A kiküldött munkavállalók társadalombiztosítási kötelezettsége


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB egy Ausztria és Magyarország között felmerült jogvitában úgy foglalt állást, hogy a magyar hatóságok által kiadott TB igazolások azok visszavonásáig kötik az osztrák hatóságokat és bíróságokat.

Az alapügy

Az Alpenrind egy élőállat  és húskereskedelemmel foglalkozó osztrák székhelyű társaság, amely Salzburgban üzemeltet vágóhidat.

Az Alpenrind 2007 ben kötött szerződést a magyarországi székhelyű Martin Meat Kft-vel, amely heti 25 darab fél marha húsfeldarabolását és csomagolását vállalta. A munkákat a Martin Meat Kft. Ausztriába, az Alpenrindhez kiküldött munkavállalói végezték

Az Alpenrind 2012-ben kétéves határozott idejű szerződést kötött a magyarországi székhelyű Martimpex Kft-vel, amelyben a magyar cég 55 000 tonna fél marha feldarabolását vállalta. A munkákat szintén az Alpenrindhez Ausztriába kiküldött munkavállalók végezték. A húsdarabokat a Martimpex átvette, és munkavállalóival tovább darabolta és csomagolta.

A Martimpex által foglalkoztatott több mint 250 munkavállaló vonatkozásában az illetékes magyar szociális biztonsági intézmény – részben visszamenőleges hatállyal, és részben olyan esetekben, amelyekben az osztrák szociális biztonsági intézmény már megállapította az érintett munkavállaló osztrák jogszabályok szerinti biztosítási kötelezettségét – igazolást állított ki a magyar szociális biztonsági jogszabályok alkalmazásáról. Ezen igazolások mindegyikében az Alpenrind szerepel a tevékenység végzésének helye szerinti munkáltatóként.

A salzburgi egészségbiztosítási pénztár azonban megállapította, hogy munkavállalóknak az Alpenrind üzemében történő munkavégzés során osztrák társadalombiztosítással kellett rendelkezniük.

A cégek megtámadták az salzburgi egészségbiztosítási pénztár határozatát, amelet az osztrák közigazgatási bíróság az osztrák szociális biztonsági intézmény hatáskörének és illetékességének hiányára tekintettel megsemmisített. Az osztrák közigazgatási bíróság a magyar hatóságok által kiállított igazolásra hivatkozott, amely szerint a munkavállalók a Martimpex munkavállalói voltak és magyar társadalombiztosítással rendelkeztek.

A salzburgi egészségbiztosítási pénztár és a munkaügyi, szociális ügyekért és fogyasztóvédelemért felelős miniszter vitatta a magyar hatóságok által kiállított igazolások abszolút kötelező erejét.

A miniszter szerint Magyarország tévesen nyilvánította magát illetékesnek az érintett munkavállalók ügyében, és ezért vissza kell vonni magyar hatóságok által kiállított igazolásokat.

A fentiekre tekintettel az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság, felfüggesztette az eljárást és az alábbi kérdésekben kezdeményezte az EUB előzetes döntéshozatalát:

1)      A Bíróság előtt az EUMSZ 267. cikk alapján indított eljárásban is érvényesül e a [987/2009] rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti dokumentumoknak [az e rendelet] 5. cikkében meghatározott kötelező ereje?

2)      Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

  1. a) Akkor is érvényesül e a dokumentumok hivatkozott kötelező ereje, amikor korábban [az igazgatási bizottság] előtt olyan eljárást folytattak, amely nem vezetett megállapodásra, és a vitatott dokumentumok visszavonását sem eredményezte?
  2. b) Akkor is érvényesül e a dokumentumok ezen kötelező ereje, amikor csak azt követően állítják ki az A1 igazolást, hogy a fogadó tagállam hivatalosan megállapította a jogszabályai alapján fennálló biztosítási kötelezettséget? Visszamenőleges hatályú e ezekben az esetekben ez a kötelező erő?

3)      Amennyiben meghatározott feltételek mellett a 987/2009/EK rendelet 19. cikkének (2) bekezdése szerinti dokumentumok kötelező ereje korlátozott:

Ellentétes e a 883/2004/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében szereplő felváltó kiküldetés tilalmával az, hogy a felváltásra nem ugyanazon, hanem valamely más munkáltató általi kiküldés következtében kerül sor? Jelentősége van e e tekintetben annak, ha

  1. a) e munkáltató székhelye ugyanabban a tagállamban van, mint az első munkáltató székhelye, vagy ha
  2. b) az első és a második kiküldő munkáltató között személyi és/vagy szervezeti összefonódások állnak fenn?”

 Az EUB döntése

 Az első kérdésről

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a 987/2009 EK Rendelet alapján kiállított biztosítotti státuszt tanúsító igazolás egyaránt köti-e a tevékenység gyakorlásának helye szerinti EU tagállam közigazgatási intézményeit és bíróságait.

Rögtön emlékeztetni kell arra, hogy a 987/2009 rendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében azon tagállam illetékes intézménye, amelynek a joga a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései – ideértve tehát e rendelet 12. cikkének (1) bekezdését is – értelmében alkalmazandó, az érintett személy vagy a munkáltató kérelmére igazolja, hogy e jogszabályok alkalmazandók, és adott esetben megjelöli, hogy mely időpontig és milyen feltételekkel.

A 987/2009 EK rendelet előírja, hogy az igazolásokat a tagállamok „mindaddig elfogadják, amíg azokat a kiállító tagállam vissza nem vonja vagy érvénytelenné nem nyilvánítja”, amely főszabály szerint azt sugallja, hogy az igazolásokat kizárólag a kiállító tagállam hatóságai és bíróságai vonhatják vissza vagy nyilváníthatják érvénytelenné.

Az EUB az A1 igazolást megelőzően alkalmazott E 101 es igazolást illetően már kimondta, hogy azt a tevékenység végzésének helye szerinti tagállamnak közigazgatási intézményei és bíróságai is kötelesek elfogadni.

A fentiekre tekintettel az EUB megállapította, hogy a magyar hatóságok által kiállított biztosított jogviszonyigazolások a tevékenység végzésének helye szerinti tagállam közigazgatási intézményeit és bíróságait egyaránt kötik.

 A második kérdésről

A bíróság második kérdése arra irányul, a kiállított igazolás a tevékenység végzésének helye szerinti tagállam szociális biztonsági intézményeit és e tagállam bíróságait mindaddig köti-e, míg ezt az igazolást az azt kiállító tagállam vissza nem vonja vagy érvénytelennek nem nyilvánítja, még ha ez utóbbi tagállam és a tevékenység végzésének helye szerinti tagállam illetékes hatóságai az igazgatási bizottsághoz is fordultak, amely megállapította, hogy ezt az igazolást tévesen állították ki és azt vissza kell vonni.

Az EUB megállapította, az igazolásokat egyáltalán nem lett volna szabad kiadni és azokat vissza kellett volna vonni, de ezt a magyar hatóságok és bíróságok nem tették meg, annak ellenére, hogy Magyarország egyetértett a visszavonással.

Az EUB korábbi ítéletére hivatkozott, amelyben már kimondta, ha az igazgatási bizottság nem tudja összhangba hozni az illetékes intézményeknek az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó álláspontját, az a tagállam, ahol az érintett munkavállaló munkát végez, megteheti, hogy az EUMSZ 259. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indít annak érdekében, hogy az EUB ezen eljárás keretében megvizsgálhassa, hogy milyen jog irányadó erre a munkavállalóra, és így azt is, hogy az E 101 es igazolásban szereplő megállapítások pontosak voltak e.

Meg kell tehát állapítani, hogy a 987/2009 rendelet 5. cikkének (2)–(4) bekezdése szerinti eljárás keretében az igazgatási bizottság szerepe arra korlátozódik, hogy összeegyeztesse a tagállamok azon illetékes hatóságainak álláspontjait, amelyek hozzá fordultak.

Következésképpen a kiállított igazolás a tevékenység végzésének helye szerinti tagállam szociális biztonsági intézményeit és e tagállam bíróságait mindaddig köti, míg ezt az igazolást az azt kiállító tagállam vissza nem vonja vagy érvénytelennek nem nyilvánítja, még akkor is, ha ez utóbbi tagállam és a tevékenység végzésének helye szerinti tagállam illetékes hatóságai az igazgatási bizottsághoz fordultak, amely megállapította, hogy ezt az igazolást tévesen állították ki, és azt vissza kell vonni.

A kérdést második része arra vonatkozott, hogy a kiállított igazolás köti-e a tevékenység végzésének helye szerinti tagállam szociális biztonsági intézményeit és e tagállam bíróságait addig, amíg ezt az igazolást az azt kiállító tagállam vissza nem vonja vagy érvénytelennek nem nyilvánítja, még akkor is, ha ezt az igazolást azt követően adták ki, hogy az említett tagállam megállapította az érintett munkavállalónak az e tagállam jogszabályai alapján fennálló biztosítási kötelezettségét.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint egyes, az alapügyben szereplő igazolásokat visszamenőleges hatállyal adtak ki. Tehát az osztrák intézmény azelőtt állapította meg bizonyos, érintett munkavállalók osztrák jogszabályok alapján fennálló biztosítási kötelezettségét, mielőtt az illetékes magyar intézmény e munkavállalóknak kiállította volna az igazolásokat.

Az EUB szerint érvényesen kiállítható az igazolás visszamenőleges hatállyal, még akkor is, ha ezen igazolás kiállításának időpontjában a tevékenység végzése szerinti tagállam illetékes intézménye már olyan határozatot hozott, amely szerint az érintett munkavállaló e tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik.

Tehát mindaddig, amíg az igazolásokat nem vonják vissza vagy nem nyilvánítják érvénytelennek, mind a tevékenység végzésének helye szerinti tagállam szociális biztonsági intézményeit, mind e tagállam bíróságait köti.

A harmadik kérdésről

A harmadik kérdés arra vonatkozott, hogy ha egy, a munkáltatója által egy másik tagállamban történő munkavégzés céljából kiküldött munkavállalót egy másik munkáltató kiküldött munkavállalója váltja fel, ez utóbbi munkavállalót lehet-e „egy másik személy leváltása céljából” kiküldött munkavállalónak tekinteni, és így továbbra is azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik-e, amelyben munkáltatója szokásos tevékenységét végzi. E bíróság arra is rákérdez, hogy releváns e e tekintetben, hogy a két érintett munkavállaló munkáltatóinak székhelye ugyanazon tagállamban található vagy közöttük esetlegesen személyi vagy szervezeti összefonódások állnak fenn.

Az EUB megállapította, hogy a Martin Meat Kft. 2007 és 2012 közötti időszakban küldte ki Ausztriába munkavállalóit, hogy azok ott az Alpenrind helyiségeiben húsdarabolási munkát végezzenek. 2012. február 1 jétől 2014. január 31 ig – beleértve tehát a vita tárgyát képező időszakot is – a Martimpex küldte ki munkavállalóit Ausztriába ugyanilyen munka végzése céljából. 2014. február 1 jétől a Martin Meat munkavállalói újból ugyanezt a munkát végezték ugyanezekben a helyiségekben.

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a vita tárgyát képező időszakban betartották e a felváltás tilalmára vonatkozó feltételt olyan esetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, valamint ilyen vonatkozásban releváns e és milyen mértékben a munkáltatók székhelyének elhelyezkedése vagy az, hogy esetlegesen személyes vagy szervezeti összefonódások vannak köztük.

A 883/2004 EK rendelet szerint „az a személy, aki egy tagállamban munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató nevében, aki tevékenységét szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen, továbbra is az elsőként említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ilyen munkavégzés várható időtartama nem haladja meg a huszonnégy hónapot, és a szóban forgó személy kiküldetése nem egy másik személy felváltása céljából történik”.

A „feltéve, hogy” fordulatból kitűnik, hogy az, hogy egy kiküldött munkavállaló egy másik személyt felvált, akadályát képezi annak, hogy e munkavállaló továbbra is azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozzon, amelyben munkáltatója szokásos tevékenységét végzi, és a felváltás tilalmára vonatkozó feltétel az e rendelkezésben szintén szereplő, a munkavégzés maximális időtartamára vonatkozó feltétellel együtt, kumulatív módon alkalmazandó.

Mivel a fenti rendelkezésben nem szerepel kifejezett hivatkozás az egyes munkáltatók székhelyére vagy a közöttük fennálló esetleges személyi és szervezeti összefonódásokra, ezért az EUB szerint az ilyen körülmények nem relevánsak e rendelkezés értelmezése szempontjából.

Az „általános szabályok” szerint, az olyan személyek, mint az alapügyben szereplő munkavállalók, akik munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként valamely tagállamban tevékenységet folytatnak, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak, amelyben e tevékenységet végzik.

Az EUB úgy foglalt állást, hogy az uniós jogalkotó azt is el kívánta kerülni, hogy e különös szabályt az ugyanazon munkát végző, egymást követően kiküldött munkavállalókra is alkalmazhassák. Ezenkívül az érintett munkáltatók székhelye szerinti vagy a köztük lévő személyi és szervezeti összefonódások fennállása miatti eltérő értelmezés veszélyeztethetné az uniós jogalkotó által követett azon célkitűzés elérését, hogy a munkavállaló főszabály szerint azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozzon, amelyben a tevékenységét végzi.

A fentiekből következően a kiküldött munkavállalók ugyanazon munkakör betöltése céljából történő visszatérő igénybevétele – még ha a kiküldő munkáltatók eltérőek is – nem felel meg a 883/2004 EK rendelet szövegének és célkitűzéseinek, továbbá az e rendelkezést övező összefüggésrendszerek sem, így a kiküldött munkavállalóra az említett rendelkezésben előírt különös szabály nem alkalmazható, ha egy másik munkavállalót vált fel.

A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy amennyiben egy, a munkáltatója által egy másik tagállamban történő munkavégzés céljából kiküldött munkavállalót egy másik munkáltató által kiküldött másik munkavállaló vált fel, ez utóbbi munkavállalót e rendelkezés értelmében „egy másik személy leváltása céljából” kiküldöttnek kell tekinteni, és így nem vonatkozhat rá az említett rendelkezésben előírt különös szabály annak érdekében, hogy továbbra is azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozzon, amelyben munkáltatója szokásos tevékenységét végzi. E tekintetben irreleváns, hogy a két érintett munkavállaló munkáltatóinak székhelye ugyanazon tagállamban található vagy közöttük esetlegesen személyi-, vagy szervezeti összefonódások állnak fenn.

(curia.europa.eu)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 25.

Így lehet öregségi nyugdíjba vonulni

Az 1959-ben születettek 2024-ben töltik be nyugdíjkorhatárt, a 65. életévet, és dönthetnek a 2024-ben, esetleg később történő nyugdíj-igénylés mellett.

2024. március 21.

 Egyre nagyobb az adatvezérelt döntések jelentősége az egészségügyben

A Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság idén már 22. alkalommal szervezi meg az Adatvezérelt egészség és kiberbiztonság konferenciát. Az idei csúcstalálkozó a mesterséges intelligenciára (MI), az egészségügy informatikai és kiberbiztonsági kihívásaira fókuszál – olvasható az Adó Online-hoz eljuttatott közleményben.

2024. március 20.

Rétvári Bence: folytatódik az újszülöttek SMA-szűrése

Tizennégy hónapos tesztidőszak után folytatódik az újszülöttek és csecsemők SMA-szűrése, a költségvetés e célra idén 450 millió forintot biztosít – jelentette be a Belügyminisztérium parlamenti államtitkár szerdán a Bethesda Gyermekkórházban.