetítési alapnak. A könyvvizsgáló elvégezte ezeket a számításokat is. Az alábbi (MFt) adatokat kapta:

Számítás „A” termék fedezet „B” termék fedezet „C” termék fedezet

Összes

fedezet

1. 5.600 11.200 -8.800 8.000
2. – 1.600 11.200 -1.600 8.000
3. -2.500 -500 11.000 8.000

Az 1. esetben az „A” és „B” termékeknél az előző esetnél nagyobb nyereséget kapunk, míg a „C” termék most is veszteséges, de ez a veszteség meghaladja az árbevételt vetítési alapként használva kimutatható negatív fedezetet.

A 2. esetben már az „A” terméknél is veszteséggel kell számolnunk, és a „C” termék esetében ezzel a módszerrel is negatív a fedezeti összeg.

Ha a munkaóra-felhasználást választjuk vetítési alapként (3. eset), akkor az „A” és „B” termékek gyártása tűnik veszteségesnek, míg a „C” termék szép nyereséget mutat.

Fentieket összegezve: a bemutatott négy, lehetséges vetítési alapnál három esetben volt veszteséges a „C” termék, és csak egy esetben kapcsolódott hozzá pozitív fedezet. Az „A” termék 50-50%-ban volt nyereséges, illetve veszteséges, de ez utóbbi nagyságrendje nem volt jelentős. A „B” termék az abszolút győztes, csak egy esetben láttunk veszteséget, és arányában az sem volt számottevő.

A könyvvizsgáló szerint megfontolandó, hogy – a fenti számításokra alapozva – nem lenne-e célszerű a „C” termék gyártását beszűntetnie a társaságnak? Ekkor ugyan el kellene búcsúznia a cégnek 60 MFt bevételtől, de sikerülne kiszűrnie 64 MFt olyan költséget is, amely egy végeredményében veszteséges termék miatti felesleges áldozatot jelent. Kérdés, hogy valóban így van-e. Nézzük- ez esetben is millió forintban megadott adatok alapján-, milyen lesz a cég élete, ha elbúcsúzik a „C” terméktől!

Ssz. Kalkulációs tétel „A” termék „B” termék „C” termék Összesen
1. Árbevétel 40.000 80.000 120.000
2. Változó költség) 20.000 40.000 60.000
3. Állandó költség 72.000
4. Összes költség /2+3/ 132.000
5. Fedezet /1-4/ 20.000 40.000 -12.000

Nahát! Likvidáltuk a valóságos pénztemetőként működő, veszteséges „C” terméket, és mégis… Ahelyett, hogy javult volna a helyzet, inkább tovább romlott! A társaság vesztesége 12 MFt. Ez annál is inkább érdekes, hiszen a továbbra is gyártani szándékozott termékek egyedi adatai nyereséget mutatnak. Nem is keveset, ha az árbevételükhöz viszonyítunk. A rejtély kulcsa az állandó költségekben keresendő.

Ha – tegyük fel – a társaság vezetősége úgy döntene, hogy a folyamatosan veszteséget mutató „C” termék „felejtős”, azaz beszűntetik a gyártását, ezzel az egész vállalkozást veszélyes helyzetbe hoznák. Ekkor ugyanis az egyébként realizált 8.000 MFt adózás előtti eredmény helyett 12.000 MFt veszteséggel kellene szembenézniük.

Tudniillik a „C” termék 20.000 MFt rezsiköltséget „elvisz a hátán”, azaz csökkenti a cég veszteségeit. Olyannyira, hogy bár maga a termék veszteséges, de léte – az értékesítéséből származó bevétel és az ezzel megtérülő állandó költségek – lehetővé teszi, hogy a társaság tevékenységének egésze nyereséges legyen.

Persze felmerülhet a kérdés, mi szükség volt erre a „számolgatós, projektes cirkuszra”, hiszen a cég eddig is jól megvolt, elfogadta a viszonylag csekély mértékű nyereséget. Ugyan mi hasznuk van abból, hogy már azt is tudják a tulajdonosok, a „C” termék veszteséges, de mégis muszáj továbbra is gyártani.

Nos, tudni mindig jobb, mint nem tudni – de félre téve a közhelyeket, az fontos, hogy a társaság képes legyen beazonosítani a veszteségforrásokat és tisztában legyen az egyes termékei számviteli teljesítményével is.  Csak azon képes változtatni, ami mérhető – jelen esetben a „bűnös” termék veszteséges volta.

Tegyük fel, hogy a „C” termékre egyébként van kereslet, ráadásul az ügyfélszolgálat tájékoztatása szerint minőségi kifogás is csak elvétve érkezik ezzel kapcsolatban. Igaz, nemrégiben egy jelentősebb mennyiséget visszavett a cég, de ezt sem minőségi kifogás miatt, hanem azért, mert a vevő – előre nem tervezhető okokból – kénytelen volt beszűntetni a kereskedelmi tevékenységét.

A projektszemléletben megbontott adatokból tudja a cég, hogy a munkaóra-felhasználás alapján kimutatott fedezete pozitív a „C” terméknek, a gépóra-felhasználás és az árbevétel alapján számított állandó költségek miatt jelenik meg a veszteség.   Ebből következően indokolt a vezetőségnek górcső alá vennie a termék gyártásához szükséges alapanyagok beszállítóit – találhatnak-e olcsóbb, de azonos minőségben vásárolható anyagokat-, a termék gyártásában résztvevő gépek állapotát, pl. nem gyárt-e selejtet (az állásidők feltehetőleg az ágazatban szokásos mértéket nem lépik túl, hiszen a munkaóra-ráfordítást vizsgálva, a termék fedezeti összege pozitív volt, a munkaszervezés sem hibáztatható), valamint a termék árképzését is felül kellene vizsgálni. Általánosságban véve pedig a társaság amortizációs politikáját is érdemes lenne átgondolni, elemezve, mennyire pontosan fejezi ki az alkalmazott módszer az egyes termékekhez ténylegesen kapcsolódó értékét azok önköltségében.

Kétségtelen, hogy az árképzés, a beszállítók, az amortizációs politika vizsgálatának gondolata pusztán a vállalkozás összesített eredményének csekély volta is elvezetheti a menedzsmentet.

A tényleges probléma beazonosítása azonban szinte lehetetlenné válna, ha a termékek számviteli adatait nem elkülönítetten vezetné a cég. A projektszemlélet segít abban is, hogy a cég megtalálja azt a vetítési alapot, amely mellett az egyes termékek rezsibíró képessége a legkevésbé torzul.

A projektszemlélet azok számára is hasznos lehet, akik még csak tervezik, hogy vállalkozásba fognak. Ez az eljárás segít abban, hogy megtalálják az üzleti modelljüknek leginkább megfelelő számviteli és adózási lehetőségeket.

A korábbi írásomban már bemutatott Képes Benjámin számára legjobb számviteli és adózási konstrukciónak következő cikkemben eredünk nyomába.


Kapcsolódó cikkek

2019. augusztus 6.

A pénzügyi lízing számviteli problémái

A lízingbeadók egy része a friss előírások szerint ugyan áttért az IFRS-ek szerinti beszámolókészítésre, ám amelyek nem tették, azok esetében továbbra is a a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai relevánsak. A lízingbevevők jelentős részénél pedig fel sem merült az áttérés kérdése, így számukra ma is a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény a mérvadó, amiről akár azt is hihetnénk, hogy mindent tudunk róla. Az utóbbi idők szakmai megkeresései azonban azt mutatják, hogy a kapcsolódó kérdések újra és újra felmerülnek, hiszen mikor már lassan minden a témához kötődő írás az IFRS 16-ról, annak izgalmas, és gyökeresen új megközelítéséről szól, a lízingbevevőknek még nem ez a fontos…
2019. június 14.

Luca Pacioli, a könyvelés atyja

Leonardo da Vinci jó barátját, Luca Paciolit szokás a könyvelés atyjaként nevesíteni. Ki volt ez az ember? Milyen nagy dolgokat vitt véghez, hogy ötszáz évvel a halála után is így emlegetjük? Ismerkedjünk meg vele közelebbről!