Társas vállalkozók járulékfizetése

Szerző: Váci Tímea
Dátum: 2012. augusztus 30.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A társas vállalkozókkal összefüggő társadalombiztosítási kötelezettségek 2012-től megváltoztak. Sokakat érintő, újabb és újabb problémákat felvető témáról van szó, ezért nem árt tisztában lenni a hatályos társadalombiztosítási szabályokkal, járulékfizetési kötelezettséggel. Kitérünk a többes jogviszonyra és a kiegészítő tevékenységre is.


A társas vállalkozók kifejezést azért nyomatékosítottuk, mert előzetesen szeretnénk tisztázni: attól, hogy egy természetes személy tulajdonos tagja egy társas vállalkozásnak, társadalombiztosítási szempontból még nem okvetlenül minősül társas vállalkozónak. Az első lépés tehát minden esetben annak megállapítása, hogy az adott tulajdonos tag tagsági jogviszonya vagy tevékenysége alapján társas vállalkozónak tekintendő-e a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) alkalmazásában.

A gazdasági társaságnak minősülő társas vállalkozások [betéti társaság (bt.), közkereseti társaság (kkt.), korlátolt felelősségű társaság (kft.), közös vállalat, egyesülés) természetes személy tagjai dönthetnek úgy, hogy

  • egyáltalán nem végeznek munkát a társaságban,
  • munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban tevékenykednek, vagy
  • társas vállalkozóként veszik ki a részüket a közös munkából.

Az említett társaságok természetes személy tagját tehát akkor kell társas vállalkozónak tekinteni, amennyiben a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ezt nem munkaviszonyban, illetve nem meg­bízási jogviszonyban teszi [Tbj. 4. § d) pont 1. alpontja]. Mindezt 2012. január 1-jétől még annyival egészíti ki a Tbj. 4. § d) pontjának (új) 5. alpontja, hogy társas vállalkozónak minősül a bt., kkt., kft. olyan természetes személy tagja, aki az ügyvezetést nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha már személyes közreműködése révén egyébként is társas vállalkozónak minősül.

Ez azt jelenti tehát, hogy a bt., kkt. és kft. ama tagjának, aki egyben ügyvezetésre is jogosult, vagy munkaviszonyban kell ellátnia ezt a tevékenységet vagy pedig társas vállalkozónak tekintendő. (Annak viszont nincs különösebb akadálya, hogy az ettől függetlenül személyes közreműködése révén társas vállalkozónak minősülő tag megbízási jogviszonyban lássa el az ügyvezetést.)

Vannak olyan társaságok is, amelyek esetében a tagoknak e tekintetben semmilyen döntési lehetősége sincs, hiszen az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói munkaközösség tagja, valamint az egyéni cég tagja minden esetben társas vállalkozónak minősül.

A szabadalmi ügyvivői társaság, illetve a szabadalmi ügyvivői iroda tagjának döntési lehetősége ugyancsak korlátozott, mert amennyiben személyesen szeretne munkát végezni, azt csak társas vállalkozóként teheti.

Visszatérve a gazdasági társaságok tagjaira: a társasági szerződésnek egyébként is meghatározó jelentősége lehet a jogviszony megállapítása szempontjából, hiszen ha az személyes közreműködési kötelezettséget ír elő, akkor függetlenül a tényleges közreműködéstől, az érintett társas vállalkozónak tekintendő. Ugyancsak vélelmezhető a személyes közreműködés abban az esetben, ha a társaságban érdemi tevékenység folyik, de nincs alkalmazottja. Ebben az esetben nyilvánvaló a tagi munkavégzés.

Kiegészítő tevékenység

Miután mérlegeltük a társas vállalkozói jogviszony ­fennállását, a következő eldöntendő kérdés, hogy a tag kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül-e avagy sem. A társas vállalkozót akkor tekinthetjük kiegészítő tevékenységet folytatónak, ha saját jogú nyugdíjas vagy özvegyi nyugdíjasként a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte [Tbj. 4. § e) pont].

A saját jogú nyugdíj fogalma viszont lényegesen „rövidebb” lett, hiszen idéntől már csak azt lehet saját jogú nyugdíjasnak tekinteni, aki

  • a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával öregségi nyugdíjban vagy rehabilitációs járadékban,
  • a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban, illetve
  • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül [Tbj. 4. § f) pont 1–2. alpont].

Amennyiben nyugdíjas vállalkozó nyugdíjának a folyó­sítása szünetel, ettől még kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinthető [Tbj. 4. § f) pont 3. alpont]. Biztosított társas vállalkozóvá vált tehát, akinek ellátása korhatár előtti ellátássá, szolgálati járandósággá vagy rehabilitációs ellátássá, illetve rokkantsági ellátássá módosult.

Közbevetőleg említjük meg, hogy sokak számára nemcsak a magasabb járulékfizetés szempontjából jelent gondot az a tény, hogy a korhatár előtti ellátás nem minősül saját jogú nyugdíjnak, és ebből következően nem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak, hanem azért is, mert a nem kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó biztosított. Márpedig vannak esetek, amikor az érintett nem állhat biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban. Így például, e körbe tartoznak, akik

  • az idén szereztek (szereznek) jogosultságot korhatár előtti ellátásra (pl. 1953-ban született nők), vagy
  • korábban saját cégükkel kötöttek megállapodást korengedményes nyugdíjazásuk érdekében és társas vállalkozók.

Nekik meg kell szüntetniük a társas vállalkozói jogviszonyukat, illetve az előzőekben említett szabályok miatt le kell mondaniuk a vezető tisztségviselőségről.

Nem egyszer adódik azonban a kérdés, hogy mi van akkor, ha a tagnak valamiféle személyes közreműködése (például végzettsége miatt) nélkülözhetetlen. Nos, ebben az esetben továbbra is ajánlhatjuk a megbízási jogviszonyt – hiszen a megbízásban történő munkavégzés továbbra sem kizárt a gazdasági társaság tagjai esetében –, amely a minimálbér 30 százalékát el nem érő havi díjazás esetén nem jelent biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt.

Járulékfizetés

A biztosított – többes jogviszonyban nem álló – társas vállalkozó után a járulékokat a tényleges személyes közreműködésére tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelem, de havonta legalább a minimálbér (vagy a garantált bérminimum)

  • 112,5 százaléka után kell a 27 százalékos szociális hozzájárulási adót,
  • 100 százaléka után a 10 százalékos nyugdíjjárulékot és
  • 150 százaléka után a 8,5 százalékos egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot

megfizetni [Tbj. 27. § (2) bek.].

Amennyiben a társas vállalkozó személyesen végzett fő tevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, akkor minimálbéren a garantált bérminimumot (havi 108 ezer forintot) kell érteni [Tbj. 4. § s) pont 2. alpont]. Ha viszont kizárólag az ügyvezetői teendők ellátása miatt tekintendő társas vállalkozónak, a minimális járulékalapok meghatározásánál a havi 93 ezer forintból kell kiindulni.

A minimum járulék- és adófizetési kötelezettség a biztosítási kötelezettség tartama alatt terheli a vállalkozót. Ezen belül nem kell megfizetnie a járulékokat arra az időtar­tamra, amikor

  • táppénzben, baleseti táppénzben,
  • terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,
  • gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül (kivéve, ha ezek folyósításának időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja ), illetve
  • katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
  • fogvatartott,
  • ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti [Tbj. 28. § (1) bek.].

Nincs göngyölítés, havonta kell fizetni

A minimális adó- és járulékfizetési kötelezettségnek havi szinten kell eleget tenni, megszűnt a göngyölítésre vonatkozó szabály.

A Tbj. 52. §-a szerint a társas vállalkozás köteles a társas vállalkozó után fizetendő járulékot, a társas vállalkozó jövedelméből levont járulékkal együtt a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig befizetni. Amennyiben a tárgyhónapban a társas vállalkozó(k) részére jövedelmet nem fizettek és a tárgyév folyamán – a tárgyhónapig bezárólag – elszámolt járulék a járulékfizetési alsó határ után számított járulék összegét nem éri el, a társas vállalkozás a járulékfizetési alsó határ utáni járulékot köteles a társas vállalkozó helyett megelőlegezni.

Itt jegyezzük meg, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 38. § (2) bekezdés b) pontja értelmében nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék- vagy nyugdíjjárulék-, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék-tartozása van.

Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony

1. Kezdjük azzal a helyzettel, amikor a társas vállalkozó e jogviszonya mellett rendelkezik heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszonnyal. Ebben az esetben mentesül a havi minimális kötelezettség alól, utána a 27 százalék szociális hozzájárulási adót, illetve az egyéni járulékokat (10 százalék nyugdíjjárulék + 7 százalék egészségbiztosítási járulék) a tényleges személyes közreműködői díja után kell megfizetni.
E heti 36 óra több jogviszonyból is összeszámítható, tehát például, amennyiben a vállalkozónak van két, heti 18 órás foglalkoztatása, máris megfelel a feltételnek. E tekintetben viszont kizárólag csak a munkaviszonyt lehet figyelembe venni, hiszen más jogviszonyban a munkaidő nem mérhető. (Itt említjük meg, hogy amennyiben a vállalkozás mellett fennálló munkaviszony nem éri el a heti 36 órát, akkor fennáll ugyan a minimális járulékfizetési kötelezettség, de az 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulék nem terheli a vállalkozót.)

Ugyancsak mentesül a minimális kötelezettségek alól a társaság, amennyiben a vállalkozó közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. Ebben az esetben szintén a tényleges jövedelem alapján kell megfizetni a 27+10+7 százalékot. Az 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulék tehát ebben az esetben sem terheli a vállalkozót.

2. A következő lehetőség az, hogy a társas vállalkozó egyidejűleg több társas vállalkozásban minősül társas vállalkozónak. (Ennek valószínűsége a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok változása miatt jelentősen megnőtt.) Ebben az esetben mind a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény, mind pedig a Tbj. 31. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az érintett választása szerinti társaságban kell eleget tenni a minimális kötelezettségeknek, míg a másik (vagy többi) társaságban csak a tényleges jövedelem szolgál alapjául a 27% szociális hozzájárulási adónak, a 10 % nyugdíjjáruléknak és a 8,5% egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járuléknak.

A társas vállalkozónak erre vonatkozóan évente január 31-ig kell nyilatkoznia az adott társas vállalkozásnak, illetve választásáról tájékoztatni a további vállalkozásokat.

Abban az esetben, ha a társas vállalkozó többes jogviszonya év közben keletkezik, vagy választott társas vállalkozói jogviszonya megszűnik, de a többes társas vállalkozói jogviszonya továbbra is fennáll, újra választ, és erről a többi társas vállalkozást, melyeknek tagjaként biztosított a jogviszony keletkezését, illetve megszűnését követő 15 napon belül kell írásban értesítenie.

Lényegében ugyanez a helyzet, amennyiben a társas vállalkozó egyidejűleg egyéni vállalkozó is. Ekkor általános szabályként az egyéni vállalkozásban kell teljesíteni a havi minimális járulék- és adófizetési kötelezettségét, de dönthet úgy is, hogy ezt áthelyezi a társas vállalkozásba. Erről január 31-ig kell a társas vállalkozásnak nyilatkoznia.

3. Végül minősülhet a társas vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak is (Tbj. 36–38. §). Ennek feltételeit az előzőekben már tisztáztuk.

A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó a tényleges tagi jövedelme után 10 százalékos nyugdíjjárulékot fizet. Ezen túlmenőn a társas vállalkozás havi 6390 (napi 213 forint) egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett. Az egészségügyi szolgáltatási járulékot a jogviszony tartamára kell leróni, kivéve azt az időszakot, melynek tartama alatt az érintett vállalkozó keresőképtelen; gyermekgondozási segélyben részesül;fogva tartott, vagy ügyvédként, közjegyzőként, szabadalmi ügyvivőként kamarai tagságát szünetelteti.

Több jogviszony egyidejű fennállása esetén a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó után az egészségügyi szolgáltatási járulékot csak egy jogviszonyban kell megfizetni.

Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozó is, az egészségügyi szolgáltatási járulékot egyéni vállalkozóként kell megfizetnie. Ettől eltérően az egyéni vállalkozó tárgyév január 31-éig a társas vállalkozásnak tett nyilatkozata alapján az adóév egészére választhatja, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot a társas vállalkozás – több társas vállalkozásban fennálló tagsági jogviszony esetén a választása szerinti vállalkozás – fizeti meg utána.

Amennyiben a társas vállalkozó több vállalkozásban végez munkát, a tárgyév január 31-éig az adóév egészére vonatkozóan nyilatkozik a társas vállalkozásoknak arról, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot melyik társas vállalkozás fizeti meg utána. Abban az esetben viszont, ha a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó munkaviszonyban is áll, az itt fizetett járuléka nem változtat az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésének a kötelezettségén.

(Széles Imre cikke a Lex HR-Munkajog Szaklap 2012/5. és 6. számában is olvasható)


Kapcsolódó cikkek:


Miért fontos a cég döntéshozóinak ismernie a TP-dokumentációt?
2018. szeptember 21.

Miért fontos a cég döntéshozóinak ismernie a TP-dokumentációt?

A társaság minden felelős döntéshozójának célszerű ismernie a TP-dokumentáció tartalmát, mert az az az új szabályok miatt olyan mélységben tárja fel az adózó kapcsolt ügyleteire, saját eredményére vonatkozó álláspontját, következtetéseit, amely miatt fontos, hogy az helyes megállapításokat tartalmazzon - írja az RSM blogja.

Ellenzi a digitális adót az ifo gazdaságkutató intézet
2018. szeptember 20.

Ellenzi a digitális adót az ifo gazdaságkutató intézet

Hátrányos következményei lennének az európai gazdaságra nézve az Európai Bizottság által tervezett digitális adónak a müncheni ifo gazdaságkutató intézet és a felső-bajorországi iparkamara csütörtökön publikált közös tanulmánya szerint.