Mit hozott 2013 az áfázásban és a számlázásban?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az idei év áfamódosításainak újdonságaival, a tételes áfabevallási kötelezettség és a pénzforgalmi elszámolás részletszabályaival és lehetőségeivel ismerkedtek kedden a CompLex Kiadó Rodin Felnőttképzési Üzletága által szervezett konferencia résztvevői, akik praktikus tanácsokon keresztül azt is megtudhatták, hogyan érdemes a változásokat a számlázási rendszerben érvényesíteni.
Az áfatörvény idén életbe lépő legfontosabb változásának Sike Olga, a NAV főosztályvezető-helyettese a tételes áfabevallási kötelezettség bevezetését nevezte, amely minden adóalanyt érint. A bevezetett intézkedés lényege, hogy az áfaalanyoknak 2013-tól eladói és vevői minőségükben is nyilatkozattételi kötelezettségük keletkezett. Eladóként azokról a számlákról kell nyilatkozniuk a bevallás részeként, amikor a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetén egy másik áfaalanyra áthárított általános forgalmi adó összege a 2 millió forintot eléri vagy meghaladja, így hívva fel az adóhatóság figyelmét ezen ügyletekre.
Az áfabevallásban szereplő nyilatkozatot arra az időszakra vonatkozóan kell kitölteni, amikor a teljesítés időpontja szerepelt. Ha például januárban volt egy ilyen ügylet, akkor a havonkénti bevallást benyújtóknak legelőször február 20-ig kell erről nyilatkozniuk.
Sike Olga kiemelte, hogy a nyilatkozattételi kötelezettség definíciójában minden kifejezés fontos, mert segít az eligazodásban. Ha tehát nem áfaalanyról van szó, akkor nem kell nyilatkozni, ahogy akkor sem, ha a számlán nem szerepel áfaösszeg, mert áfamentes vagy fordított áfás ügyletről van szó.
Ha viszont a fenti feltételeknek megfelel az ügylet, akkor nyilatkozni kell a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő áfaalany adószámának, csoportos általános forgalmi adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről, ugyanis az adóhatóság számára ez már elegendő a beazonosításhoz. Emellett a bevallásban közölni kell a kibocsátott számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapját és áthárított általános forgalmi adó összegét, a számla sorszámát (itt valamennyi karaktert be kell írni), valamint a teljesítés időpontját.
Az áfaalanyok mellett az evaalanyoknak is adatot kell szolgáltatniuk a 2 millió forintnyi áfát elérő vagy azt meghaladó ügyleteikről. Nekik először 2013-ról a 2014-ben benyújtandó evabevallásuk részeként kell nyilatkozniuk.
Vevői oldalon az áfaalanynak szintén számlánként kell nyilatkoznia azon beszerzéseiről, amely során egy áfaalany vagy egy evaalany 2 millió forintnyi vagy azt meghaladó értékben hárított rá át áfát. Ekkor az eladó adószámának, csoportos általános forgalmi adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyét, a számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapját és áthárított általános forgalmi adó összegét, a számla sorszámát és a teljesítés időpontját kell közölni az adóhatósággal. Ennek arról az időszakról szóló adóbevallásban kell szerepelnie, amelyikben arra a számlára levonási joga keletkezett.
Vevői oldalon felmerülhet az a kérdés is, hogy mit tegyenek abban az esetben, ha az összeg eléri a 2 millió forintot, de nem keletkezik levonási jog, mint például cégautó esetében. Ebben az esetben nem kell adatot szolgáltatni.
Sike Olga részletesen kitért arra is, ha vevői minősítésben az áfa alanya ugyanabban az adómegállapítási időszakban ugyanazon termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó által kibocsátott több számlában áthárított adó tekintetében gyakorol összesen 2 millió forintot elérő vagy ezt meghaladó összegben adólevonási jogot, úgy az erről az adómegállapítási időszakról benyújtott áfabevallásában nyilatkoznia kell a számlákról. Itt csak a számlákat kibocsátó adószámának első nyolc számjegyét és a számlákban feltüntetett, áthárított áfa összegét kell feltüntetni.
Számla módosítása esetén a számlát módosító okiratot kiállító és az azt befogadó áfaalany abban a bevallásban, amelyben a módosítás hatását figyelembe veszi köteles a módosított számlát érintően nyilatkozni, ha a számlában áthárított áfa akár a módosítást megelőzően, akár azt követően vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja a 2 millió forintot. Ebben az esetben az általános forgalmi adó alanya nyilatkozik annak a számlának az adatairól, amelyet a módosítás érint, a módosítás számszaki hatásáról az áfaalap és áthárított általános forgalmi adó összegéről, valamint a számlát módosító okirat sorszámáról.
Számla érvénytelenítése esetén a számlát érvénytelenítő okiratot kiállító és az azt befogadó áfaalany, amennyiben az érvénytelenített számlában – ideértve a módosított számlát is – az áthárított áfa összege elérte vagy meghaladta a 2 millió forintot, abban a bevallásban, amelyben az érvénytelenítés hatását figyelembe veszi, köteles a számlát érintően az adatokról, valamint a számlát érvénytelenítő okirat sorszámáról nyilatkozni.
Pénzforgalmi elszámolásnál a partnernek is figyelni kell
A másik idei jelentős változás, a pénzforgalmi elszámolás lényege, hogy ennek választása esetén az adóalanynak a fizetendő adóját akkor kell megállapítania, ha a vevő az ellenértéket részére megtérítette, a beszerzései levonási jogát akkor gyakorolhatja, ha a vételárat az eladó részére megfizeti. Tehát a választás vonatkozik az adóalany által fizetendő adóra, valamint a beszerzéseit terhelő levonható adóra egyaránt.
Ebből következően a pénzforgalmi elszámolás hatással van a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany vevőjének levonási jogára is, ugyanis a vevő levonási joga is csak akkor keletkezik, ha a vételárat a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany részére megtéríti.
Mint a NAV főosztályvezetője elmondta már eddig is létezett részleges pénzforgalmi szabály, amely lehetővé tette, hogy egyéni vállalkozók és költségvetési szervek megtehessék azt, hogy a fizetendő adójukat ne a teljesítéskor állapítsák meg és vallják be, hanem amikor a vételárat a vevőtől megkapták. Itt viszont volt egy olyan időszak, 45 nap, amelyen belül ennek teljesülnie kellett, ezután pedig meg kell állapítani a fizetendő adót. Ráadásul itt csak a fizetendő adóra vonatkozik a pénzforgalmi szemlélet, a gazdasági szereplő a beszerzései után azonban nem a fizetéskor, hanem a teljesítéskor vonta le az adóját. A vevőre sem vonatkozott a 45 napos halasztás. Ez a szabály egyébként most is megmaradt. Ha valaki azonban az új pénzforgalmi elszámolást választotta, az lemondott erről a régi szabályról.
Az új pénzforgalmi elszámolás hangsúlyosan választáson alapul. Ennek azonban feltételei is vannak. Olyan áfaalany választhatja, aki a tárgy naptári év első napján kisvállalkozásnak minősült, belföldön telepedett le, továbbá nem áll csőd- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt, és nem választott alanyi adómentességet. A választás további feltétele, hogy az adóalany összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértéke adó nélkül számított éves összege sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben, sem a tárgy naptári évben várhatóan nem haladja meg a 125 millió forintot.
A pénzforgalmi elszámolás vonatkozik az adóalany által fizetendő olyan általános forgalmi adóra, amelyet az adóalanynak az általa belföldön a pénzforgalmi elszámolás időszakában teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után kell fizetnie. E feltételnek megfelelő esetben a fizetendő adót az adóalanynak az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor kell megállapítania.
Itt minden kifejezésnek ugyancsak kizáró értelmezése van. Fontos, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó által teljesített ügyletről, belföldön teljesített ügyletről, és általa fizetendő adóról van szó. Ha ezekből valamelyik nem állja meg a helyét, akkor nem ilyen elszámolás vonatkozik az ügyletre. A kivételeket emellett a törvény külön is részletezi.
Bár a megközelítőleg 550 ezer áfaalany közül mindössze közel 5000-en választották a pénzforgalmi elszámolást idén, így nem lenne különösebben jelentős ez a változás, de partnerként bárki szembetalálhatja magát egy ilyen céggel. Így tudniuk kell, hogy vevőként ilyen esetben a fizetendő adó miatt keletkező levonási jog az ellenérték kézhezvételekor keletkezik.
Igen fontos ebben az esetben, hogy a számla kibocsátójának a számlán fel kell tüntetnie a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést. Ha ugyanis ez nem szerepel, akkor arra az értékesítésre, szolgáltatásnyújtásra nem alkalmazhatja a pénzforgalmi elszámolást, a fizetendő adót a teljesítés időpontjában kell megállapítania. Ha ezt a kifejezést nem tüntették fel, akkor a hiányosság már nem pótolható (illetve ez az adófizetési kötelezettséget, és az adólevonási jog időpontját nem befolyásolja).
Érdemes átvilágítni a rendszereket
Dr. Csátaljay Zsuzsanna adószakértő praktikus tanácsként javasolta a konferencia résztvevőinek, hogy érdemes a vállalatirányítási rendszereket átfésülni az új jogszabályoknak megfelelően. Így például a 2 millió forint áfatartamot elérő számlák nyilvántartásánál hasznos úgy beállítani a programot, hogy kérje a partner adószámát.
A pénzforgalmi számlák befogadása is okozhat galibát. Mindig meg kell emiatt vizsgálni, hogy szerepel-e rajta a „Pénzforgalmi elszámolás” kitétel. Ha ugyanis ezt elnézik, akkor a befogadó előbb fizeti ki az áfát, mint kellene. Erre megfelelő megoldást jelenthet, ha a cégek megkérdik a partnereiktől, választottak-e pénzforgalmi elszámolást, és akik ezt választották, azoknak valamennyi számlájuknál a kifizetés időpontjára állítják be a levonható adót.
A számlázási változások közül Dr. Csátaljay Zsuzsanna elsősorban az elektronikus számlázás változásaira hívta fel a figyelmet. Az idei áfatörvények módosítását a visszaélések kivédése mellett egy másik cél is motiválta, azaz hogy azt közelítsék az európai uniós irányelvekhez. 2013-tól ugyanis életbe lépett a számlázási irányelv, amelynek céljai között szerepelt, hogy a közösségi és harmadik országgal életbe lépő ügyleteknél egységesebbek legyenek a számla formai követelményei. Ezen kívül fontosnak tartották azt is, hogy a papíralapú és az elektronikus számlák egyenlő elbírálás alá essenek. Ez annyira komoly cél az unióban, hogy 2020-ra az elektronikus számlát már egyedüli uralkodó formának kívánják elfogadtatni. Emellett az EU irányelve a számlára vonatkozóan is kimond alapelveket, amelyek a mi áfatörvényünkbe is bekerültek.
A számla már nem csak az eddigi kellékekkel rendelkezik, hanem biztosítani kell a számlának az eredet hiteleségét, a tartalom sértetlenségét, és az olvashatóságot, valamint biztosítani kell a közvetlen ellenőrzési kapcsolatot a gazdasági esemény és a számla között.
Az elektronikus számlával kapcsolatban ugyancsak érdekes lehet az is, hogy annak ellenére, hogy egy gazdasági szereplő nem kíván elektronikus számlát kiadni, mégis fontos lesz számára, mert az idei évtől már gyakrabban fordul elő, hogy akkor is elektronikus számla befogadójává válik valaki, ha csak ráutaló magatartással egyezet ebbe bele. Ilyen lehet, amikor például a partnercég általános szerződési feltételeinek vagy üzleti szabályzatának részeként ezt a sok apró betű között elfogadja. Akár már a megrendelés ténye is ráutaló magatartás lehet, hiszen annak előfeltétele lehet az üzleti szabályzat ismerete.
A konferencia résztvevői a legtöbb kérdést is az elektronikus számlázással kapcsolatban tették fel, olyan visszásságokra hívva fel a figyelmet, hogy ha az adóhatóság előírja, hogy elektronikusan archiválják az elektronikus számlákat, akkor egy-egy adóhatósági ellenőrzéskor miért azzal kezdik, hogy az összes elektronikus számlát kinyomtattatják az ellenőrzött céggel. Emellett több költségvetési intézménynél nincs is meg a megfelelő infrastruktúra az elektronikus számlázás archiválására, így leginkább arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy megszakítják egy csak elektronikus számlázásra ráállt beszállítóval a kapcsolatot, még ha árban az is volt számukra a legmegfelelőbb.
