Ellentétes az uniós joggal az a magyar szabályozás, amely arra kötelezi a kereskedőt, hogy bizonyos mezőgazdasági termékeket meghatározott áron és előre meghatározott mennyiségben árusítson – olvasható az Európai Unió bíróságának csütörtökön közzétett ítéletében.
A közbeszerzések egy érdekes, a két (ámde netán azonos) ajánlattevő külön-külön benyújtott pályázatának értékelésével, annak uniós jogi vetületével kapcsolatos ítélet született az EU luxembourgi bíróságán.
Ismertetjük az adólevonási jog szabályozását és elemzünk egy érdekes jogesetet.
Új fegyvert ad az Európai Unió az közösségi fogyasztók kezébe: bevezeti a kollektív fogyasztóvédelmi keresetet.
Az álláskeresési támogatásra való jogosultság kérdéseiről szól az Európai Unió Bíróságának ítélete, ami a Neculai Tarola és a Minister for Social Protection-ügyben[1] született.
A tagállamok és az EU versenyjogi rendelkezéseinek megsértésével kapcsolatos uniós irányelv időbeli hatályának problematikájáról, az ezen alapuló kártérítési kerestek jogszerűségéről döntött a luxembourgi bíróság. Az ítélet számos hasonló, a nemzeti bíróságok előtt zajló ügyben is irányadó lehet.
Az uniós jog nem követeli meg, hogy a fizetett éves szabadsága alatt karanténba helyezett alkalmazott a szabadságát átvihesse későbbi időszakra – így döntött az Európai Unió Bírósága.
A cikksorozat záró része az adóhatóság által kiszabható szankciókkal foglalkozik.
A cikksorozat ezen része a bizonyítási teher mellett az adóhatóság által kiszabható szankciók kérdéskörét tárgyalja.
Az EUB elé terjesztett ügyekben ismételten megjelent az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettségnek, illetve a nem a számla kibocsátója által teljesített ügyleteknek a kérdésköre.
Az EUB számos alkalommal állást foglalt a tekintetben, hogy héaügyekben az adóhatóságot milyen körben terheli bizonyítási kötelezettség.
A cikksorozat ezen részében az alaki követelmények szándékos elmulasztásáról, valamint a bizonyítási teherről lesz szó
A cikksorozat ezen részében az EUB további, az adócsaláshoz kapcsolódó megállapításairól lesz szó.
Habár az EUB ítélkezési gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az adóhatóság csak korlátozott körben követelhet meg ellenőrzéseket a számla befogadójától, az utóbbi évek döntéseiben már szigorodás is megfigyelhető az adóalanytól elvárható intézkedések témakörében.
Cikksorozatunk aktuális részében további, az adóalanytól elvárható intézkedésekkel foglalkozó EUB-ítéletekről lesz szó.
Az EUB ítélkezési gyakorlatában ismételten felmerül az a kérdés, hogy milyen mélységben köteles a számla befogadója információkat gyűjteni arra vonatkozóan, hogy az ügyletet ténylegesen a számla kibocsátója teljesítette-e.
Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében nem tagadható meg a levonási jog például önmagában arra tekintettel, hogy az adóalany nem ellenőrizte, eleget tett-e a számlakibocsátó a hatóságokkal szembeni kötelezettségeinek.
Az adóalany tudattartalmához kapcsolódóan számos ügyben kérdésként merült fel, hogy milyen intézkedéseket kell megtenniük az adóalanyoknak annak megelőzése érdekében, hogy adókijátszásban vegyenek részt.
Az egyik tagállamban kiállított A1 és E101 igazolás a másik tagállam bíróságait kizárólag a szociális biztonság területén köti.
Rendeltetésellenes joggyakorlás esetén adólevonási jog nem érvényesíthető. A visszaélésszerű magatartás megállapítására az EUB Halifax ügyben felállított háromlépcsős tesztje szolgál.
