Miből és hogyan vállalkozzunk (1. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ahhoz, hogy vállalkozást alapítsunk, nem elég egy jónak tűnő ötlet, és önmagában a tőke sem minden – pláne gazdasági válságban. Mi kell még? Legyen üzleti tervünk, jó könyvelőnk, találjuk meg az optimális vállalkozási formát…
Induló tőke
Csak az törje a fejét egy új vállalkozás elindításában, akinek van rá pénze. Napjainkban nem lehet hitellel indulni. Mennyi pénz szükséges? Erre nem lehet egyetlen számot mondani, mert attól függ, hogy mennyibe kerülnek az alapítás és legalább az első teljes év (365 nap) állandó- és várható beszerzési kiadásai. (Nem szakmai szempontból használom az állandó jelzőt, hanem abból a szempontból, hogy egy vállalkozásnak mindig vannak olyan rendszeres kiadásai, melyeket akkor is fedezni kell, ha nincs bevétel. Például: áramdíj, telefonköltség, könyvelő, vállalkozó után teljesítendő kötelező befizetések, stb.)
Nem célszerű rögtön egy nagyobb összegű tagi kölcsönnel (a tulajdonos által folyósított kölcsönnel) kezdeni a vállalkozás működését, mert nagyon nehézkes és hosszú lesz a visszafizetés. Ráadásul az ilyen vállalkozásokat fokozott figyelemmel kíséri az adóhatóság is. Ha pedig mégsem jön be az üzlet, sima végelszámolással meg sem tud szűnni, mert kifizethetetlen tartozása van. Szóval lehetőleg a meglévő saját pénzünket kockáztassuk, de ne az egész családét!
Üzleti terv
Üzleti tervvel is kell rendelkeznünk. Ez így nagyon tudományos kifejezésnek tűnik, de korántsem erről van szó. Egyszerűen össze kell írni az összes rendszeresen (hónapról-hónapra) felmerülő kiadást és a vállalkozás működéséhez szükséges beszerzésekre fordítandó várható összegeket legalább egy évre előre. Ezeknek a költségeknek a számbavételét egy tapasztalt könyvelővel együtt kell elvégezni, mert ő a gyakorlati tapasztalataiból és az adózási ismereteiből következően ki tudja egészíteni az általunk tervezett kiadásokat. A jelenlegi gazdasági körülmények között ez nagyon fontos.
Nem szabad sajnálni a pénzt egy jó könyvelőre, mert nagyon sokat segíthet a vállalkozónak a vállalkozói ismeretek megszerzésében is. Már az új cég alapításának időszakában meg kell állapodni egy könyvelővel, mert rengeteg olyan bejelentési procedúra (nyomtatvány elküldés) van, amelynek hiányát egyrészt büntetik, másrészt a hiányos kitöltés hátrányos következményekkel járhat. Ráadásul most fokozottan ellenőrzik a kezdő vállalkozásokat is annak érdekében, hogy megakadályozzák a számlagyárak létrehozását. (Bővebben az üzleti terv készítéséről és gyakorlati hasznáról itt)
Vállalkozási forma kiválasztása
Milyen formában érdemes vállalkozást alapítani? Erre a kérdésre nem lehet általános érvényű választ adni. Az egyéni vállalkozónak minden fillért le kell adóznia az adóév végén, ezért a gazdasági társaságokat részesítik inkább előnyben, ahol az előzővel szemben a nyereség adózása kötelező, de az osztalékot nem kötelező felvenni és leadózni (nem is célszerű az első években, mert a működés megalapozása fontosabb). Kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra, hogy egy kicsi vállalkozás már attól is csődbe kerülhet és elveszítheti az alapítói vagyonát, ha egy nagyobb vásárlója nem fizet.
Az lenne az optimális, ha az előírt alaptőkét kizárólag pénzben fizetnénk be, sőt el lehetne gondolkodni a tőketartalék lehetőségén is, hogy minél több pénz álljon rendelkezésre.
Az egyéni céget, mint gazdálkodási formát nem ismerik az üzleti életben. A betéti társaságot nem tekintik jelentős tényezőnek, mert nincs kötelezően előírt tőkeminimuma. Marad tehát a kft, mint társasági forma. (Csak kezdő kisvállalkozásról beszélek, ahol még nem merülhet fel a részvénytársaság alapításának gondolata, mert nincsenek meg a feltételek.)
Korlátolt felelősségű társaság alapítható egyetlen személy által is. Az egyszemélyi alapító lehet magánszemély, de lehet egy másik gazdasági társaság is. Ez utóbbival kezdetben ne próbálkozzunk, mert azonnal belép az adózásban a kapcsolt vállalkozás fogalma, ami üzleti kapcsolatok esetén állandóan annak a bizonyítását követeli meg, hogy az alapító és az alapított cég egymás közötti elszámolásai során is olyan árakat alkalmaz, mint bárki mással.
Maradjunk tehát az egyetlen magánszemély által alapított korlátolt felelősségű társaság példájánál! Lehetőleg az alapító magánszemélynek ne legyen másik vállalkozása is, vagy ha van, akkor azzal ne kössön semmilyen üzletet vele az egyszemélyes kft! Természetesen ez nem jogszabályi korlát, csupán tanács.
Maga az egyszemélyes Kft. további gazdasági társaságban is lehet tag (tulajdonos), ezzel kapcsolatban sincs korlátozás a gazdasági társaságokról szóló törvényben. Így az egyszemélyes Kft. akár egy másik egyszemélyes Kft. egyedüli tagja (tulajdonosa) is lehet. Ez lesz a leányvállalata, és már megint itt vagyunk a kapcsolt vállalkozás fogalmánál.
Kapcsolt vállalkozás?
Egy kis kitérő: A különböző adótörvények különleges előírásokkal szabályozzák a kapcsolt vállalkozások közötti üzleti kapcsolatok során alkalmazott árakat, mert úgy gondolják, hogy ha nem olyan árakat számláznak egymásnak, vagy nem olyan kamatot, stb., mint más ügyfeleiknek, akkor a vállalkozások nyeresége átcsoportosítható a gazdasági társaságok között, vagy csökkenthető az áfa összege (nem a kulcsa).
Kapcsolt vállalkozásról beszélünk, ha
- a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
- b) az adózó és az a személy, amely az adózóban közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
- c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
- d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
- e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll.
Ez nagyon bonyolult módon (majdhogynem érthetetlenül) megfogalmazott jogi definíció. A leegyszerűsített lényege az, hogy az egyik vállalkozás, vagy magánszemély (családtagjaival együtt) a másik vállalkozást döntően irányítja, vagyis úgy kell cselekednie, ahogy a másik utasítja, akkor a döntést hozó személy vagy cégnek joga van az üzletek ügyleti árát megszabni, ezáltal kedvezőtlen befolyást gyakorolni az adózásra.
(folytatjuk…)
