Kibővült adatszolgáltatás: mire figyeljünk az M-lapok kitöltése során? (III. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunk harmadik részében többek között a negatív alapszámláról, a túlfizetett előleg rendezéséről és az elszámoló számlákról lesz szó.

Negatív alapszámla

További problémás témakör a negatív alapszámla kérdése. Az adóhatóság által képviselt álláspont szerint a negatív összegű eredeti számla a főnixmadárhoz és az unikornishoz hasonlít, amennyiben sokan hallottak róla és hisznek benne, de attól még a valóságban nem létezik. Alapszámlát ugyanis az Áfa tv. előírásaiból adódóan termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról vagy átvett előlegről kell kiállítani, az pedig az említett mitikus lényekhez hasonlóan igencsak ritka, hogy valaki még fizessen is azért, hogy vásároljanak vagy szolgáltatást vegyenek igénybe tőle – a negatív összegű átvett előlegről már nem is szólva.

A gyakorlatban mindazonáltal előállnak olyan helyzetek, amik elméletileg nem létezhetnének, felbukkantak hát negatív összegű alapszámlák is, például túlfizetett előleg rendezése, elszámoló számlák, göngyöleg visszavétele vagy visszáruzás bizonylatolása során. A számlakibocsátók azonban az új adatszolgáltatási rendszer tesztelésekor “WARN” üzeneteket kaptak az ilyen, eddig megfelelőnek gondolt számláikhoz kapcsolódóan. A befogadó pedig a 2065M-02 lapon szintén hibaüzenettel szembesül, ha negatív összegű alapszámlát próbál rögzíteni. Felmerült tehát a kérdés, hogy mi okozza ezt a helyzetet, és mi rá a megoldás.

Általános jelleggel elmondhatjuk, hogy a követendő vezérelv a következő: alapszámla nem lehet negatív, ahol tehát eddig negatív összegű alapszámlával dolgozott az adóalany, meg kell vizsgálnia, hogy tartalmilag egy vagy több korábbi számla korrekciója valósul meg, vagy esetleg új ügylet teljesül, az eredetivel ellenkező irányban.

Túlfizetett előleg rendezése

Az Áfa tv. 59. §-a értelmében termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani. Ilyenkor tehát nem arról van szó, hogy az ügylet teljesítési időpontja időben „előre jönne”, hanem a jogalkotó a teljesítést megelőző pénzfizetéshez egy külön adómegállapítási pontot kapcsol. Ha pedig az adóalany belföldi adóalany partner részére értékesít terméket vagy nyújt szolgáltatást, akkor az Áfa tv. 159. §-ának rendelkezései alapján mind az előlegről, mind pedig a teljesítésről számlát kell kibocsátania. Az előbbit nevezzük előleg-, az utóbbit végszámlának. A végszámla, bár időben jellemzően az előlegszámlát követően kerül sor a kiállítására, nem annak korrekciós bizonylata, hanem alapszámla, hiszen ez maga a teljesítésről kiállítandó bizonylat.

Ha a vevő által megfizetett előleg(ek) összege meghaladja az értékesítés végleges ellenértékét (például mert a vevő több tételt is megrendelt, és 100%-os előleget adott, de végül nem minden megrendelt terméket tudnak neki szállítani), a különbözetet vissza kell téríteni a számára. A gyakorlatban eddig ezt bizonylati oldalról sokan úgy oldották meg, hogy a végszámlán az értékesítés teljes összegéből levonták a megfizetett előleg(ek) összegét, és a negatív különbözet lett a végszámla végösszege.

Az adóhivatal által ezzel kapcsolatban kialakított álláspont az, hogy a végszámla mint alapszámla negatív összegű nem lehet, ezért a vevő túlfizetését az előlegszámla helyesbítésével kell korrigálni. Ez, habár az eddig kialakult gyakorlat felülírása miatt sok adóalany számára bosszantó, hiszen az eddigi egy helyett két bizonylattal lehet csak megoldani a helyzetet, jogszabályi oldalról alátámasztható. Az előleg definíciója ugyanis az, hogy “a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előny”, az ellenértékbe pedig értelemszerűen legfeljebb annak mértékéig lehet beszámítani vagyoni előnyt, legyen annak formája pénz, termék, szolgáltatás, követeléscsökkenés vagy bármi más. Ha tehát az ellenértéket meghaladó mértékben került sor vagyoni előny juttatására (például a végleges vételárat meghaladó összegben utaltak át előleg céljára pénzt), akkor annak az ellenértéket meghaladó része nem felel meg az előleg jogszabályi definíciójának. Ebből következően egyrészt vissza kell téríteni a különbözetet a vevő részére, másrészt pedig az előlegszámlát is úgy kell korrigálni, hogy azon a jogszabálynak megfelelő összegben szerepeljen az előleg.

A fentiekből következően az M-lapokon is két bizonylatot kell szerepeltetni: egyrészt az előleget korrigáló számlával egy tekintet alá eső okiratot a 2065M-02-K lapon, másrészt pedig a végszámlát (ami eredeti számla) a 2065M-02 lapon.

Elszámoló számlák

Időszakos elszámolású ügyleteknél szintén felmerül a negatív összegű számla problémája. Például, ha 11 hónapig átalánydíjat fizet a közműszolgáltatás igénybevevője, és a havi számlák ennek megfelelő összegről vannak kiállítva, majd a 12. hónapban a szolgáltató kibocsátja az utolsó havi számlát, és a tényleges fogyasztás alapján egyszersmind elszámol az előző 11 hónapra is, kérdés, hogy ez alapszámlának vagy korrekciós bizonylatnak minősül-e.

A NAV honlapján 2015.12.17-én megjelent, “Időszakos elszámolású ügyletekre vonatkozó szabályozás változása” című tájékoztató 13-15. oldala foglalkozik az időszakos elszámolás alá eső ügyletekhez kapcsolódó elszámolás módosításával és annak következményeivel. Az ott leírtak szerint eltérően kell kezelni a tényleges fogyasztás alapján történő elszámolás bizonylatolását attól függően, hogy pozitív vagy negatív irányú eltérés mutatkozik az elszámolás eredményeként.

Ha pozitív, vagyis a vevőnek pótlólagos fizetési kötelezettsége keletkezik, ez új teljesítési időpontot generál az Áfa tv. 58. §-ának szabályai szerint, ezért ilyenkor alapszámlát kell kibocsátani (ami történhet egy önálló számla kibocsátásával, de nem kifogásolható az a gyakorlat sem, ha a szolgáltatásnyújtó a pozitív különbözetet a soron következő elszámolási időszakról kibocsátott számlában tünteti fel).

Negatív irányú az adóalap-módosítás, ha az utólagos elszámolás eredményeképpen kiderül, hogy a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó előzetesen nagyobb összeget számlázott a tényleges fogyasztáshoz képest. Ez esetben nincs újabb fizetési esedékességű tétel, tehát az áfa rendszere szerinti új teljesítés sem, a korábbi adóalapot kell utólag csökkenteni, amihez a korábban kiállított számlát módosító, számlával egy tekintet alá eső okiratot kell kiállítani.

A hivatkozott tájékoztató szerint a NAV nem várja el, hogy a számlakibocsátó valamennyi olyan számlára hivatkozzon, amely az adott fogyasztási időszakhoz kapcsolódik (pl. 11 vagy 12 db havi részszámlára). Az adóhatóság elfogadja azt a megoldást is, ha a kibocsátó csak az utolsó időszakról kiállított számlát módosítja, vagy, ha a módosítás összegét az utolsó időszakban számlázott összeg nem fedezi, annyi időszakra megy vissza a módosítással, amennyiben a kiszámlázott összegek együttesen már fedezetet nyújtanak a jóváírásra. (Pl. ha a havi átalánydíj 200.000 Ft+áfa volt, akkor 100.000 Ft+áfa jóváírásnál elegendő az utolsó számlát módosítani, 250.000 Ft+áfa jóváírásnál viszont az utolsó két havit kell, mivel az utolsó havi önmagában nem nyújtana fedezetet a jóváírásra.) Nem tekinthető azonban szabályszerűen kibocsátottnak az a jóváíró számla, amely egyáltalán nem tartalmaz eredeti számlára történő hivatkozást, mivel ez esetben a módosító bizonylatról hiányzik az Áfa tv. 170. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kötelező tartalmi elem.

A negatív irányú elszámolást tehát számlával egy tekintet alá eső okirattal kell elvégezni, amelynek az adatait a 2065M-02-K lapon kell szerepeltetni.

Felmerül a kérdés, hogy mit tegyünk befogadóként, ha a kibocsátó a fentiek ellenére olyan elszámoló bizonylatot állít ki, amely egyetlen korábbi eredeti számlára sem hivatkozik. Mivel az Áfa tv. 10. számú melléklet 10. pontja előírja az eredeti számla adatainak közlését is, ha ez nem áll rendelkezésünkre, az M-lapot nem fogjuk tudni hiánytalanul kitölteni. Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 229. §-a értelmében a hiányos adattartalmú áfa összesítő jelentés benyújtása mulasztási bírsággal szankcionálható. Az Art. 237. §-a szerint ugyanakkor az adóhatóságnak a bírságolás során az adózó javára szóló körülményeket is figyelembe kell vennie, és mérlegelési jogkörében akár mellőzheti is a bírság kiszabását. Álláspontunk szerint ezért javasolt ilyen esetben a befogadó részéről írásban kérni a számlakibocsátótól a korrekciós bizonylat megfelelő tartalommal történő kiállítását és az eredeti számla sorszámának közlését, mivel ez alkalmas lehet a javára szóló körülmények (t.i. hogy jogkövető magatartást tanúsított, kellő körültekintéssel járt el, a mulasztás nem az ő jogellenes magatartásának eredménye volt) igazolására.