Hogyan könyveljük az adókat?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Gyakran tapasztalható a vállalkozások számviteli szakemberei körében, hogy bizonytalanok az adók számviteli besorolásában. A Számviteli Tanácsadó cikkében megvizsgáljuk, hogy hol, a termelési-szolgáltatási folyamat mely pontján jelenhet meg az adó, és annak melyek a tipikus számviteli elszámolási formulái.

A vállalkozások számviteli feladatai keretében elsősorban a vállalkozások adóterheinek elszámolását kell megoldani, amely jelenti egyrészt a rájuk, mint adóalanyokra kivetett adók könyvelését, másrészt szintén a vállalkozásokra, mint az adóbeszedést elvégző szervezetekre (kifizetőkre) vonatkozó elszámolásokat.

1. A vállalkozás adóval elsőként a cégalapításkor találkozik. Ezeket az adókat az alapítás évének ráfordításai között kell elszámolni. Ha ezek az adók és az alapítási költségek nem számolhatók el beruházás részeként, de a jövőben megtérülnek, akkor azokat aktiválni lehet alapítás-átszervezés aktivált értékeként az immateriális javak között.

2. Az általános forgalmi adó fő szabályként nem jelenik meg az eszközök, termékek, szolgáltatások bekerülési értékében, az értékesített termékek, szolgáltatások adójából a beszerzett termékek, szolgáltatások adója levonható, a különbözet pedig pénzügyi rendezésre kerül (ez a különbözet sem lesz költség, ráfordítás a vállalkozásnál). A jogszabályi előírások szerint arányosított, le nem vonható áfa egyéb ráfordításként könyvelendő. A beszerzéskor megjelenő kisebb jelentőségű adókötelezettségek összegét a beszerzett termék bekerülési értékébe tartozóan kell elszámolni.

3. A termelési, megmunkálási, előállítási folyamat végzése közben keletkező adófizetési kötelezettséget a termék előállítási értékének részeként kell kimutatni, azaz növeli a saját termelésű készlet értékét.

4. Azokat az adókat, amelyet az állam a termékek értékesítéséhez, forgalmazásához, szolgáltatások nyújtásához köt, a számviteli elszámolásban egyéb ráfordításként kell elszámolni.

5. A vállalkozás tulajdonában lévő eszközök után is keletkezhet adófizetési kötelezettség. Ezeket a vagyoni típusú adókat a számviteli elszámolásban egyéb ráfordításként kell elszámolni, az adóztatott eszköz könyvvitelben kimutatott értékét az adó nem befolyásolja.

6. Az éves nyereség utáni adót ráfordításként, nyereséget terhelő adó jogcímen kell elszámolni, és az eredménykimutatás adófizetési kötelezettséget tartalmazó sorában kell kimutatni.

7. A vállalkozásnak az állam adóztatási szervei is adnak közvetlen adóbeszedési feladatot, amikor egyes adókat a vállalkozásnak kell az adó alanyától beszednie. Az így elszámolt összeget a rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni az adó továbbutalásáig.

8. Olyan adók is megjelenhetnek egy vállalat működése során, amelyet a vállalkozásra a gazdasági életben betöltött szerepe vagy valamely kívánt gazdasági cél elősegítése miatt vetnek ki, és amelyet az előzőekben részletezett osztályozásba nem tudunk besorolni. Ilyen esetekben a számviteli elszámolást az adójogszabály rendelkezései (ki az adóalany, mikor, hogyan keletkezik az adófizetési kötelezettség, mi az adó alapja) határozzák meg, azonban általános jelleggel kijelenthető, hogy a tétel könyvviteli rögzítése az egyéb ráfordítások között a legvalószínűbb.

A Számviteli Tanácsadó 2012/3. számában megjelent cikkben Tóth Mihály részletes útmutatást ad az adók helyes számviteli elszámolásához. A Számviteli Tanácsadó online előfizetési lehetőségeiről itt tájékozódhat.

---