A nagykorú gyermek tartásának korlátja
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A továbbtanuló nagykorú gyermek a tartásra rászorultnak tekintendő, azonban teljesítőképesség hiányában a bíróság helyesen szüntetheti meg a felperes tartásdíjfizetési kötelezettségét – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felek elvált házastársak, házasságukból három gyermekük született, köztük a legkisebb, M 1994-ben. A gyermektartásdíj a felperes keresetének havonta és gyermekenkénti 16,6%-nak megfelelő, legalább 6000 forint, összesen 18 000 forint tartásdíj volt. A felperes később élettársi kapcsolatot létesített, amelyből 2004-ben gyermeke született. Élettársa révén egy 16 éves, még eltartásra szoruló gyermekről is gondoskodnia kellett. Időközben a felperes egészségi állapota megromlott, daganatos betegsége miatt műtéti beavatkozáson esett át és egyéb krónikus betegségekben is szenved, egészségkárosodásának mértéke 72%, rokkantnyugdíja havi 67 200 forint, emellett maradék munkaerejének felhasználásával rehabilitációs foglalkoztatás keretében havi 83 290 forintot keresett. Emellett a felperes és élettársa eladósodott, tartozásaik együttesen több, mint 15 000 000 forintot tettek ki, és a felperes rokkantsági ellátását és munkabérét 50%-os mértékű letiltás terhelte.
M 2014 júliusában sikeres érettségi vizsgát tett, majd 2014 szeptemberétől megkezdte felsőfokú tanulmányait. Kollégiumban lakik, havi költsége 9000 forint, havonta egyszer jár haza, az útiköltsége 4000 forint, élelmezése havi 25 000 forint és ruházkodásra félévente 15 000-20 000 forintot fordít. Külön kiadása még a az egyetemi órák keretében történő terepre járás költsége, amely félévenként 20 000-37 000 forint, ösztöndíjban nem részesül.
A felperes kerestében az M-mel szemben fennálló tartási kötelezettségének megszüntetését kérte 2014. júliusától kezdődően. Indokként teljesítőképessége hiányára, és a nagykorú gyermek tartásra érdemtelenségére hivatkozott. Az alperes viszontkeresetetében a tartásdíj havi 15 000 forintra felemelését kérte.
Az első- és másodfokú eljárás
A bíróság az M utáni tartásdíjfizetési kötelezettséget 2015. január 1-től kezdődően havi 10 000 forintra emelte. A másodfokú bíróság azonban megváltoztatta a döntést és a felperes tartásdíjfizetési kötelezettségét M után 2014. július 1. napjától megszüntette. A bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperes igazolt körülményei, megromlott egészségi állapota, csekély mértékű munkaereje, továbbá jövedelme, nagyfokú eladósodottsága és elnehezült életvitele nem teszi lehetővé, hogy saját szükséges tartásának és a közös háztartásban élő kiskorú gyermeke tartásának veszélyeztetése nélkül a nem vitásan tartásra szoruló M továbbtanulásához anyagi hozzájárulást nyújtson. Úgy ítélte meg, hogy a felperes 28%-os munkaerejének rendkívüli igénybevételével elért rokkantsági ellátása melletti rehabilitációs munkavégzésből származó munkabére nem vehető igénybe a nagykorú gyermekkel szembeni tartásdíj megállapításánál. Kiemelte továbbá, hogy bár a tartási kötelezettség minden más kötelezettséget megelőz, ezért a kötelezett egyéb fizetési kötelezettségeire általában eredménnyel nem hivatkozhat, de ez nem jelenti azt, hogy a teljesítőképesség megítélésénél a tetemes adósság miatt kilátástalannak tűnő, rendkívül elnehezült életvitelt figyelmen kívül kell hagyni. Mivel a Ptk. kimondja, hogy a szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné [4:220. § (3) bekezdés c pont], ezért a bíróság a tartásdíjfizetési kötelezettségét megszüntette. Az érdemtelenség kérdésével kapcsolatban kiemelte, hogy a felperes teljesítőképességének hiánya szükségtelenné teszi annak vizsgálatát.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes a másodfokú döntés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Kúria megállapításai
A Kúria a döntésében hangsúlyozta, hogy a tartásra kötelezést a teljesítőképességének hiánya kizárja, amely akkor állapítható meg, ha a tartás a kötelezett saját, illetőleg a tartásra jogosultak sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyezteti. A sorrendben az első helyen a kiskorú gyermek áll, őt követi a tanulmányait folytató nagykorú gyermek. A tartásdíj megszüntetése iránti követelés esetén azonban változatlanul érvényesül az a következetes bírói gyakorlat, mely szerint a sorrendiség szabálya csak akkor irányadó, ha a kötelezett valamennyi gyermeke indokolt szükségleteinek fedezésére alkalmas tartásdíjat arányosítással sem tud fizetni. Kiemelte, hogy a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra jogosultságának Ptk.-ban rögzített törvényi feltételei, hogy:
1. Az életpályára való indokolt és folyamatos felkészülés miatt a tartásra rászorul.
2. A tartásra nem érdemtelen.
3. Nincs tartásra képes házastársa, volt házastársa és élettársa.
4. A tartásra kötelezett szülő teljesítőképessége, a jogosult tartása a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását ne veszélyeztesse.
Jelen ügyben az egyéb feltételek megléte miatt M tartásának kérdése a felperes teljesítőképességétől, illetőleg a nagykorú gyermek tartásra érdemtelenségétől függően bírálható el.
A tényállás alapján a Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperes olyan, halmozottan hátrányos életkörülmények között él, hogy a nagykorú gyermek szükségleteihez képest jelképesnek tekinthető tartásdíj megfizetésére sem képes. A tartásdíjfizetési kötelezettségének változatlan fenntartása is veszélyeztetné a felperes és a vele közös háztartásban élő kiskorú gyermeke megélhetését, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 21.368/2016.) a Kúriai Döntések 2017/8. számában 267. szám alatt jelent meg.