Mikor kifizető a magánszemély?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magánszemélyként fizetség ellenében közvetlenül más magánszeméllyel végeztetett munka díjának kifizetésekor sokan azt hiszik, hogy az adókötelezettségek teljesítése jellemzően a munkát végző személy dolga. Ám ez csak meghatározott esetekben igaz.
Ha a szolgáltatás vállalkozás révén vagy egyéni vállalkozó által történik, a megrendelőnek a munkadíj megfizetésén kívül adózással összefüggő feladata valóban nincs. Olyan esetben azonban, amikor a munkát végző magánszemély nem egyéni vállalkozó, és nem valamely cég nevében dolgozik, csaknem mindig van a megrendelőnek is teendője.
A magánszemélyek között jelentkező, munkavégzésből származó jövedelemszerzéssel járó esetek egy része az úgynevezett „háztartási munka” fogalomkörébe sorolható. Ide tartozik a kizárólag természetes személy és háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítását szolgáló lakás-takarítás, főzés, mosás, vasalás, gyermek-felügyelet, házi-tanítás, otthoni gondozás és ápolás, házvezetés, kertgondozás. Az ilyen tevékenységből származó jövedelem adórendszeren kívüli keresetnek minősül [2010. évi XC. törvény I. fejezet].
Az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás szabályai szerint a háztartási munka kertében foglalkoztató magánszemélynek bejelentési és havi ezer forint regisztrációs díj-fizetési kötelezettsége van, ezen kívül azonban sem neki, sem az alkalmazottnak nem keletkezik adó/járulék-kötelezettsége.
Fontos azonban, hogy nem tekinthető háztartási munkának az említett munkák elvégeztetése,
-
ha az azt elvégző személy ilyen tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vagy egyéni cég, illetve ilyen tevékenységet folytató társas vállalkozás tagja, munkavállalója akkor, ha a tevékenységet e minőségével összefüggésben végzi,
-
ha a háztartási alkalmazott által nyújtott szolgáltatás ellenértékeként a természetes személy foglalkoztató – akár közvetve – mástól juttatásban részesül,
-
ha a munka a természetes személy foglalkoztató, vagy a háztartásában vele együtt élő személyek, illetve közeli hozzátartozóik üzletszerű tevékenységével összefüggő célt szolgál.
Magánszemély munkavégzése más magánszemély számára – korlátozott (évi 120 nap) időkeretben – történhet a Munka törvénykönyve és az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény szabályai szerint alkalmi munka, mezőgazdasági és turisztikai idénymunka végzésére létesített munkaviszony keretében. Ebben a formában a munkaviszony a felek szóbeli megállapodása alapján is létrejöhet azzal, hogy azt a foglalkoztató magánszemélynek elektronikus úton vagy telefonon a munka megkezdése előtt be kell jelentenie az adóhatósághoz.
Közterhet csak a foglalkoztató magánszemélynek kell fizetnie – a munkavállalónak fizetett munkadíj összegétől függetlenül – napi 500 forintot mezőgazdasági idénymunka és turisztikai idénymunka esetében, napi 1000 forintot egyéb alkalmi munka esetében, kivéve, ha az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott személy igazolja, hogy nemzetközi egyezmény alapján más államban biztosított. Az előbbi összeg megfizetésével a munkáltatót nem terheli szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvényben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség, és a munkavállalónak sem kell járulékokat és személyi jövedelemadó előleget fizetnie. A munkavállaló magánszemélynek az egyszerűsített foglalkoztatásból származó keresetének az adóévben csak az e foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos minimálbér napibérként meghatározott összege szorzatát meghaladó részét kell bevallania, és csak e rész után kell a személyi jövedelemadót megfizetnie.
Bár az ismertetett szabályozások keretében a magánszemélyként történő foglalkoztatás csaknem minden esetben megoldható, nincs akadálya annak sem, hogy a felek szabályos munkaviszonyt vagy megbízásos jogviszonyt létesítsenek. Ez nem is kerülhető el olyan munkák elvégeztetése esetén, amelyek kívül esnek a háztartási munka, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás körén.
Feltételezve, hogy a munkát elvállaló magánszemély nem egyéni vállalkozó, a vele létesített munkaviszony esetén a munkát megrendelő magánszemély az Art. 178. § 18. pontja értelmében kifizetőnek (munkáltatónak), illetve a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerint foglalkoztatónak minősül.
Megbízás esetén azt kell vizsgálni, hogy a megbízott e jogviszonyában biztosított-e, azaz a jogviszony alapján végzett tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri-e a minimálbér harminc százalékát (naptári napokra számolva, annak harmincad részét). Ugyanis a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint – többek között – biztosítottnak minősül „a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy, ….. amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét” [Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pont]. Amennyiben ez a helyzet, a megbízó foglalkoztatónak, illetve az Art. 178. § 18. pontja szerint kifizetőnek minősül.
Mindez azt jelenti, hogy a magánszemély kifizetőnek (munkáltatónak/foglalkoztatónak) a biztosított magánszemélyt be kell jelentenie, a járandósága kifizetésekor az általános szabályok szerint 16 % szja-előleget és a járulékokat (18,5 %) le kell vonnia, be kell fizetnie, a szociális hozzájárulási adót (27%) meg kell fizetnie, illetve mindezeket a 08-as bevalláson be kell vallania, valamint a foglalkoztatott magánszemély számára a kifizetett összegről, a levont adóról járulékokról igazolást kell adnia.
Más a helyzet, ha megbízási szerződés esetén a megbízott nem minősül biztosítottnak, azaz a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér harminc százalékát, illetve naptári napokra annak harmincad részét. Ha a megbízott nem minősül biztosítottnak, azaz a megbízó a Tbj. 4. § 1. pontja értelmében nem foglalkoztató, illetve az art. 178. § 18. pontja értelmében pedig nem kifizető, az adóval és járulékfizetéssel kapcsolatban nincs kötelezettsége. Ebben az esetben a megbízottnak a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok alkalmazásával kell az adó/adóelőleg-kötelezettségét teljesítenie, továbbá az adóalapként megállapított jövedelem után 27 % egészségügyi hozzájárulás (eho) fizetésére is köteles.
Ha a szolgáltatás vállalkozás révén vagy egyéni vállalkozó által történik, a megrendelőnek a munkadíj megfizetésén kívül adózással összefüggő feladata valóban nincs. Olyan esetben azonban, amikor a munkát végző magánszemély nem egyéni vállalkozó, és nem valamely cég nevében dolgozik, csaknem mindig van a megrendelőnek is teendője.
A magánszemélyek között jelentkező, munkavégzésből származó jövedelemszerzéssel járó esetek egy része az úgynevezett „háztartási munka” fogalomkörébe sorolható. Ide tartozik a kizárólag természetes személy és háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítását szolgáló lakás-takarítás, főzés, mosás, vasalás, gyermek-felügyelet, házi-tanítás, otthoni gondozás és ápolás, házvezetés, kertgondozás. Az ilyen tevékenységből származó jövedelem adórendszeren kívüli keresetnek minősül [2010. évi XC. törvény I. fejezet].
Az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás szabályai szerint a háztartási munka kertében foglalkoztató magánszemélynek bejelentési és havi ezer forint regisztrációs díj-fizetési kötelezettsége van, ezen kívül azonban sem neki, sem az alkalmazottnak nem keletkezik adó/járulék-kötelezettsége.
Fontos azonban, hogy nem tekinthető háztartási munkának az említett munkák elvégeztetése,
- ha az azt elvégző személy ilyen tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vagy egyéni cég, illetve ilyen tevékenységet folytató társas vállalkozás tagja, munkavállalója akkor, ha a tevékenységet e minőségével összefüggésben végzi,
- ha a háztartási alkalmazott által nyújtott szolgáltatás ellenértékeként a természetes személy foglalkoztató – akár közvetve – mástól juttatásban részesül,
- ha a munka a természetes személy foglalkoztató, vagy a háztartásában vele együtt élő személyek, illetve közeli hozzátartozóik üzletszerű tevékenységével összefüggő célt szolgál.
Magánszemély munkavégzése más magánszemély számára – korlátozott (évi 120 nap) időkeretben – történhet a Munka törvénykönyve és az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény szabályai szerint alkalmi munka, mezőgazdasági és turisztikai idénymunka végzésére létesített munkaviszony keretében. Ebben a formában a munkaviszony a felek szóbeli megállapodása alapján is létrejöhet azzal, hogy azt a foglalkoztató magánszemélynek elektronikus úton vagy telefonon a munka megkezdése előtt be kell jelentenie az adóhatósághoz.
Közterhet csak a foglalkoztató magánszemélynek kell fizetnie – a munkavállalónak fizetett munkadíj összegétől függetlenül – napi 500 forintot mezőgazdasági idénymunka és turisztikai idénymunka esetében, napi 1000 forintot egyéb alkalmi munka esetében, kivéve, ha az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott személy igazolja, hogy nemzetközi egyezmény alapján más államban biztosított. Az előbbi összeg megfizetésével a munkáltatót nem terheli szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvényben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség, és a munkavállalónak sem kell járulékokat és személyi jövedelemadó előleget fizetnie. A munkavállaló magánszemélynek az egyszerűsített foglalkoztatásból származó keresetének az adóévben csak az e foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos minimálbér napibérként meghatározott összege szorzatát meghaladó részét kell bevallania, és csak e rész után kell a személyi jövedelemadót megfizetnie.
Bár az ismertetett szabályozások keretében a magánszemélyként történő foglalkoztatás csaknem minden esetben megoldható, nincs akadálya annak sem, hogy a felek szabályos munkaviszonyt vagy megbízásos jogviszonyt létesítsenek. Ez nem is kerülhető el olyan munkák elvégeztetése esetén, amelyek kívül esnek a háztartási munka, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás körén.
Feltételezve, hogy a munkát elvállaló magánszemély nem egyéni vállalkozó, a vele létesített munkaviszony esetén a munkát megrendelő magánszemély az Art. 178. § 18. pontja értelmében kifizetőnek (munkáltatónak), illetve a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerint foglalkoztatónak minősül.
Megbízás esetén azt kell vizsgálni, hogy a megbízott e jogviszonyában biztosított-e, azaz a jogviszony alapján végzett tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri-e a minimálbér harminc százalékát (naptári napokra számolva, annak harmincad részét). Ugyanis a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint – többek között – biztosítottnak minősül „a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy, ….. amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét” [Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pont]. Amennyiben ez a helyzet, a megbízó foglalkoztatónak, illetve az Art. 178. § 18. pontja szerint kifizetőnek minősül.
Mindez azt jelenti, hogy a magánszemély kifizetőnek (munkáltatónak/foglalkoztatónak) a biztosított magánszemélyt be kell jelentenie, a járandósága kifizetésekor az általános szabályok szerint 16 % szja-előleget és a járulékokat (18,5 %) le kell vonnia, be kell fizetnie, a szociális hozzájárulási adót (27%) meg kell fizetnie, illetve mindezeket a 08-as bevalláson be kell vallania, valamint a foglalkoztatott magánszemély számára a kifizetett összegről, a levont adóról járulékokról igazolást kell adnia.
Más a helyzet, ha megbízási szerződés esetén a megbízott nem minősül biztosítottnak, azaz a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér harminc százalékát, illetve naptári napokra annak harmincad részét. Ha a megbízott nem minősül biztosítottnak, azaz a megbízó a Tbj. 4. § 1. pontja értelmében nem foglalkoztató, illetve az art. 178. § 18. pontja értelmében pedig nem kifizető, az adóval és járulékfizetéssel kapcsolatban nincs kötelezettsége. Ebben az esetben a megbízottnak a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok alkalmazásával kell az adó/adóelőleg-kötelezettségét teljesítenie, továbbá az adóalapként megállapított jövedelem után 27 % egészségügyi hozzájárulás (eho) fizetésére is köteles.
