Fizet-e járulékot a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló?

Szerző: Molnárné dr. Balogh Márta
Dátum: 2019. április 10.
Címkék: ,
Rovat:
A 2019-es nyugdíjas foglalkoztatási kedvezmények kapcsán felmerül a kérdés, vonatkoznak-e a kedvezmények a rokkantsági ellátás mellett munkaviszonyban álló munkavállalókra, ami azért is érdekes kérdés, mert munkajogilag a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló nyugdíjasnak minősül.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban, azaz rehabilitációs ellátásban vagy rokkantsági ellátásban részesülők meghatározott feltételek szerint vállalhatnak munkát ellátásuk folyósítása mellett.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2012. január 1-jétől lépett hatályba.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira az jogosult, akinek egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű (a továbbiakban: megváltozott munkaképességű személy).

További jogosultsági feltételek: a megváltozott munkaképességű személy

  • a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át, vagy 10 éven belül legalább 2555 napon át, vagy 15 éven belül legalább 3650 napon át biztosított volt,
  • keresőtevékenységet nem végez, és
  • rendszeres pénzellátásban nem részesül.

Új szabály: 2019-től a jogosultságot adó biztosítási időbe be kell számítani a gyermekek otthongondozási díjának és az ápolási díj folyósításának időtartamát is.

Biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a megváltozott munkaképességű személyek ellátása annak,

  • aki harmincötödik életéve betöltése előtt megváltozott munkaképességűvé vált, és harmincötödik életévének betöltését megelőzően megkezdett iskolai tanulmányai alatt, vagy e tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, és a kérelem benyújtását megelőzően 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt.

A megváltozott munkaképességű személy rehabilitációs ellátásra, vagy rokkantsági ellátásra szerezhet jogosultságot.

A megváltozott munkaképességű személy

  • rehabilitációs ellátásra jogosult, ha rehabilitálható,
  • rokkantsági ellátásra jogosult, ha rehabilitációja nem javasolt, vagy ha rehabilitálható, de a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam az 5 évet nem haladja meg.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásuk folyósítása melletti munkavégzésük szempontjából társadalombiztosítási oldalról nézve azonos helyzetben vannak, akár rehabilitációs ellátás, akár rokkantsági ellátás mellett dolgoznak.

Az ellátást meg kell szüntetni abban az esetben, ha az ellátásban részesülő keresőtevékenységet folytat és jövedelme három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér százötven százalékát.

Eddig az összeghatárig azonban nincs akadálya a keresőtevékenység folytatásának az ellátás folyósítása alatt.

Különbséget találunk azonban a kétféle ellátás munkajogi megítélésénél.

A rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy ugyanis nyugdíjasnak minősül,
a rehabilitációs ellátásban részesülő azonban nem.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294. §(1) bekezdés g) pontja szerint nyugdíjasnak minősül, aki

  1. az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
  2. az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
  3. a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül,
  4. egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül,
  5. öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
  6. növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
  7. rokkantsági ellátásban részesül.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4.§ f) pontja szerint saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki

  • a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a 14.§ (3) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban, vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
  • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

Munkajogi szempontból tehát a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló nyugdíjasnak minősül annak ellenére, hogy a rokkantsági ellátás társadalombiztosítási szempontból nem nyugdíj.

Az 1997. évi LXXX. törvény 14.§ (2) bekezdés d) pontja szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai egészségbiztosítási ellátásnak minősülnek, nem szerepelnek a saját jogú nyugellátások között.

A munkajogi szabályok szerint azonban úgy kezelendő a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló, mint például az öregségi nyugdíjra jogosult, vagy öregségi nyugdíjban a nyugdíjkorhatár betöltése előtt részesülő (azaz a nők negyven év jogosultsági idővel elnyerhető kedvezményes nyugdíját igénybe vevő) személy.

Ez azt jelenti, hogy munkaviszonya munkáltató részéről történő felmondását nem kell indokolni és végkielégítés sem illeti meg nevezettet, ha a felmondás közlésének (nem a munkaviszony megszűnésének!) időpontjában nyugdíjasnak minősül (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 66.§ (9) bekezdés, és 77. § (5) bekezdés
a) pont).

A rehabilitációs ellátásban részesülő munkavállalóra az általános szabályok vonatkoznak, így a munkáltatói felmondást vele kapcsolatban indokolni kell, végkielégítésre is jogosult, ha a vonatkozó feltételeknek megfelel.

Ha a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül kerülne sor a munkaviszony munkáltató általi megszüntetésére, vele szemben a védett korra vonatkozó szabályok pl. az emelt összegű végkielégítésre való jogosultság is alkalmazandóak.

A saját jogú nyugdíj mellett a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló 2019. január 1-jétől nem fizet társadalombiztosítási járulékot ebben a jogviszonyban elért keresete után, csak személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli.

Munkáltatója mentesül személyével kapcsolatban a szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség alól.

A rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló azonban társadalombiztosítási szempontból nem minősül saját jogú nyugdíjasnak, csak munkajogi szempontból az, ezért rá a járulékmentesség nem vonatkozik, továbbra is fizetnie kell munkabére után mind neki, mind munkáltatójának az eddigieket.


Kapcsolódó cikkek:


Hamarosan érkezik az idei nyugdíjnövelés
2019. július 11.

A 2018. évben nyugdíj mellett dolgozók részére hamarosan megérkezik a 0,5%-os nyugdíjnövelés megállapításáról értesítő határozat és a megállapított nyugdíj növelés összege.

Óriási nyugdíjemelés jön Romániában
2019. július 8.

Klaus Iohannis román államelnök hétfőn aláírta az új nyugdíjtörvényt, amelynek értelmében két év alatt 70 százalékkal növekednek az öregségi járandóságok.

Érdekesség az EU Bíróság gyakorlatából: magánnyugdíjpénztár számára fizetett járulékok levonhatósága
2019. július 2.

Az Európai Unió állampolgárait megilleti a szabad mozgáshoz való jog, valamint a letelepedés szabadsága, amely lehetőséggel egyre több munkavállaló él is. Ennek következményeképp egyre több kérdés merül fel ezen munkavállalók jövőbeni nyugdíjazásával kapcsolatosan, illetve annak kapcsán, hogy milyen kiegészítő nyugdíjszolgáltatást érdemes igénybe venniük. Jelen cikkünkben egy EU-s bírósági jogesetet mutatunk be, kiegészítő nyugdíjszolgáltatásokat illetően.