Mit tegyünk, ha a követelésünk behajthatatlanná vált?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gazdasági válság miatt napjainkban egyre nagyobb méreteket ölt a kintlévőségek állománya, amelyek pénzügyi rendezése legtöbbször bizonytalan.

A gazdasági társaságok felszámolásának mértéke drasztikus képet mutat, amelynek következtében egyre többen szembesülnek azzal, hogy a jogos követelésük hirtelen behajthatatlanná válik.

Értékvesztés vagy behajthatatlanná minősítés

A követelések egyik fontos jellemzője, hogy az adós által elismertnek, elfogadottnak kell lenniük, hiszen az el nem fogadott összegeket a mérlegben nem lehet kimutatni. A követelések esetében akkor kell értékvesztést elszámolni, ha a követelés könyv szerinti nyilvántartási értéke magasabb, mint a mérlegkészítéskor tapasztalt körülmények alapján várhatóan megtérülő értéke, és ez a különbözet a gazdálkodó szempontjából tartósnak és jelentősnek bizonyul. A behajthatatlannak minősített – megfelelő dokumentációval alátámasztott – követelések esetében nem értékvesztést kell kimutatni, hanem az eszközök közül ki kell vezetni a követelést az egyéb ráfordításokkal szemben mint eredményt csökkentő tételt. (A vásárolt követelések esetében a kivezetés a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításával szemben történik.)

A behajthatatlanná minősítés esetei

A számviteli törvény az értelmező rendelkezések között felsorolja azokat az eseteket, amelyek szerint egy követelést behajthatatlannak kell minősíteni. Ezek olyan követelések,

• amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet,
• amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
• amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
• amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
• amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével, amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel,
• melyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet, illetve
• amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A behajthatatlanság tényét és mértékét minden esetben bizonyítani szükséges.

Ha a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet

Nincs realitása a követelés pénzügyi teljesítésének, ha az adósnál zajló felszámolási eljárás alkalmával a felszámoló felmérte a vállalkozás teljes vagyonát, azt összehasonlította a kiegyenlítésre váró tartozásokkal, s ennek során arra a megállapításra jutott, hogy nem minden kötelezettséget sikerül majd pénzügyileg rendezni.

Erről a tényről a felszámoló írásbeli nyilatkozatot ad ki, ennek alapján kell az érintett követelésünket hitelezési veszteségként leírni, mivel az biztosan nem fog rendezésre kerülni. Felszámolási eljárás esetén a követelések nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező a követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200 000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja. Ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult nem kívánja az előbb ismertetett összeget az elkülönített számlára befizetni, akkor a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről köteles haladéktalanul kiadni a számviteli törvény szerinti, a követelés behajthatatlanságára vonatkozó igazolást (ennek díja nettó 2000 Ft költségtérítés).

Kántor Béla szemléletes számviteli példákkal mutatja be a behajthatatlan követelés további eseteit, amelyről a Számviteli Tanácsadó 2012/7-8. számában megjelent cikkben olvashat.

---