Tippek cégvezetőknek: a jól tervezett amortizáció a sikeres cég titka?

Szerző: Sinka Júlia
Dátum: 2014. április 7.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A vállalkozók tisztában vannak azzal, hogy a tárgyi eszközök értékcsökkenésének elszámolása befolyásolja az adóalapot, azonban arra már kevesen gondolnának, hogy a cég sikere is múlhat a jól megválasztott elszámolási módon. 


Mi is az az értékcsökkenési leírás?

Magyarázatként – azon cégvezetők számára, akik nem tanultak számvitelt, vagy rendszeresen iskolát kerültek a könyvvitelórákon – rögtön nézzünk egy példát!

A cég szórólapokat, névjegykártyákat nyomtat, ehhez vásárol egy nyomdagépet. Az igénybevétel során a gép kopik, elhasználódik, ha a vállalkozás el akarná adni, már nem kapna érte annyit, mint amennyiért megvásárolta. Minél hosszabb idő telt el a vásárlástól, illetve minél régebben használja a cég a masinát, minél több névjegykártyát és szórólapot nyomtattak vele, annál kisebb lenne az az összeg, amennyit kaphatna érte a piacon. Azaz egy-egy névjegy vagy szórólap előállításakor a nyomdagép bizonyos mértékben kopik, és ennek megfelelően csökken az értéke.

Viszont a gép hasznot is hajt, hiszen a névjegyekkel, szórólapokkal a társaság pénzt keres, azaz a gép kopása az alatt az idő alatt, amíg használják, megtérül a bevételben.   Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gép átadja értékét az általa előállított termékeknek. Ennek pénzben kifejezett értéke az értékcsökkenés, költségként való elszámolása pedig a terv szerinti értékcsökkenési leírás, másként fogalmazva az amortizáció. (A meghatározásból sejthető, hogy van olyan értékcsökkenési leírás is, ami nem előre tervezett, de az ennek elszámolására okot adó, szokásostól eltérő körülményeket most nem tárgyaljuk.)

A gép értékcsökkenésének egységnyi – az adott termékre jutó – összege árképzési tényező is, hiszen a cég szeretné, ha ezt a költségét is fedezné a bevétel, és persze némi nyereség sem ártana.
Ráadásul az értékcsökkenési leírásnak, mint az adóalappal szemben is elismert költségnek az a célja, hogy megteremtse a pénzügyi fedezetet egy új gép vásárlására akkor, amikor a régi már oly mértékben elhasználódik, hogy tovább már nem használható a vállalkozás tevékenységéhez.

A feladat tehát az, hogy a vállalkozás tevékenysége, körülményei alapján megtaláljuk az értékcsökkenés meghatározására azt a módszert, amely a lehető legpontosabban fejezi ki annak egy termékegységre jutó részét, ráadásul nem ütközik a számviteli törvény előírásaival sem.

Új zálogjogi szabályok és a hitelbiztosítéki nyilvántartás

Bármilyen ingóságon fennálló követelés csak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzéssel zálogosítható el. Az új Ptk. kiemeli, hogy ebbe a nyilvántartásba kell bejegyezni a tulajdonjog fenntartásával történő eladást, a lízing- továbbá a faktoring szerződéseket is.

Értesüljön az új szabályokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak, Dr. Parti Tamásnak, a Budapesti Közjegyzői Kamara elnökének és Dr. Gárdos Péter ügyvédnek. Jöjjön el 2014. április 15-én szakmai konferenciánkra!

Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90.

Bővebb információk és jelentkezés itt

Értékcsökkenés a számviteli törvény és a társasági adótörvény szerint

A számviteli törvény úgy rendelkezik, hogy az immateriális javaknak és a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartamuk végén várható maradványértékkel csökkentett beszerzési, illetve előállítási értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben a vállalkozás azokat előreláthatóan használni fogja. (Azaz a tárgyi eszköz üzembe helyezése napjától, az állományból való kivezetése napjáig kell elszámolni az értékcsökkenési leírást.)

A maradványérték az az érték – maradva a fenti példánknál – amennyiért eladható a nyomdagép, ha fizikai, technológiai elhasználódása már oly mértékű, hogy a tulajdonos cég tevékenységhez már nem használható tovább. Ez az érték az „ócskavas érték”, akkor az, de lehet akár nulla is, ha valószínűsíthető, hogy darabjaira szedve, alkatrészként sem adható el. Az az időtartam pedig, amely alatt a gép dolgozni fog a termelésben, az a hasznos élettartama. (Például, ha a cég várhatóan öt évig használja a gépet, úgy évenként a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték 20 százaléka a számviteli amortizáció.) Mindkét kérdésben a vállalkozás tulajdonosainak, ügyvezetőjének kell döntenie, és nem a cég könyvelőjének!

A számviteli törvény az alábbi lehetőségeket kínálja az értékcsökkenési leírás számítására:

  • degresszív: kezdetben nagyobb, majd kisebb összeget írunk le,
  • progresszív: minden évre egyre nagyobb összeget írunk le,
  • lineáris: minden évben azonos értékű értékcsökkenést számolunk el,
  • teljesítmény arányos:  az értékcsökkenés összege függ a tárgyi eszköz összteljesítményétől, évenkénti elhasználódásától.

A lineáris leírási mód a legnépszerűbb

A gyakorlatban a vállalkozások jellemzően a lineáris leírást részesítik előnyben. E módszer népszerűségének oka elsősorban a társasági adótörvényben rejlik.

A jelenleg hatályos társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szabályai szerint az értékcsökkenési leírást azokra a napokra arányosan kell meghatározni, amely napokon az eszköz állományban volt, és a törvény által megadott leírási kulcsokkal kell számolni. A fentebb említett „maradványérték” fogalmát az adótörvény nem ismeri, így az eszköz bekerülési értéke az elszámolás alapja. Lényegében tehát egy lineáris leírási módról van szó, azzal a különbséggel, hogy nem kell az elszámolás alapját csökkenteni a maradványértékkel.

A számviteli törvény lényegesen nagyobb teret ad a kérdésben a vállalkozásnak, míg az adóalappal szemben csak az adótörvény által elismert mértékben vehető figyelembe az amortizáció.

Így még a lineáris módszer választása esetén is kétféle nyilvántartást jelent önmagában a számviteli törvény szerinti maradványérték léte is: egy számviteli értékcsökkenési leírás és egy, az adóalappal szemben elszámolható érték rögzítését és figyelését, évről évre, amíg az eszköz értéke el nem éri a nullát (vagy a maradványértéket). Ráadásul – a választott számviteli módszer függvényében – vagy a számviteli értéke, vagy az adótörvény szerinti értéke lesz hamarabb nulla az adott eszköznek.
Egy közepes eszközállománnyal bíró cégnél is embert próbáló feladat ennek figyelése, még egy erre szolgáló szoftver mellett is. A cégtulajdonosokat ez azért nem keseríti el, mert – tisztelet a kivételnek -, mindezekről fogalmuk sincs.

Kiskönyvtár az áfáról 3. rész: Áfalevonás és áfa-visszaigénylés

Gyakorlati példákon keresztül bemutatjuk az adólevonási jog természetét, szabályait, az adólevonás általános és különös feltételeit, kitérve a speciális termék- és szolgáltatáskörökre. Ismertetjük az adólevonás tárgyi feltételeit, valamint az áfa-visszaigénylés jelenleg hatályos rendszerét.

Rendelje meg most! Ára mindössze 2990 Ft+ 5% áfa

Annak ellenére, hogy a kérdésben számos olyan döntést kell meghozni, amely az ügyvezetés, a tulajdonosok feladata – például azért, mert csak ők ismerhetik a céggel kapcsolatos jövőbeni terveiket, és így azt is, hogy az adott gépet hány évig és milyen módon, hány műszakban szándékoznak használni -, a könyvelők általában reménytelen szélmalomharcot folytatnak azért, hogy információkat csikarjanak ki a vállalkozás vezetőiből.  A lineáris leírással azonban könnyebben megfelelni mindkét törvény elvárásainak, így az érintettek feladata is könnyebb lesz.

Különösen, ha az eszköz maradványértéke nulla, és – milyen meglepő – pont annyi év a várható hasznos élettartama, ahány évig a társasági adótörvény szerinti kulcsokkal a leírása tart akkor is, ha a cég érdekei egészen másfajta módszereket igényelnének.
Ez természetesen nem a könyvelők bűne – jellemzően egyébként mindenért őket szokás hibáztatni – ők csak igyekeznek helyt állni egy olyan helyzetben, amelyben a vállalkozás tulajdonosai magukra hagyták őket.

Hogyan tervezzük az amortizációs költségeket?

Nézzük meg, hogy mikor milyen leírási módot célszerű választani Ehhez segítségül szolgálnak a marketingből ismert, a termékek életciklusát elemző modell kategóriák:

  • Degresszív elszámolás: akkor indokolt, ha az eszköz értéke a használat elején többet, majd egyre kevesebbet veszít értékéből, vagy a karbantartási költségek nőnek. Amennyiben a cég olyan terméket gyárt, amely közelít a hanyatló ciklusához (azaz „döglött kutya”), vagy valamilyen okból a termelési műszakok számának csökkentését tervezik, célszerű ezt a módszert választani.
  • Progresszív elszámolás: célszerű választás a hitelből finanszírozott eszközök esetében, a futamidő elején nagyobb, végén kisebb kamatterhek miatt, a ráfordítások egyenletesebbé tétele miatt, vagy a növekedési ciklusukban lévő termékek („sztárok”) gyártása esetében.
  •  Lineáris elszámolás: az érettség, vagy más néven telítettség szakaszában lévő termékek („fejőstehenek”) gyártása esetén, ahol a termékek iránti kereslet, és ennek megfelelően a gyártás volumene egyenletes, vagy csak kis mértékben változik.
  • Teljesítményarányos elszámolás: ha a vállalkozás olyan terméket gyárt, amelynek piacra dobását tervezi („kérdőjelek”), ahol eleinte elhanyagolható bevétellel, de azok gyors növekedésével számolnak, vagy a termelési műszakok számának növelését tervezik.  A „kérdőjelek” esetében felmerülhet még a progresszív elszámolás lehetősége is. Szerintem a bevezetésre váró, bizonytalan piaci megítélésű termékek esetében azonban reálisabban tükrözi a költségek felmerülésének nagyságrendjét az amortizáció teljesítményarányos elszámolása.   

A fentieket természetesen szolgáltatásokhoz kapcsolódó eszközök esetében is lehet alkalmazni, hiszen a piaci kereslet szempontjából is beszélhetünk olyan szolgáltatásokról, amelyek egyre kevésbé népszerűek, vagy olyanokról, amelyek éppenséggel egyre divatosabbá válnak.

Példa a degresszív elszámolásra

A vállalkozás luxus kategóriájú személyszállítási szolgáltatást (taxi) nyújt főként külföldi üzletembereknek, programszervezéssel együtt, nonstop üzemmódban. Ehhez vásárol két személygépkocsit – egyenként 15 millió forint + áfa értékben – és három műszakban alkalmaz járművezetőket. A cég tulajdonosai szerint a gépkocsikat legfeljebb négy évig használják a jelzett tevékenységre. A négy év alatt feltehetőleg a műszakok száma is csökkenni fog, a piacra belépő új szolgáltatók és a piac telítettsége miatt. Továbbá a tulajdonosok az e szolgáltatásból származó nyereségből a későbbiekben egy autókölcsönzőt szeretnének működtetni. A gépkocsik tervezett maradványértéke egyenként 3 millió forint. A járműveket január 1-jén helyezik üzembe.
Nézzük meg, miként alakul az értékcsökkenési leírás elszámolása az ún. „évek száma összege” módszerrel:
Az elszámolás alapja (15.000.000-3.000.000=) 12.000.000,- Ft.
Évek száma összege: 4+3+2+1= 10
Ebből az egyes évek leírási kulcsai: 4/10, 3/10, 2/10, 1/10.

Az értékcsökkenési leírás összegei:
1. év: 12.000.000 x 4/10 =  4.800.000,- Ft,
2. év: 12.000.000 x 3/10 = 3.600.000,- Ft,
3. év: 12.000.000 x 2/10 = 2.400.000,- Ft,
4. év: 12.000.000 x 1/10 = 1.200.000,- Ft.

Ez az elszámolás a „klasszikus” és közkedvelt lineáris leírási módszernél lényegesen pontosabb képet mutat a cég eredményéről, követve a kereslet és a bevételek – várhatóan csökkenő – ütemét. A számviteli értékcsökkenési leírás évenként csökkenő mértéke ellensúlyozza az adótörvény által elismert kulcsok szerint megállapított amortizáció és a bevételek csökkenésének hatását is az adózott eredményre, azaz a kifizethető osztalék, illetve a későbbi tevékenység érdekében az eredménytartalékban maradó összegre.

Amortizációs politika és beruházási döntések

Az amortizáció elszámolásának kérdése a beruházásokkal kapcsolatos döntések, a lehetséges megoldások közötti választás kapcsán is lényeges. Amikor arra keressük a választ, hogy a beruházás milyen terheket jelent a cég számára, várhatóan mikor térül meg, mind a számviteli, mind az adótörvény szerinti értékcsökkenési leírást is figyelembe vesszük, hiszen azok meghatározó tényezőt jelentenek az adóalap és az adó, valamint az adózás előtti eredmény számításában.  

Manapság azonban egyre több közgazdász gondolja úgy, hogy a működési költségek tervezése során az a módszer a helyes, amely az amortizációs költségeket nem sorolja a beruházás tényleges működési költségei közé. Ennek megfelelően nem is terhelik a gazdaságossági számításokban a beruházási tervváltozatot egy olyan költséggel, amely valójában nem jelent kiadást – legalábbis nem az elszámolásakor – a cégnél.

Ráadásul az értékcsökkenés költségnek sem igazán tekinthető, mivel nem von el pénzt a vállalkozástól, hiszen újra befektethető, felhasználható. Ez így igaz, de – szerintem – mégsem hiábavaló az értékcsökkenési leírás tervezése akkor sem, ha egy beruházás sorsáról kell döntenünk.
Ahogyan arról már volt szó – a számviteli törvény alapján ez a költség adóalap csökkentő tétel, és így a vállalkozás adózott jövedelmének kiszámításához feltétlenül szükséges adat, ezért a számítására alkalmazott módszer, főként jelentős összegű beruházásnál, számottevő mértékben befolyásolja a vállalkozás adózott, elkölthető forrásainak nagyságát. 

Nézzük meg partnereink amortizációját is!

Saját vállalkozásunk mellett a potenciális üzletfeleink mérlegbeszámolóit vizsgálva is célszerű az értékcsökkenési leírás évenkénti alakulását elemeznünk és a bérköltségeket sem árt megnéznünk. Gyakorlati szempontból vizsgálva egy vállalkozás mérlegbeszámolójának adatait, az átlagosnál magasabb bérköltségek esetén feltételezhetjük, hogy bevételei magasabb hozzáadott érték tartalmú termékek és szolgáltatások értékesítéséből származnak, mivel ezek magasabb szakképzettséget – és ennek megfelelően magasabb bérköltséget – igényelnek.  Ugyanakkor egy cégnél az értékcsökkenés átlagosnál gyorsabb növekedése azt jelzi, hogy a magasabb leírási kulccsal elszámolható és a gyorsabban leírható modern gépek aránya a vállalkozás eszközállományában az átlagosnál magasabb.
Az e körbe tartozó vállalkozások jellemzően sikeresek, más fontos mutatók gondos elemzését követően érdemes velük üzletet kötnünk!


Kapcsolódó cikkek:


Az iratőrzési kötelezettség
2021. március 4.

A digitalizálás mindennapjaink része, a papír alapú iratok mellett egyre inkább megjelennek az elektronikus iratok is. Ez a folyamat nem hagyja érintetlenül az adózás területét sem, ezért érdemes áttekinteni, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok milyen előírásokat tartalmaznak az adózással összefüggő iratok, bizonylatok őrzésével kapcsolatban. Cikkünkben elsődlegesen azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy az iratokat mennyi ideig, hol és milyen formában kell megőrizni, kit terhel ez a kötelezettség és milyen jogkövetkezményekkel jár a kötelezettség megsértése.

Közeledik a transzferár-nyilvántartás határideje
2021. március 2.

Idén legkésőbb május végéig kell eleget tenniük a transzferár dokumentáció készítési kötelezettségüknek azoknak a vállalatoknak, akik a naptári évvel megegyező üzleti évvel rendelkeznek.

NAV OSA 3.0: Kezdődik az utolsó szankciómentes hónap (x)
2021. március 1.

2021. március 31-ig tart a szankciómentes időszak, ha az áfaalanyok nem vagy nem megfelelően teljesítik a kötelező online adatszolgáltatást. A megfelelő programválasztás további lehetőségeket is kínál a vállalkozások számára.