Nyugdíjkorhatár-emelést sürget az OECD

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Fenntarthatatlan a fejlett országok nyugdíjrendszere további nyugdíjkorhatár emelés nélkül – áll az OECD friss elemzésében. A most pályájukat kezdők átlagfizetésük felére számíthatnak nyugdíjként.

A következő 50 évben a születéskor várható élettartam 7 évvel emelkedik a fejlett országokban. A nyugdíjkorhatár hosszabb távon az OECD-tagállamok felében 65 év, 14 országban pedig 67-69 év lesz. Bár a szervezet 34 tagállamából 28-ban folyamatban van, vagy tervezik a nyugdíjkorhatár emelését, az mégsem tűnik elégségesnek: a férfiak esetében mindössze 6, a nőknél 10 országban tart lépést a korhatáremelés a várható élettartam növekedésével – áll az OECD friss elemzésében. A szervezet mindezekért azt javasolja tagországainak, hogy a korhatárt formálisan, vagyis törvényekkel is igazítsák a várható élettartamhoz, ahogy ezt Olaszország és Dánia már megtette.

Meglepő, és a jövő nyugdíjasai számára kevéssé hízelgő statisztikákat közöl a szervezet Nyugdíjkilátások 2012 című elemzése. Az elmúlt tíz év nyugdíjreformjai 20-25 százalékkal csökkentették az állam által kifizetendő járandóságok összegét. A ma pályájukat kezdők átlagfizetésük felére számíthatnak nyugdíjként, ha végigdolgozzák a számukra kijelölt időszakot. Abban a 13 országban, amelyben magánpénztárak egészítik ki az állami járandóságot kötelező jelleggel, az arány elérheti a 60 százalékot. Azokban a tagállamokban viszont, ahol állami nyugdíjpillér szűkmarkú, a magánpénztárak viszont önkéntesek (ilyen például Németország, az Egyesült Államok és Japán), a jövő nyugdíjasainak jelentős része még nagyobb jövedelem-zuhanással szembesülhet, amikor befejezi aktív pályafutását.

Mindez jelentősen növeli az időskori szegénység mértékét; az OECD azt javasolja, hogy tagállamai a korhatár emelésével és az öngondoskodás támogatásával enyhítsenek a rendszerben lévő feszültségeken. Megjegyzik ugyanakkor, hogy a magánpénztári tagság kötelezővé tétele nem minden ország számára jelenthet megoldást: az méltánytalan az alacsony keresetűekkel szemben.

Az OECD szerint újabb érv a korhatáremelés mellett gazdasági válság idején, hogy az a költségvetési egyensúly és a gazdasági növekedés irányába mutat: mérsékli ugyanis az államok kiadásait, miközben ösztönzi a fogyasztást.

---