A ruhapénz

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Számos munkáltató bérezési rendszerében megjelenik a munkavállalók öltözködésének támogatása. Ez számos formát ölthet, a kötelező egyenruhától a munkavédelmi bakancson át a karácsonyra adott ruházati utalványig. Az alábbiakban áttekintjük e juttatási forma jogi kereteit.

Miközben bármikor dönthet úgy a munkáltató, hogy külön támogatja a munkavállalók öltözködését, két esetben a ruházat biztosítása (illetve a költségek megtérítése) kifejezetten kötelező. Az egyik ilyen eset a munkavédelmi ruházat, tehát amikor a munkavédelmi szabályok miatt kötelező valamelyik speciális öltözet viselése a munkahelyen. A másik eset, ha ugyan nem egészségvédelmi szerepe van a ruházatnak, de az a munkáltató előírása alapján a munkavégzéshez szükséges. A Munka Törvénykönyve szerint ugyanis a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. Különösen ide tartozik, ha az adott formaruha, egyenruha a munkavégzésen kívül nem használható (pl. a szállodai londiner egyenruhája). Nincs viszont egyértelmű határvonal arra, hogy egy adott ruházati termék mikor használható a munkán kívül is, és mikor szükséges kizárólag a munkáltató előírására. Például, a megszokott üzleti öltözék ugyan használható a magánéletben is, de az átlag munkavállalónak a munkán kívül nincs szüksége több rend öltönyre. Ha a munkáltató mégis ragaszkodik ehhez a megjelenéshez, akkor álláspontom szerint annak költségeit neki kell állnia.

A munkavállaló öltözködésének külön támogatása – e juttatás leválasztása a munkabérről – elsősorban adózási szempontból lehet érdekes. A személyi jövedelemadó hatályos szabályai szerint nincs külön ruhapénz jellegű béren kívüli juttatás. Ehelyett az úgynevezett béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások kategóriájába sorolható, ha a munkáltató a munkavállalói számára ruhapénzt ad. Erre akkor kerülhet sor, ha a ruházati terméket ingyenesen, vagy kedvezményesen kapják a munkavállalók, azonos feltételekkel és módon, a munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől függetlenül (azaz nem jutalom jellegű juttatásként).

[htmlbox mt_kommentar]

 

Az adószabályok is figyelembe veszik ugyanakkor, hogy bizonyos esetben a munkavállalónak juttatott ruházat szükséges a munkavégzéshez. Ezért adómentes a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék. A személyi jövedelemadóról szóló törvény azt is meghatározza, mi minden tartozik az adómentesen adható „munkaruházat” fogalomba. Így adómentes a ruházat juttatása, ha azt jogszabály kötelezően írja elő. Ilyen például a hivatásos rendvédelmi állománynak törvény alapján járó éves ruházati utánpótlási ellátmány. Szintén adómentes az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme céljából visel az adott feladat közben (pl. munkavédelmi bakancs, köpeny stb.).

A törvény az adómentesen adható körbe sorolja azt az öltözetet is, amelyet a munkavállaló a feladatainak ellátásán kívül hordott (saját) ruházatának megóvása céljából visel, ha e nélkül a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következne be. Míg korábban ez a juttatás kötelező volt, ma ilyen előírást csak a közalkalmazotti törvény tartalmaz, egy meglehetősen csalafinta szabállyal. A törvény szerint ugyanis a munka- és formaruha juttatásra jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződésben kell meghatározni. Ha tehát nincs a közalkalmazotti munkáltatónál hatályos kollektív szerződés, akkor ez az egyébként kötelező juttatás sem értelmezhető.

Az adómentesen adható munkaruházat fogalma kiterjed továbbá a közlekedési ágazatban, illetve a posta, a távközlés és a vízügy területén, elsősorban az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban lévők ruházatára. Itt már közel sem következetesen a jogszabály meghatározása, sem a jogosító munkaköröket, sem az ágazatokat illetően (pl. a banki tisztviselő miért nem jogosult ugyanerre, ha a postai igen). Végül, adómentes munkaruházat a kifejezetten jelmezszerű öltözet (pl. a kosztümös színielőadások jelmezei), és a szolgáltatási tevékenységet végzők megkülönböztető jellegű ruházata, amely az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viseletre alkalmatlan (pl. portás, pincér, sportjátékvezető, kegyeleti szolgáltatást végző).

[htmlbox Fogyasztói_adásvétel]

 

Fontos továbbá, hogy a munkáltató által biztosítandó munkavédelmi ruházat, vagy formaruha, egyenruha nem feltételül kerül a munkavállaló tulajdonába. Ezzel szemben kifejezetten lehet a munkáltató tulajdonában lévő eszköz is, amit csak használ a munkavállaló, éppen úgy, mint bármi más szerszámot, számítógépet stb., ami a munkavégzéséhez szükséges. A munkavállaló nem is kötelezhető a ruházat megvásárlására, még akkor sem, ha a munkaviszonya megszűnik. A kilépő munkavállalónak fel kell ajánlani a lehetőséget, hogy a nála lévő, a munkáltató tulajdonát képező munkaruhát vagy természetben szolgáltassa vissza, vagy vásárolja meg. Ez utóbbi lehetőség viszont csak a munkavállaló beleegyezésével lehetséges, így nincs mód egyszerűen az utolsó munkabérből levonni a ruházat aktuális értékét.

---