Kibővült adatszolgáltatás: mire figyeljünk az M-lapok kitöltése során? (IV. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikksorozatunk negyedik részében a negatív alapszámlák eseteiről és az alkalmazandó árfolyam kérdéséről is írunk.

Negatív alapszámla ( az előző rész folytatása)

Göngyöleg
Göngyöleg visszaváltásánál szintén elő szokott fordulni negatív összegű számla kiállítása. Ez önmagában nem is lenne probléma. A göngyölegként használt termékek értékesítése ugyanis áfa-körbe tartozik, viszont az Áfa tv. 77. § (2) bekezdés b) pontja kifejezetten nevesíti a betétdíjas termékek visszaváltását az utólagos adóalap-csökkentés esetkörei között. Az adóalap csökkentésének azonban a 78. § (1) bekezdése értelmében előfeltétele az eredeti számla korrekciója. A gond ott szokott jelentkezni, hogy folyamatos szerződéses kapcsolat esetén, hacsak nincs olyan egyedi azonosítója a göngyölegnek, amelynek segítségével egyértelműen be lehetne azonosítani az eredeti számlát, szinte lehetetlen meghatározni, melyik számlát kellene korrigálni. Az adóhatóság ezért nem szokta kifogásolni, ha a felek kijelölnek egy szállítást, és ennek számlaszámára hivatkoznak a korrekciós bizonylaton. (Természetesen ezt átlátható módon szükséges végezni, hogy ne fordulhasson elő ugyanazon számla többszöri korrekciója, ami lényegében ugyanazon göngyöleg többszöri visszavételét jelentené.)

A fentieknek megfelelő korrekciós bizonylat már lehet negatív összegű, és azt a befogadó a 2065M-02-K lapon fogja szerepeltetni.

Ha a fenti módszer sem jelent megoldást, a felek megállapodhatnak abban is, hogy az eredeti eladó visszavételi lehetőség biztosítása mellett ruházza át a göngyöleg tulajdonjogát az eredeti vevőre. Ez esetben a göngyöleg visszaváltásakor immár az eredeti vevő fogja átruházni az eredeti eladóra a visszaváltott göngyöleg tulajdonjogát. Új adóköteles termékértékesítés valósul meg tehát, amelynek eladója az eredeti vevő, ezért ezt az értékesítést neki kell kiszámláznia vevője (az eredeti eladó) felé.

Az összesítő jelentés ilyen esetben természetesen szintén megfordul, hiszen visszaszámlázás esetén az eredeti vevő lesz az eladó, tehát ő állítja ki a számlát, míg az eredeti eladó az új ügyletben nem értékesítői, hanem beszerzői oldalon szerepel, tehát a számlát ő fogja az M-lapon szerepeltetni – méghozzá eredeti számlaként, hiszen ez egy új ügyletről készült eredeti bizonylat.

Visszáru

A visszáru kérdésköre azért speciális, mert a köznyelvben ez két külön esetkörre is vonatkozik, amelyeknek teljesen eltérő az áfa-rendszerbeli megítélése. Az adóhatóság a témakörben adózási kérdést is kiadott: a visszáru áfa-rendszerbeli megítéléséről szóló 2007/76. Adózási kérdés az Adó- és Ellenőrzési Értesítő 2007/8. számában jelent meg.

E szerint a köznyelvben a visszáru kifejezést általában két esetre alkalmazzák:

  1. abban az esetben, amikor hibás teljesítés vagy más ok miatt az eredeti szerződés részben vagy egészben meghiúsul és ennek következményeként a termékek egy része vagy egésze visszakerül az eladóhoz;
  2. egy visszavásárlási jogra épülő értékesítési konstrukció esetében, amelynél az eredeti vevő jogosult a szerződésben meghatározott időn belül arra, hogy a megvásárolt terméket visszaküldhesse, és a teljes vételárat visszatérítik számára (azaz a szerződés nem hiúsult meg).

Abban az esetben tehát, ha a felek által kötött szerződés szerint a vevőnek lehetősége van a megvásárolt termék visszaküldésére, és ehhez kapcsolódóan a vételárat visszatérítik számára, el kell dönteni, hogy a visszaküldésre a szerződés meghiúsulása miatt került sor, vagy az egy önálló új ügylet keretében valósult meg.

Ha a szerződés részben vagy egészben meghiúsult, akkor az eredeti számlát kell korrigálni (teljes meghiúsulás esetén érvényteleníteni, részben meghiúsult szerződésnél módosítani). A korrekciós bizonylaton hivatkozni kell az eredeti számlára, és a vevő a 2065M-02-K lapon szolgáltat adatot.

Más azonban a helyzet, ha a termék visszavételére nem az ügylet meghiúsulása, hibás teljesítés miatt (pl. minőségi hiba, meghibásodás miatt) került sor, hanem a felek visszavásárlási konstrukcióban állapodtak meg, amelynek alapján az eredeti eladó – jellemzően csökkentett áron – visszaveszi az eredeti vevőtől azokat a termékeket, amelyeket annak nem sikerült értékesítenie.

Ez esetben az eredeti értékesítés teljesítése végbement, az nem hiúsult meg. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerint a teljesítéssel a szerződés megszűnik, a már megszűnt szerződést pedig értelemszerűen nem lehet felbontani, módosítani. Ezért, amikor később az eredeti szerződésben foglalt lehetőséggel élve, az eredeti vevő nyilatkozik arról, hogy az árut vissza akarja adni, nem az első szerződés felbontásáról van szó, hanem új szerződés létrejöttéről.

Ez esetben tehát, a göngyölegnél már leírtakhoz hasonlóan, egy új ügylet valósul meg, amelyben az értékesítő immár az eredeti vevő lesz, és a számlakibocsátás is őt terheli erről az értékesítésről. Az eredeti eladó ebben az ügyletben már vevőként jelenik meg, és az M-lapon szolgáltat adatot a számla adatairól, méghozzá a 2065M-02 lapon, mivel alapszámláról van szó.

Árfolyam

Külföldi pénznemben kiállított számla esetén problémát jelenthet az alkalmazandó árfolyam kérdése is. Az árfolyam alapvetően is neuralgikus pontnak számít sok adóalany számára, mivel az Áfa tv. 80. §-a speciális előírásokat határoz meg arra nézve, hogy a külföldi pénznemben kifejezett adóalapot hogyan kell forintra átszámítani, és ezek a rendelkezések nincsenek mindig összhangban a számviteli előírásokkal. Az adóalanyok egy része úgy érzi, a világ elég kihívást tartalmaz számára e nélkül is, és az egyszerűség kedvéért egységesen a számviteli szabályokat alkalmazza, ami egyértelműen adókockázatot hordozó megoldás, hiszen az adóalap (és ezáltal az adó) téves átszámítását eredményezheti.

Befogadói oldalon jellemzően az okoz dilemmát, hogy az Áfa tv. 172. §-a úgy rendelkezik: a számlán az áthárított áfát a 80. § szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek – vagyis például egy eurós számlán lehet, hogy csak az áfa lesz forintosítva, az adóalap nem. Az M-lap azonban az adóalapot is forintban várja. Logikusan vetődik fel a kérdés, hogy megfelelően jár-e el a számla befogadója, ha az adóalapot is a kiállító által az adóra alkalmazott árfolyamon számítja át. Álláspontunk szerint egyértelműen igen, hiszen egyrészt az adó eleve az adóalapból számított összeg, tehát ha az adóalap pl. 27%-ára egy adott árfolyam vonatkozik, akkor a 100%-ra is ugyanaz kell, hogy vonatkozzon; másrészt maga a 80. § is az adóalap átszámítására szolgáló árfolyamot határozza meg – épp ezért kell az adó forintosítására is ezt alkalmazni.

Felmerül a kérdés, hogyan kell eljárni, ha a két fél eltérő módszert választott az árfolyamot illetően, például az eladó belföldi hitelintézet eladási árát, míg a vevő az MNB-árfolyamot alkalmazza. A NAV hivatalos álláspontja szerint a számla befogadója, amennyiben él az adólevonási jogával, az áfa-bevallásban csak a számlában, a számlakibocsátó által alkalmazott árfolyamon szerepeltetheti az előzetesen felszámított, levonható áfa összegét forintban, és ebből következően az adó alapját is ezen az árfolyamon kell feltüntetnie.

Az Áfa tv. 127. § (4) bekezdése szerint ugyanis a levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg a levonási jog tárgyi feltételét képező okiratban (jelen esetben a számlában) adóként szereplő, illetőleg az abból adóként kiszámítható összeget, ez pedig következetesen csakis akkor biztosítható, ha a befogadó a 2065A és 2065M lapokon egyaránt a számlakibocsátó által alkalmazott árfolyamon szerepelteti a kérdéses tételeket.


Kapcsolódó cikkek