850 milliárdba kerültek a magánpénztárak

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bukott kísérletnek nevezi a hárompilléres nyugdíjrendszert az átalakításáról készített kormányzati jelentés: a működési költségekre fordított összegek és az elmaradt hozam nagyságrendileg 850 milliárd forintot tesznek ki, amiből több mint 400 kilométer autópályát lehetett volna építeni.

Az Országgyűlés honlapján olvasható jelentés szerint a hárompillérű nyugdíjrendszer megszűnésével a magánnyugdíjpénztárakhoz befizetett nyugdíjforintok – több mint egy évtized után – biztonságba kerültek, több mint 3 millió tag nyugdíjjogosultsága helyreállt. A biztonságos és egyben hosszú távon is fenntartható, a költségvetést kímélő nyugdíjrendszer kialakítása szempontjából a jövőben szabályozni kell a megmaradt magánnyugdíjpénztárak hosszú távú működését befolyásoló társadalmi és gazdasági környezetet – áll a dokumentumban.

A Nemzetgazdasági Minisztérium, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az Állami Számvevőszék és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság megállapításait ötvöző jelentés a hárompilléres rendszer hiányosságai közé sorolja, hogy a kockázatokat a többnyire piaci alapon működő, profitorientált pénztárak helyett az állam és az adófizetők viselték.

A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átlagosan évente mintegy 1 százalékkal emelte az amúgy is jelentős államadósságot, a folyamat 2009-ig 2043 milliárd forint többletkiadást és egyben államadósság-növekedést eredményezett. Az NGM számításai szerint a felosztó-kirovó nyugdíjpillér hiányának a kieső bevételből származó része fokozatosan nőtt, 2004-re a GDP 1 százalékát, 2009-re a GDP 1,3 százalékát közelítette meg.

A magánpénztárak rossz hatékonysággal működtek, a vizsgált 10 évben 51 portfólió közül 35 átlagos hozama nem érte el még a saját referenciahozamainak átlagát sem.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ellenőrzése szerint a szektor alacsony befektetési teljesítményével és magas működési költségeivel összefüggésben a jogalkotó felelőssége is megállapítható. Azt is megállapították, hogy a pénztárak indokolatlanul magas, másrészt az átláthatóságot nélkülöző költségekkel dolgoztak.

(Forrás: MTI)

---