A valótlan értékesítői adatokat tartalmazó számla önmagában nem vezethet a levonási jog megtagadásához, az viszont igen, ha egyáltalán nem állnak rendelkezésre az annak megállapításához szükséges adatok, hogy ezen értékesítő adóalanynak minősült‑e.
Cikksorozatunk mostani részében részben az adóköteles tevékenységhez történő felhasználásra, részben pedig a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adóalanyiságára vonatkozó feltételeket vizsgáló EUB-döntésekről lesz szó.
Egy magyar vonatkozású ügy kapcsán az EUB kifejtette, milyen feltételekkel lehetséges levonási korlátozást meghatározó tagállami szabályokat alkotni.
A levonási jog kapcsán az EUB ítéleteiben foglalkozott az adólevonások korrekciójának mechanizmusával is.
Cikksorozatunk mostani részében folytatjuk a vegyes használatú tárgyi eszközök kérdéskörének taglalását, valamint foglalkozunk az előzetesen felszámított áfa megosztására vonatkozó ítélkezési gyakorlattal.
A levonási jog keletkezésének anyagi feltételei közé tartozik az is, hogy az adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást utóbb adóköteles tevékenységéhez használja fel.
A levonási jog keletkezésének anyagi feltételei közül az első, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője adóalany legyen, és ilyen minőségében szerezze be a terméket, igénybe vennie a szolgáltatást.
Szabadságra jogosító időszakok jelentősen túlmutatnak a ténylegesen munkában töltött periódusokon. Számos olyan távolléti idő is szabadságra jogosítónak számít, amelyre a munkáltatónak még munkabért sem kell fizetnie. Cikkünkben részletesen áttekintjük a szabadságra jogosító időszakokat.
A nemzeti adóhatóságok részéről számos okból kerülhet sor az adóalanyok levonási jogának elvitatására. Ezen okok három fő kategóriába sorolhatóak be: a levonási jog anyagi vagy alaki feltételeinek hiánya, illetve adócsalás.
A cikksorozat ezen részében további, az adólevonási joggal kapcsolatos EUB-ítéletekben hivatkozott alapelvekről lesz szó.
Az EUB két ítéletben értelmezte, hogy a készenlétet milyen esetben lehet a 2003/88 irányelv szerinti munkaidőnek tekinteni.
Cikkünkben folytatjuk az adólevonási joggal kapcsolatos EUB-ítéletekben hivatkozott alapelvek taglalását.
Az alábbi cikk az Európai Unió Bíróságának ítéletét elemzi, mely a Reiner Grafe, Jürgen Pohle kontra Südbrandenburger Nahverkehrs GmbH, OSL Bus GmbH-ügyben[1] született, és a közbeszerzési eljárás utáni vállalkozás-átruházást és az azzal érintett munkavállalói érdekeket veszi górcső alá.
Amikor egy ingatlant értékesítenek, látszólag egyértelmű, hogy beépített ingatlan vagy építési telek az adásvétel tárgya. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor a rendelkezésünkre álló adatok ellentmondanak egymásnak, például a tulajdoni lapon még lakóingatlan szerepel, a valóságban azonban a telken álló épületet már elbontották.
Amikor egy ingatlant értékesítenek, látszólag egyértelmű, hogy beépített ingatlan vagy építési telek az adásvétel tárgya. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor a rendelkezésünkre álló adatok ellentmondanak egymásnak, például a tulajdoni lapon még lakóingatlan szerepel, a valóságban azonban a telken álló épületet már elbontották.
Az Európai Unió Bírósága újra rámutatott arra, hogy a NAV adólevonási jog megtagadásával kapcsolatos gyakorlata a közösségi jogba ütközik – írja az RSM Blog.
Az EUB úgy foglalt állást, hogy annak értékeléséhez, hogy egy vitatott egyéni elbocsátás csoportos létszámcsökkentés részét képezi‑e, az e rendelkezés által a csoportos létszámcsökkenés fennállásának megállapításához előírt referencia‑időszak kiszámítása során figyelembe kell venni azt a teljes, egymást követő 30 vagy 90 napos időszakot, amelynek során ezen egyéni elbocsátásra sor került, és amelynek folyamán a munkáltató részéről, ugyanezen rendelkezés értelmében nem a munkavállalók személyében rejlő egy vagy több ok miatt a legnagyobb számú elbocsátás történt.
Az Európai Unió Bírósága ma annak nyomán hozott ítéletet, hogy a Jalsovszky által képviselt Krakvet nevű lengyel társaság korábban beperelte a magyar adóhatóságot. Az Európai Unió Bírósága újfent megerősítette, hogy hol húzódik a határ az adókijátszás és a jogszerű adótervezés között. Ez a magyar adóhatóságot is eddigi gyakorlata újragondolására késztetheti – olvasható a Jalsovszky ügyvédi iroda összefoglalójában.
A tőkekivonási adók az állam szuverenitását jelentik, azáltal, hogy adókat vetnek ki a területükön felmerülő értéknövekedések után. Tőkekivonási adó, más néven exit taxation abban az esetben merülhet fel, amennyiben egy vállalkozás üzletvezetésének helyét, eszközeit, tevékenységét részben vagy egészben külföldre helyezi és az így áthelyezett eszközök, tevékenységek piaci értéke magasabb, mint az eladási értékük. Arra a kérdésre, hogy ezen exit tax megfizetésére halasztás lehetséges-e, s hogyan, milyen mértékben, azt az EU Bíróság jogesetei részletezik.
Az Európai Unió Bírósága csütörtökön kihirdetett ítéletében megsemmisítette az Európai Bizottságnak a Magyarország által bevezetett dohányipari vállalkozásokat terhelő egészségügyi hozzájárulás és az élelmiszeripari vállalkozások bizonyos tevékenységeihez kapcsolódó élelmiszerlánc-felügyeleti díj alkalmazásának felfüggesztését elrendelő intézkedéseit.
