A nyugdíj előtt állók munkajogi védelme
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az idősebb, pályájuk végén álló munkavállalók nehéz helyzetben állnak utolsó, munkával töltött éveik során: ha ekkor szűnne meg munkaviszonyuk, új munkahelyet embert próbáló feladat lenne szerezniük, hiszen életkorukból adódóan egy munkáltató sem számolna hosszú távon velük, egyértelműen hátrányban indulnának a munkaerőpiacon. Éppen ezért, munkaviszonyuk megtartása érdekében különleges felmondási védelem illeti meg őket.
A munkaviszony munkáltató által történő egyoldalú megszüntetése a legtöbb esetben indokolási kötelezettséggel jár. A felmondás indoka alapulhat a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásán, képességén, vagy lehet a munkáltató működésével összefüggő ok is [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 66. § (2) bekezdés]. Abban az esetben azonban, ha a munkavállaló a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt áll, mégpedig legfeljebb öt évvel, és nem minősül nyugdíjasnak, a munkáltató indokolási kötelezettsége még súlyosabb. Ilyenkor a munkavállalót felmondási védelem illeti meg, fontos kiemelni azonban, hogy ez a védelem csak a határozatlan tartamú munkaviszonyokra terjed ki, a határozott tartamú munkaviszonyok megszüntetésével kapcsolatosan ebből a szempontból nincs különbségtétel. [Mt. 66. § (4) bekezdés]
Azt, hogy a munkavállaló beleesik-e a fent meghatározott körbe, születési ideje alapján lehet megállapítani. Azok a munkavállalók, akik 1956-ban születtek, a hatvannegyedik életévük betöltését követő 183. napon (tehát 64 és fél évesen) érik el az öregségi nyugdíjkorhatárt; az 1957-ben vagy azt követően születettek pedig betöltött hatvanötödik életévükkel [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (1) bekezdés f)-g) pont]. Ezek alapján, ha a munkavállaló például 1960. február 1. napján született, 2020. február 1. napjától vonatkozik rá felmondási védelem, amely a nyugdíjkorhatár betöltésének napjáig illeti meg a munkavállalót. Abban az esetben, ha a munkavállaló már az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt nyugdíjasnak minősül, például mert rokkantsági ellátásban részesül [Mt. 294. § (1) bekezdés gg) pont], nem vonatkozik rá felmondási védelem. Sőt, a nyugdíjas munkavállaló [Mt. 294. § (1) bekezdés g) pont] határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkáltató indokolás nélkül is felmondhatja [Mt. 66. § (9) bekezdés], tehát az ő helyzetükben a munkaviszony egyoldalú megszüntetése a munkáltató oldaláról jelentősen egyszerűbb.
A nyugdíj előtt álló munkavállalók felmondási védelme nem jelenti azt, hogy a munkaviszony munkáltató által történő egyoldalú megszüntetése tilalmazott lenne, hanem az a meglévő korlátoknál erősebb határok közé szorított. Általános esetben a felmondás egyik indoka lehet a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő magatartása, nyugdíjas munkavállalóknál ezen indok alapján csak akkor lehet a munkaviszonyt megszüntetni, ha a munkavállaló kifogásolt magatartása az azonnali hatályú felmondás esetét is kimeríti [Mt. 66. § (4) bekezdés]. Gyakorlatilag tehát ennek a csoportnak magatartási okokból csak az azonnali hatályú felmondást megalapozó, sokkal súlyosabb problémák esetén lehet felmondást közölni. Mivel azonban a munkáltató azonnali hatályú felmondásának joga nincs korlátok közé szorítva, a munkáltató maga döntheti el, hogy felmondással vagy azonnali hatályú felmondással él-e. Az azonnali hatályú felmondás, amely jelen esetben az „egyszerű” felmondás indokát is magában foglalja, két esetben lehetséges: amennyiben a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi; vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 78. § (1) bekezdés]. Fontos, hogy a munkáltatói felmondás esetén ez utóbbinak is a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásnak kell lennie.
Amennyiben a munkáltató a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével kapcsolatos indok alapján szüntetné meg felmondással a munkavállaló munkaviszonyát, meg kell vizsgálnia, hogy a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen, – illetőleg amennyiben ilyen nincs meghatározva, azon a munkahelyen, ahol a munkavállaló szokás szerint munkáját végzi [Mt. 45. § (3) bekezdés] -, van-e a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör. Amennyiben van ilyen munkakör, a munkáltató köteles ezt a munkakört a munkavállalónak felajánlani, és abban foglalkoztatni tovább a munkavállalót. Amennyiben nincs ilyen munkakör, továbbá, ha a fenti kritériumoknak megfelelő munkakört a munkavállaló visszautasította, a munkáltató jogosult a munkavállaló képességére vagy a munkáltató működésére vonatkozó indokkal egyoldalúan, felmondással megszüntetni a munkaviszonyt. [Mt. 66. § (5) bekezdés] Ebben az esetben fontos, hogy az indokolás tartalmazza a védett korú munkavállalóhoz kapcsolódó többletfeltételek teljesülését is, tehát vagy annak kifejtését, hogy másik, megfelelő munkakör nincs a munkáltatónál, vagy a megfelelő munkakör felajánlásának és visszautasításának tényét.
