Érdekesség az EU Bíróság gyakorlatából: magánnyugdíjpénztár számára fizetett járulékok levonhatósága


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Európai Unió állampolgárait megilleti a szabad mozgáshoz való jog, valamint a letelepedés szabadsága, amely lehetőséggel egyre több munkavállaló él is. Ennek következményeképp egyre több kérdés merül fel ezen munkavállalók jövőbeni nyugdíjazásával kapcsolatosan, illetve annak kapcsán, hogy milyen kiegészítő nyugdíjszolgáltatást érdemes igénybe venniük. Jelen cikkünkben egy EU-s bírósági jogesetet mutatunk be, kiegészítő nyugdíjszolgáltatásokat illetően.

A C‑480/17. sz. Frank Montag ügy több érdekes kérdést felvet a kiegészítő szolgáltatások kapcsán. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 49. cikk értelmezésére vonatkozott, amelyet a kölni pénzügyi bíróság Frank Montag és a Köln‑Mitte adóhivatala (a továbbiakban: kölni adóhivatal) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy nem kerültek figyelembevételre egy szakmai nyugdíj‑előtakarékossági intézmény és egy magánnyugdíjpénztár számára fizetett járulékok mint rendkívüli kiadások az adó csökkentése érdekében, korlátozott németországi adófizetési kötelezettség keretében.

2008 során német állampolgárságú F. Montag Belgiumban lakóhellyel rendelkező és letelepedett magánszemély, ahol ügyvédi tevékenységét folytatta egy Limited Liability Partnership (LLP, angol jog szerinti személyegyesülés) jogi formájú nemzetközi irodában, ahol a társasági jog értelmében vett részesedéssel rendelkezett és mint „Equity Partner” tevékenységéből jövedelemhez jutott különböző államokból. F. Montagnak az LLP‑ben való részesedése keretében és a számára végzett tevékenységből szerzett nettó világjövedelme 54%‑a származott Németországból, mintegy 6,3%‑a Belgiumból, a többi pedig más államokból. 2008 során F. Montag „európai ügyvédként” felkerült a brüsszeli francia ügyvédi kamara (Belgium) E listájára, és „Brüsszelben letelepedett Rechtsanwalt (Köln)” címet szerzett. Ahhoz, hogy tevékenységét gyakorolhassa nyilvántartásba kellett vetetnie magát a Rechtsanwaltkammer Kölnbe (kölni ügyvédi kamara, Németország), és kötelezően csatlakoznia kellett a Versorgungswerk der Rechtsanwälte Nordrhein‑Westfalenbe (Észak‑Rajna‑Vesztfália ügyvédeinek előtakarékossági intézménye; a továbbiakban: német ügyvédi előtakarékossági intézmény). A kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerre vonatkozó német szabályozás értelmében egy szakmai előtakarékossági szervezethez való csatlakozás esetén az alkalmazottak és az egyéni vállalkozók mentesülnek az egyébiránt kötelező jellegű német nyugdíjrendszerhez való csatlakozással.  F. Montagot Németországban külföldi adóügyi illetőségűnek kezelték, tehát e tagállamban korlátozott adófizetési kötelezettség vonatkozott rá. Belgiumban viszont belföldi adóügyi illetőségűnek tekintették, így összes jövedelme a jövedelemadó hatálya alá tartozott. Németországban az ügyvédi előtakarékossági intézménybe történő befizetései nem csökkentették a Belgiumban fizetendő adót, azonban az adóalap megállapításakor a kötelező belga társadalombiztosítási rendszerbe teljesített kötelező befizetéseket le lehetett vonni.  A 2008. évre vonatkozó jövedelemadó jogcímén F. Montag korlátozottan adóköteles adóalanyként adóbevallást nyújtott be a kölni adóhivatalhoz, és az ügyvédi előtakarékossági pénztárba, valamint a németországi magánbiztosítóhoz befizetett járulékok, mint rendkívüli kiadások levonását kérte. A jövedelemadó alapjának meghatározása keretében a kölni adóhivatal megtagadta, hogy figyelembe vegye az említett járulékokat az adó csökkentésének érdekében, mégpedig azon okból, hogy a rendkívüli kiadások levonása kizárt a korlátozott adófizetési kötelezettség esetében. F. Montag a megtagadással szemben benyújtott panaszát elutasították, ezért a Finanzgericht Kölnhöz (kölni pénzügyi bíróság, Németország) fordult. Az e bíróság előtti eljárást 2016. júliusában felfüggesztették és előzetes döntéshozatali eljárás keretében az EU Bíróság (a továbbiakban: a Bíróság) elé került.  A megfogalmazott kérdés arra vonatkozott, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 49. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében egy külföldi illetőségű, e tagállamban korlátozott adófizetési kötelezettség keretében a jövedelemadó hatálya alá tartozó adóalany nem vonhatja le a jövedelemadó alapjából egy szakmai előtakarékossági szervezet számára fizetett kötelező és kiegészítő járulékok összegét, valamint egy magánnyugdíjpénztár keretében fizetett járulékok összegét, míg egy belföldi illetőségű adóalany, akire korlátlan adófizetési kötelezettség vonatkozik, a nemzeti jog által előírt keretek között levonhatja az ilyen járulékokat a jövedelemadó alapjából.

Az EUMSZ 49. cikk előírja a szabad letelepedésre vonatkozó korlátozások eltörlését. A jelen ügyben az alapeljárásban szereplő nemzeti szabályozás értelmében a nyugdíj‑előtakarékossági terhek egy bizonyos határon belül levonhatók egy belföldi illetőségű, korlátlan adókötelezettség alá tartozó adóalany jövedelemadó‑alapjának teljes összegéből, amely lehetővé teszi adóalany adóköteles jövedelmének csökkentését, tehát adóelőnynek minősül. Ezzel szemben azok a külföldi illetőségű adóalanyok, akik korlátozott adófizetési kötelezettség alá tartoznak, nem végezhetik el ezt a levonást Németországban, tehát nem részesülhetnek ebben az adóelőnyben. Mivel így a külföldi illetőségű adóalanyokkal szembeni adójogi bánásmód kevésbé kedvező, alkalmas arra, hogy elrettentse a belföldi adóalanyokat attól, hogy Németországtól eltérő, másik tagállamban telepedjen le, így az EUMSZ letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései által főszabály szerint tiltott korlátozásnak minősül.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az ilyen korlátozás csak akkor fogadható el, ha olyan helyzetekre vonatkozik, amelyek objektíve nem hasonlíthatók össze, vagy ha azt nyomós közérdek igazolja. Ezenkívül az utóbbi esetben az is szükséges, hogy a korlátozás alkalmas legyen az általa elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására és ne lépje túl e cél eléréséhez szükséges mértéket. A Bíróság azt is megállapította, hogy az olyan kiadások vonatkozásában, amelyek a valamely tagállamban adóköteles jövedelmet eredményező tevékenységgel közvetlen összefüggésben állnak, a belföldi illetőségűek és az említett tagállamban külföldi illetőségűek összehasonlítható helyzetben találhatók. A vázolt ügyben az ügyvédi előtakarékossági intézménynek fizetett kötelező járulékokra vonatkozó kiadásokra azért került sor, mert az ügyvédi kamarába történő felvétel szükséges volt az adóköteles jövedelmet keletkeztető tevékenység gyakorlásához. E kiadásokat úgy kell minősíteni, hogy azokat e tevékenység idézte elő, tehát szükségesek voltak annak gyakorlásához, azaz az ügyvédi előtakarékossági intézménynek fizetett kötelező járulékok közvetlen kapcsolatot mutatnak a Németországban adóköteles jövedelmet keletkeztető tevékenységgel.

Ebből az következik, hogy az ügyvédi előtakarékossági intézménynek fizetett kötelező járulékokat illetően egy külföldi illetőségű adóalany helyzetét egy belföldi illetőségű adóalany helyzetével összehasonlíthatónak kell tekinteni a befizetett járulékok azon részét illetően, amely arányosan megfelel annak a résznek, amelyet a Németországban adóköteles jövedelmek jelentenek a szóban forgó tevékenységből keletkezett jövedelmek összességében.

Azonban az előtakarékossági intézménynek önkéntesen fizetett járulékok befizetéséről F. Montag saját jogon döntött annak érdekében, hogy a járulékok engedélyezett maximális összegével arányosan növelje nyugdíját, tehát ezen befizetések nem voltak számára kötelezőek. Következésképpen az ügyvédi előtakarékossági intézménynek fizetett kiegészítő járulékokat illetően egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló, külföldi illetőségű adóalany nincs a belföldi illetőségű adóalany helyzetével összehasonlítható helyzetben. Ugyanez igaz a magánnyugdíj‑biztosítás keretében fizetett összegek vonatkozásában is.

A  Bíróság végül megállapította, hogy az EUMSZ letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezésével ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében egy külföldi illetőségű, e tagállamban korlátozott adófizetési kötelezettség keretében a jövedelemadó hatálya alá tartozó adóalany nem vonhatja le a jövedelemadó alapjából a valamely szakmai előtakarékossági szervezet számára fizetett kötelező járulékok összegét az e tagállamban adóköteles jövedelmek részének megfelelő arányban, amennyiben e járulékok közvetlen kapcsolatban vannak az e jövedelmet keletkeztető tevékenységgel, míg egy belföldi illetőségű, a jövedelemadó hatálya alá korlátlan adókötelezettség keretében tartozó adóalany levonhatja az ilyen járulékokat a jövedelemadó alapjából a nemzeti jog által előírt határokon belül. Nem ellentétes  viszont az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében egy külföldi illetőségű, e tagállamban korlátozott adófizetési kötelezettség keretében a jövedelemadó hatálya alá tartozó adóalany nem vonhatja le a jövedelemadó alapjából a valamely szakmai előtakarékossági szervezet számára fizetett kiegészítő járulékok összegét, illetve a valamely magánnyugdíjpénztárba befizetett járulékok összegét, míg egy belföldi illetőségű, a jövedelemadó hatálya alá korlátlan adókötelezettség keretében tartozó adóalany levonhatja az ilyen járulékokat a jövedelemadó alapjából a nemzeti jog által előírt határokon belül.

Magyarországon adókedvezményre jogosító nyugdíj-előtakarékosságra önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíj előtakarékossági-számla vagy nyugdíjbiztosítás formájában van lehetőség. Mindezen számlákra történő befizetései után 20 % adóvisszatérítésre jogosult.  Az Szja tv. 1/A. § (3) bekezdés szerint a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények rendelkezéseinek figyelembevételével külföldi adóügyi illetőségűnek minősülő magánszemély kedvezményt abban az esetben érvényesíthet, ha az e törvény szerinti adókötelezettség alá eső összes jövedelme eléri az adóévben megszerzett összes jövedelmének – ideértve a Magyarországon nem adóztatható jövedelmet is – 75 százalékát, feltéve, hogy az említett magánszemély azonos vagy hasonló kedvezményre azon másik államban, amelyben az adóévben megszerzett jövedelme szintén adóztatható, ugyanazon időszakra nem jogosult.

A külföldi adóügyi illetőségű magánszemély a kedvezményt csak akkor veheti igénybe Magyarországon, ha valamennyi önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelmének vagy nyugdíjának legalább 75 százaléka Magyarországon esik adókötelezettség alá. Abban az esetben, amennyiben a magyar állampolgárságú magánszemély külföldre költözik vagy kiküldöttként külföldön dolgozik, ezen kedvezmények igénybevételére csak a felsorolt körülmények teljesülése esetén lesz jogosult. Mindez azt is jelenti, hogy befizetéseket teljesíthet a korábban megszokott módon, viszont az adókedvezményt csak a feltételek teljesülése után tudja igénybe venni.


A cikk szerzője Szentes Eszter, a VGD Hungary adótanácsadója és dr. Veress Júlia adószakértő. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 25.

Így lehet öregségi nyugdíjba vonulni

Az 1959-ben születettek 2024-ben töltik be nyugdíjkorhatárt, a 65. életévet, és dönthetnek a 2024-ben, esetleg később történő nyugdíj-igénylés mellett.

2024. március 21.

 Egyre nagyobb az adatvezérelt döntések jelentősége az egészségügyben

A Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság idén már 22. alkalommal szervezi meg az Adatvezérelt egészség és kiberbiztonság konferenciát. Az idei csúcstalálkozó a mesterséges intelligenciára (MI), az egészségügy informatikai és kiberbiztonsági kihívásaira fókuszál – olvasható az Adó Online-hoz eljuttatott közleményben.

2024. március 20.

Rétvári Bence: folytatódik az újszülöttek SMA-szűrése

Tizennégy hónapos tesztidőszak után folytatódik az újszülöttek és csecsemők SMA-szűrése, a költségvetés e célra idén 450 millió forintot biztosít – jelentette be a Belügyminisztérium parlamenti államtitkár szerdán a Bethesda Gyermekkórházban.