Gondolkodj nagyban – és projektekben!
Kapcsolódó termékek: Számviteli kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A könyvelésből megtudhatod, nyereséges vagy veszteséges-e a céged. Általában, a működése egészét tekintve. Előfordulhat azonban, hogy rejtett veszteségforrások lapulnak a nyereség mögött is.
Esett már szó korábban a projekt szemléletű, és a cég üzleti modelljére is építő könyvvezetés fontosságáról. Ha a bevételeket és költségeket projektenként elkülönítve könyveljük, akkor villámgyorsan kideríthetjük, melyik projekt hogy teljesít, akad-e közöttük olyan, amely csak viszi a pénzt. A főkönyvi számlák jól felépített rendszere azt is megmutatja, hogy mely költségek, ráfordítások nagyobbak az ágazatban indokoltnál.
Az már csak hab a tortán, hogy a pályázatok esetében kifejezetten előírják, hogy ki kell derülnie a könyvelésből, mely számlákat finanszírozták az adott támogatásból. A projekt szemléletű könyvvezetés ezt a feladatot is megoldja.
Érvként a projektszemlélet mellett, nézzünk meg egy esettanulmányt!
Tegyük fel, hogy a vizsgált vállalkozás vezetőinek szemet szúrt, hogy bár a tevékenység még mindig nyereséges, de egyre szerényebb mértékben, a költségek pedig növekednek. Ez utóbbi bizonyos keretek között természetes is lehet, de a társaság úgy tűnik, magasabb költségekkel dolgozik, mint versenytársai.
A vállalkozás ezért 2017-ben felkérte könyvvizsgálóját, derítsen fényt a rejtélyre. Ő első lépésben ellenőrzött néhány szúrópróbaszerűen kiválasztott anyagbeszerzési számlát, és úgy ítélte meg, hogy az árak reálisak, sőt gyakran a vásárolt mennyiséghez kapcsolódó fizetési kedvezményeket is kihasználta a cég.
A munkaerő költségei csak a jogszabályok megkövetelte, és az ágazatban jellemző mértékben emelkedtek.
Az egyes termékekből gyártott mennyiség jellemzően követi a megrendelt mennyiséget.
A termékek bekerülési értéke azonban a fentiekkel nem magyarázható módon megnövekedett, ezt az értékesítési árak nem megfelelően követték, ami egyre szerényebb adózott eredményt hozott a cégnek.
A könyvvizsgáló úgy döntött, hogy az „elemzési protokoll” szerint mindenképpen vizsgálandó mutatók – készletek forgási sebessége, illetve a tevékenység jövedelmezőségével kapcsolatosak – elemzése előtt igyekszik feltárni a csökkenő nyereség okait.
A cég háromféle terméket gyárt, jelöljük ezeket az ABC betűivel, azaz „A” és „B” és „C” termékként.
Annak érdekében, hogy a bevételeket és a kapcsolódó költségeket az egyes termékekre lebontva is vizsgálhassa a cég, illetve képes legyen könyvviteli adatai alapján kiszűrni a veszteségek okait, a könyvvizsgáló javaslatára 2018-ban projekt szemléletben alakította át számviteli rendszerét a vállalkozás. Ezzel rendelkezésre álltak az adott termékekhez pontosan hozzárendelhető kiadások adatai is. Annak érdekében, hogy ennek előnyeiről a cégvezetést is meggyőzhessék, a számviteli adatokat a vállalkozás egészére nézve, összesítetten lekérdezhető módon is vezették.
A társaság összesített – és a 2017-ben még alkalmazott számlarend szerinti – adatai 2018-ban az alábbiak voltak:
Kalkulációs tétel | Összesen |
Árbevétel (MFt) | 180.000 |
Változó költség (MFt) | 100.000 |
Állandó költség (MFt) | 72.000 |
Eredmény (MFt) | 8.000 |
Gépóra-felhasználás | 40.000 |
Munkaóra-felhasználás | 32.000 |
Az eredmény pozitív. Igaz, az árbevételnek mindössze 4,4 százaléka, de azért mégis csak nyereség… De miért ilyen kevés?
A könyvvizsgáló górcső alá vette a fentieket, immár a projektszemléletben rögzített, alábbi 2018. évi adatokat elemezve (az adatokat millió forintban tartalmazzák a táblázatok):
Kalkulációs tétel | „A” termék | „B” termék | „C” termék | Összesen |
Árbevétel (MFt) | 40.000 | 80.000 | 60.000 | 180.000 |
Változó költség (MFt) | 20.000 | 40.000 | 40.000 | 100.000 |
Állandó költség (MFt) | 72.000 | |||
Gépóra-felhasználás | 12.000 | 16.000 | 12.000 | 40.000 |
Munkaóra-felhasználás | 10.000 | 18.000 | 4.000 | 32.000 |
Tekintve, hogy a vállalkozás nyeresége az árbevételnek csak csekély százalékát tette ki, a társaság könyvvizsgálója elsőként arra volt kíváncsi, milyen képet kaphatunk az egyes termékekhez kapcsolható eredményről, ha az árbevételt tekintjük vetítési alapnak.
Ssz. | Kalkulációs tétel | „A” termék | „B” termék | „C” termék | Összesen |
1. | Árbevétel | 40.000 | 80.000 | 60.000 | 180.000 |
2. | Változó költség | 20.000 | 40.000 | 40.000 | 100.000 |
3. | Vetítési alap * | 22, 22 % | 44,45% | 33,33% | 100% |
4. | Állandó költség | 16.000 | 32.000 | 24.000 | 72.000 |
5. | Összes költség /2+4/ | 36.000 | 72.000 | 64.000 | 172.000 |
6. | Fedezet /1-5/ | 4.000 | 8.000 | -4.000 | 8.000 |
* A vetítési alap (pótlékkulcs) az egyes termékek árbevételének az összes árbevételhez viszonyított arány (pl. az „A” terméknél (40.000/180.000)x100=22,22%), így a 72.000 állandó költség 22,22%-a esik rá).
Amint látjuk, ha termékekre lebontva és az állandó költségeket – jelen esetben az árbevétel arányában – felosztva vizsgáljuk a termelés adatait, akkor sikerült lelepleznünk a cég pénzét emésztő terméket, azaz a „C” terméknél már veszteséggel kell számolnunk.
Persze nem kötelező vetítési alapként az árbevételt figyelembe venni, kiindulhatunk abból is, hogy a termelés során felmerülő változó költségeket (1), esetleg a gépóra- vagy a munkaóra-felhasználást (2.,3.) tekintjük vetítési alapnak. A könyvvizsgáló elvégezte ezeket a számításokat is. Az alábbi (MFt) adatokat kapta:
Számítás | „A” termék fedezet | „B” termék fedezet | „C” termék fedezet |
Összes fedezet |
1. | 5.600 | 11.200 | -8.800 | 8.000 |
2. | – 1.600 | 11.200 | -1.600 | 8.000 |
3. | -2.500 | -500 | 11.000 | 8.000 |
Az 1. esetben az „A” és „B” termékeknél az előző esetnél nagyobb nyereséget kapunk, míg a „C” termék most is veszteséges, de ez a veszteség meghaladja az árbevételt vetítési alapként használva kimutatható negatív fedezetet.
A 2. esetben már az „A” terméknél is veszteséggel kell számolnunk, és a „C” termék esetében ezzel a módszerrel is negatív a fedezeti összeg.
Ha a munkaóra-felhasználást választjuk vetítési alapként (3. eset), akkor az „A” és „B” termékek gyártása tűnik veszteségesnek, míg a „C” termék szép nyereséget mutat.
Fentieket összegezve: a bemutatott négy, lehetséges vetítési alapnál három esetben volt veszteséges a „C” termék, és csak egy esetben kapcsolódott hozzá pozitív fedezet. Az „A” termék 50-50%-ban volt nyereséges, illetve veszteséges, de ez utóbbi nagyságrendje nem volt jelentős. A „B” termék az abszolút győztes, csak egy esetben láttunk veszteséget, és arányában az sem volt számottevő.
A könyvvizsgáló szerint megfontolandó, hogy – a fenti számításokra alapozva – nem lenne-e célszerű a „C” termék gyártását beszűntetnie a társaságnak? Ekkor ugyan el kellene búcsúznia a cégnek 60 MFt bevételtől, de sikerülne kiszűrnie 64 MFt olyan költséget is, amely egy végeredményében veszteséges termék miatti felesleges áldozatot jelent. Kérdés, hogy valóban így van-e. Nézzük- ez esetben is millió forintban megadott adatok alapján-, milyen lesz a cég élete, ha elbúcsúzik a „C” terméktől!
Ssz. | Kalkulációs tétel | „A” termék | „B” termék | „C” termék | Összesen |
1. | Árbevétel | 40.000 | 80.000 | 120.000 | |
2. | Változó költség) | 20.000 | 40.000 | 60.000 | |
3. | Állandó költség | 72.000 | |||
4. | Összes költség /2+3/ | 132.000 | |||
5. | Fedezet /1-4/ | 20.000 | 40.000 | -12.000 |
Nahát! Likvidáltuk a valóságos pénztemetőként működő, veszteséges „C” terméket, és mégis… Ahelyett, hogy javult volna a helyzet, inkább tovább romlott! A társaság vesztesége 12 MFt. Ez annál is inkább érdekes, hiszen a továbbra is gyártani szándékozott termékek egyedi adatai nyereséget mutatnak. Nem is keveset, ha az árbevételükhöz viszonyítunk. A rejtély kulcsa az állandó költségekben keresendő.
Ha – tegyük fel – a társaság vezetősége úgy döntene, hogy a folyamatosan veszteséget mutató „C” termék „felejtős”, azaz beszűntetik a gyártását, ezzel az egész vállalkozást veszélyes helyzetbe hoznák. Ekkor ugyanis az egyébként realizált 8.000 MFt adózás előtti eredmény helyett 12.000 MFt veszteséggel kellene szembenézniük.
Tudniillik a „C” termék 20.000 MFt rezsiköltséget „elvisz a hátán”, azaz csökkenti a cég veszteségeit. Olyannyira, hogy bár maga a termék veszteséges, de léte – az értékesítéséből származó bevétel és az ezzel megtérülő állandó költségek – lehetővé teszi, hogy a társaság tevékenységének egésze nyereséges legyen.
Persze felmerülhet a kérdés, mi szükség volt erre a „számolgatós, projektes cirkuszra”, hiszen a cég eddig is jól megvolt, elfogadta a viszonylag csekély mértékű nyereséget. Ugyan mi hasznuk van abból, hogy már azt is tudják a tulajdonosok, a „C” termék veszteséges, de mégis muszáj továbbra is gyártani.
Nos, tudni mindig jobb, mint nem tudni – de félre téve a közhelyeket, az fontos, hogy a társaság képes legyen beazonosítani a veszteségforrásokat és tisztában legyen az egyes termékei számviteli teljesítményével is. Csak azon képes változtatni, ami mérhető – jelen esetben a „bűnös” termék veszteséges volta.
Tegyük fel, hogy a „C” termékre egyébként van kereslet, ráadásul az ügyfélszolgálat tájékoztatása szerint minőségi kifogás is csak elvétve érkezik ezzel kapcsolatban. Igaz, nemrégiben egy jelentősebb mennyiséget visszavett a cég, de ezt sem minőségi kifogás miatt, hanem azért, mert a vevő – előre nem tervezhető okokból – kénytelen volt beszűntetni a kereskedelmi tevékenységét.
A projektszemléletben megbontott adatokból tudja a cég, hogy a munkaóra-felhasználás alapján kimutatott fedezete pozitív a „C” terméknek, a gépóra-felhasználás és az árbevétel alapján számított állandó költségek miatt jelenik meg a veszteség. Ebből következően indokolt a vezetőségnek górcső alá vennie a termék gyártásához szükséges alapanyagok beszállítóit – találhatnak-e olcsóbb, de azonos minőségben vásárolható anyagokat-, a termék gyártásában résztvevő gépek állapotát, pl. nem gyárt-e selejtet (az állásidők feltehetőleg az ágazatban szokásos mértéket nem lépik túl, hiszen a munkaóra-ráfordítást vizsgálva, a termék fedezeti összege pozitív volt, a munkaszervezés sem hibáztatható), valamint a termék árképzését is felül kellene vizsgálni. Általánosságban véve pedig a társaság amortizációs politikáját is érdemes lenne átgondolni, elemezve, mennyire pontosan fejezi ki az alkalmazott módszer az egyes termékekhez ténylegesen kapcsolódó értékét azok önköltségében.
Kétségtelen, hogy az árképzés, a beszállítók, az amortizációs politika vizsgálatának gondolata pusztán a vállalkozás összesített eredményének csekély volta is elvezetheti a menedzsmentet.
A tényleges probléma beazonosítása azonban szinte lehetetlenné válna, ha a termékek számviteli adatait nem elkülönítetten vezetné a cég. A projektszemlélet segít abban is, hogy a cég megtalálja azt a vetítési alapot, amely mellett az egyes termékek rezsibíró képessége a legkevésbé torzul.
A projektszemlélet azok számára is hasznos lehet, akik még csak tervezik, hogy vállalkozásba fognak. Ez az eljárás segít abban, hogy megtalálják az üzleti modelljüknek leginkább megfelelő számviteli és adózási lehetőségeket.
A korábbi írásomban már bemutatott Képes Benjámin számára legjobb számviteli és adózási konstrukciónak következő cikkemben eredünk nyomába.