Amikor keresőképtelen a dolgozó

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Habár a köznyelvben sokszor csak táppénzként emlegetik, valójában a munkavállaló betegsége miatti távolléte esetén először betegszabadságról beszélünk.

Időtartamát tekintve ilyenkor a munkavállaló keresőképtelennek minősül, azaz saját betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni. A Munka Törvénykönyve alapján a betegség miatti keresőképtelenség idejére évente 15 munkanapra betegszabadság jár. Amennyiben év közben kezdődik a jogviszony, úgy ez arányosításra kerül. Arányosításnál egész napnak kell tekinteni a fél napot elérő töredéknapot. Abban az esetben is jár arányosan a betegszabadság a jelenlegi munkáltatónál, ha a dolgozó előző munkahelyén már kimerítette a 15 napnyi betegszabadságát.

Betegszabadságra a munkaviszonyban foglalkoztatottak mellett a közszolgálati, közalkalmazotti, kormánytisztviselői jogviszonyban foglalkoztatottak is jogosultak. Egyéni- vagy társas vállalkozó, valamint,  a magánszemély, ha megbízás alapján végez munkát, nem lesz jogosult betegszabadságra. Továbbá akkor sem jár betegszabadság, amennyiben a keresőképtelenség üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés vagy veszélyeztetett várandóság miatt áll fenn.

A betegszabadság idejére járó juttatást teljes egészében a munkáltató fizeti, melynek összege a távolléti díj 70%-a, ami a bérhez hasonlóan adó- és járulékköteles. A betegszabadságra jogosult személy amennyiben már kimerítette betegszabadság napjait, az azt követő naptól – keresőképtelensége további időtartamára – ellátásként táppénzre lesz jogosult. Azokban az esetekben, amikor a dolgozó nem jogosult betegszabadságra, a keresőképtelenség első napjától táppénz jár.

A betegszabadsággal ellentétben a táppénz naptári napokra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is. Táppénzre jogosult az a biztosított, aki pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, keresőképtelen és erről orvosi igazolása is van. Táppénz, a betegszabadságra való jogosultsági napokat leszámítva, az igazolt keresőképtelenség idejére jár a magánszemélynek, azonban legfeljebb egy éven át. A táppénz összege kevesebb, mint a betegszabadságra járó juttatás. Folyamatos, legalább 2 évi biztosítási idő esetében a táppénz alapjának 60 %-a, ennél rövidebb biztosítási idő, továbbá kórházi ellátás tartama alatt 50 %-a. Amikor a szülő 12 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése alatt a gyermek mellett tartózkodik az intézményben, a táppénz összege szintén a táppénz alapjának 50 %-a. A táppénz napi összege nem haladhatja meg a minimálbér kétszeresének harmincad részét, ami 2015-ben napi maximum 7000 forint táppénz ellátást jelent a keresőképtelen személyek számára.

A táppénz iránti kérelmüket a munkavállalók a munkáltatójukhoz kötelesek benyújtani, míg az egyéni vagy társas vállalkozók a székhelyük szerinti illetékes megyei kormányhivatalhoz. A táppénz ellátást a foglalkoztatónál működtetett társadalombiztosítási kifizetőhely, ennek hiányában a foglalkoztató székhelye szerint illetékes kormányhivatal bírálja el és folyósítja. Amennyiben a munkavállalónál olyan változás következik be, ami befolyásolja az ellátásra való jogosultságát vagy annak folyósítását, úgy ezt 15 napon belül be kell jelentenie az ellátást folyósító szervhez. A bejelentési kötelezettség elmulasztása, a bejelentés késedelmes teljesítése vagy valótlan adatok közlése esetén 10 000 Ft-tól – 100 000 Ft-ig terjedő összegű bírságot szabhat ki a hatóság.

A cikk szerzője Bodnár Andrea, az UCMS Group Hungary munkatársa.

 

---