Vezetők felmondása: sok a lehetőség


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Munkáltatói felmondás esetén kell indokolás vagy nem? Ha nem kell, attól még a bíróságnak vizsgálnia kell az indokokat? A vezető állású munkavállalókkal kapcsolatban a hatályos szabályozás igen szélesre tárja a kaput a felek közötti megállapodások számára azzal, hogy a vezető munkaszerződésében a felek az Mt. szinte teljes Második fejezetétől eltérhetnek. Nézzek meg egy példán keresztül a követendő elveket.


Jelen írásunkban a munkáltatói felmondás indokolásával kapcsolatos szabályokkal kapcsolatos gyakorlatot vesszük górcső alá. A bírósági határozat meghozatalakor hatályos szabályok alapján a munkáltató rendes felmondása esetén a munkáltatót nem terheli indo­kolási kötelezettség. A jogeset ismertetése során elsősorban a vizsgálat tárgyává tett rendelkezésekhez kapcsolódó tényeket és állásfoglalásokat ismertetjük.

Kell vagy nem indokolni a felmondást?

Az általános igazgatóhelyettes munkakört betöltő felperes munkaviszonyát az alperes 2004. január 22-én kelt rendes felmondással – négy pontban foglalt indokolással – megszüntette.

A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményeként elsődlegesen a munkaviszonya helyreállítását és az elmaradt munkabérének megfizetését, másodlagosan az alperesnek hathavi átlagkeresetének megfelelő átalánytérítésre való kötelezését kérte.

Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a vezető állású felperes esetében a felmondást nem kellett volna megindokolnia, de ettől függetlenül az abban közölt indokok valósak és okszerűek, ezért a kereset elutasítását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperessel szemben alkalmazott munkáltatói rendes felmondás jogellenes. Kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására, valamint az elmaradt munkabér és perköltség megfizetésére. 

A bíróság megállapításai

A bíróság megállapította, hogy a felperes által 2002. január 2-ától betöltött általános igazgatóhelyettesi munkakör vezető állású munkakörnek minősült. A felperes az ügyvezető távolléte esetén gyakorolta annak jogait, akadályoztatása esetén irányította a társaság működését. Ezt követően a felperes és a korábbi ügyvezető kapcsolata megromlott, az ügyvezető 2003. július 1-jei intézkedésével a munkáltatói jogkört magához vonta, és ezt követően olyan intézkedéseket hozott, amelyek következtében a felperes vezetői munkaköre a felmondás időpontjára gyakorlatilag kiürült.

A bíróság ítéletében kimondta, hogy bár az alperest a felmondás tekintetében indokolási kötelezettség nem terhelte, de mivel azt megindokolta, az indok valóságát és okszerűségét bizonyítania kellett [1992. évi Mt. 89. § (2) bekezdés]. A bíróság a felmondás 1. és 2. pontja szerinti általános indokolást, miszerint a felperes az általános igazgatóhelyettesi munkakör és vezetői munkakör betöltésére szakmailag alkalmatlan, nem találta okszerűnek, mert a felperes a felmondás időpontjában már nem látott el vezetői feladatokat. A felmondásban felsorolt, az alkalmatlanságot alátámasztó egyéb okokról pedig a bíróság megállapította, hogy azok nagyobb részben valótlanok vagy okszerűtlenek, vagy a világosság követelményét nélkülözik.

Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a felperes visszahelyezésének mellőzését kérte.

További érdekes jogesetek minden hónapban olvashat a HR&Munkajog szaklap hasábjain

HR&Munkajog – a munkaügy értesítője

A másodfokú eljárás tanulságai

A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes továbbfoglalkoztatási kötelezettségét mellőzte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéle­tének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, valamint a költségekben való marasztalását kérte. A tényállás meg­állapítását jogszabálysértőnek tartotta nyilvánvalóan okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre hivatkozva.

A felmondás nem kötelező indokolásának bizonyítottságával és okszerűségével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a vezető állásúak munkaviszonyában döntő jelentősége van a bizalomnak, és önmagában a bizalomvesztés elégséges és valóságos indoka lehet a munkaviszony megszüntetésének. Több felmondási indok megjelölése esetén akkor is jogszerű az intézkedés, ha nem mindegyik bizonyult valónak. A perbeli esetben felperesnek a munkahelyi vezetőjével, közvetlen munkatársaival szemben tanúsított összeférhetetlen és a munkahelyi légkört rontó magatartása való és okszerű felmentési indoknak bizonyult, amely önmagában megalapozza a felmentés jogszerűségét.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A bruttó átlagkereset 605 100 forint volt januárban, 14,6 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban

Januárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 605 100, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 416 600 forint volt. A bruttó átlagkereset 14,6, a nettó átlagkereset 14,5, a reálkereset pedig 10,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest a fogyasztói árak  3,8 százalékos növekedése mellett – jelentette csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

2024. március 26.

Búcsúpénzek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésekor

A munkaviszony többféle módon megszüntethető. Ezek közül a közös megegyezés által nyílik leginkább lehetőség arra, hogy a felek figyelembe vegyék a másik érdekeit, és közben a saját igényeiket is érvényesíteni tudják. Ehhez persze szükség van arra, hogy a felek egymás között megállapodásra jussanak. Az alábbiakban az anyagi szempontokra fókuszálva ismertetjük a közös megegyezést érintő legfontosabb tudnivalókat.