Tárgyi eszközök: számvitel és áfa I.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Számviteli Tanácsadó legújabb számában a tárgyi eszközök számviteli és áfás kérdései kerülnek terítékre. A cikksorozat első része a tárgyi eszköz fogalmát, a saját rezsis beruházás szabályait és az áfa-arányosítás során követendő eljárást tekinti át.

A tárgyi eszköz fogalma

Aszámviteli és a forgalmi adózási fogalom számos ponton fedi egymást, de van néhány jelentős különbség is.Mindkét fogalom szerint a tárgyi eszközként való minősítéshez szükséges az, hogy az eszköz tartósan szolgálja a vállalkozás tevékenységét: a jogszabályok szerint az 1 évet meghaladó időtartam felel meg a tartósság idejének. Mind az áfatörvény, mind pedig a számviteli törvény elsődlegesen a beszerzés vagy előállítás céljához fűz jogkövetkezményeket. Természetesen az is előfordulhat, hogy a vállalat hosszú távú használatra szerez be egy eszközt, de egy éven belül értékesíti, illetve fordítva, egy forgóeszközt nem sikerül több évig eladnia. Mind a számviteli, mind az áfás fogalom rendeltetésszerű használatról beszél a tárgyi eszközök vonatkozásában. Azaz az adóalany a tárgyi eszközt elsősorban azért szerzi be, hogy azt saját maga használja, tehát az eszköz elsődlegesen nem továbbértékesítési célt szolgál.

A tárgyi eszköz típusai

Jelentős különbség az adózási és a számviteli szabályozás között, hogy az áfatörvény csakis ingatlan vagy ingó termék esetén engedi meg a tárgyi eszközként való kezelést, míg a számviteli törvény szabályai szerint a tárgyi eszközök között kell kimutatni egyes vagyoni értékű jogokat is. Sajátos a tesztautók esete is. Forgalmi adózási szempontból az az álláspont alakult ki, hogy a tesztautókat tárgyi eszköznek kell tekinteni. Forgalmi adózási szempontból tehát a saját rendeltetésszerű használat követelménye elsősorban arra utal, hogy az eszköz nem, pontosabban nem elsősorban továbbértékesítési célt szolgál. A számviteli értelmezés ugyanakkor teljesen ellentétes ezzel a forgalmi adózási kezeléssel, olyannyira, hogy a legutóbb elfogadott számviteli módosítás értelmében a tesztautókat a készletek között kell kimutatni.

Saját rezsis beruházás

Az áfatörvény szerint ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősülaz adóalany vállalkozáson belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként tárgyi eszközt állít elő.
Fontos megemlíteni, hogy az áfatörvény a tárgyi eszköz létesítését saját előállítás útján saját rezsis beruházásnak tekinti, azonban nem minősíti annak a meglévő tárgyi eszköz felújításával, rendeltetésének megváltozásával összefüggő munkákat. Az áfatörvény előírása szerint a saját vállalkozásban végzett beruházás tehát ellenérték fejében teljesített termékértékesítés, amelyet a tárgyi eszköz aktiválásához kapcsolódóan adófizetési kötelezettség terhel. Ha a tárgyi eszköz adóköteles tevékenységet szolgál, a fizetendő áfa le is vonható.

Áfa-arányosítás

Az áfatörvény alapján, amennyiben bármely adóalany végez adómentes és adóköteles tevékenységet, a bejövő számlái vonatkozásában elsőként a tételes elkülönítés lehetőségét kell megvizsgálnia. Ha a bejövő számlában feltüntetett szolgáltatásnyújtás vagy termékértékesítés közvetlenül kapcsolható az adóalany egy meghatározott adómentes vagy adóköteles tevékenységéhez, akkor az adott számla vonatkozásában áthárított forgalmi adót, amennyiben az adóköteles tevékenységhez kapcsolódik, teljes összegében levonhatja; ha a beszerzés kizárólag adómentes tevékenységet szolgál, az áthárított forgalmi adó nem vonható le. Ha az adott bejövő számla szerinti igénybe vett szolgáltatás vagy beszerzett termék tételesen nem különíthető el, akkor az adóalany a bejövő forgalmi adót arányosítással vonja le. Az áfatörvény szerint az arányosítás során az elsődlegesen alkalmazandó módszer a naturália alapú arányosítás, a bevétel alapú arányosítás csakis kisegítő jelleggel alkalmazandó, akkor, ha a naturália alapján kalkulált arányosítás nem alkalmazható.

A tárgyi eszközök számviteli és adózási kérdéseinek elméleti és gyakorlati alkalmazásáról Dr. Kelemen László ír a Számviteli Tanácsadó 2012/11. számában megjelent cikkében.

---