A vállalkozások fenntarthatóságának új szempontjai: a nem pénzügyi jelentések európai gyakorlatának elemzése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hazai tudományos térben is felértékelődő terület a gazdálkodás környezeti és társadalmi fenntarthatóságának vizsgálata, amely a vállalati beszámolókban is új tartalmat nyer. Az Állami Számvevőszék nemzetközi besorolású (Scopus, Wos) Pénzügyi Szemle közpénzügyi tudományos folyóiratában jelent meg Boros Anita egyetemi tanár (Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem), Lentner Csaba egyetemi tanár (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), valamint Nagy Vitéz egyetemi adjunktus (Corvinus Egyetem, NKE) pénzügyi fenntarthatósággal kapcsolatos publikációja magyar és angol nyelven – mai cikkünk ebből ad rövid összefoglalót.

Az ESG jelentések fontossága

A nemzetközi számviteli standardok és a magyar számviteli törvény szerint is a vállalkozásoknak az éves beszámolójukban a számviteli alapelvekről, különösen a vállalkozás folytatása számviteli alapelvéről az üzleti év vonatkozásában nyilatkozni kell, illetve az éves beszámoló megítélésére a külső szemlélőknek ehhez teljes információs volument kell biztosítani. Az ESG jelentések azonban már többről szólnak, mint a pénzügyi-számviteli információk. A környezeti (E), szociális (S) és kormányzati (G) kritériumoknak való megfelelésről a vállalatoknak az ún. nem pénzügyi információkra vonatkozó közzétételek szabályrendszere (keretrendszere) szerint kell beszámolniuk. A kutatói konzorcium tagjai azt vizsgálták, hogy milyen jellemzői vannak az ESG-jelentéseknek az Európai Unió területén működő egyes nagyvállalatok körében, azok tükrözik-e az egyes piaci szereplők fenntarthatósági tevékenységét és melyek a kérdéskör legkurrensebb problémái. A kutatásaik során arra a megállapításra jutottak, hogy számos egymással párhuzamosan létező – eltérő adatok közzétételét előíró – kötelező és önkéntes közzétételi előírás van, amelyek ebből következően csak részlegesen alkalmasak a vállalkozások fenntarthatósági tevékenységének az összehasonlítására. A vállalati jelentések egy része emellett csak alapelvi szinten foglalkozik az ESG kérdésekkel, s még kisebb hányaduk számol be konkrét intézkedésekről és elért eredményekről.

Az ESG információkra vonatkozó közzétételi keretrendszerek igen összetett képet mutatnak. A közzétételi szabályozók fragmentáltsága és bonyolultsága kihívást jelent mind a befektetők, mind a vállalatok számára. Gyakran maguk az ESG-jelentések is igen heterogén képet adnak. A keretrendszereknek való megfelelés gyakorta önkéntes, a vállalatok által közölt adatok eltérőek, és a jelenlegi közzétételi keretek nem teszik lehetővé a vállalatok ESG teljesítményének a tényleges összehasonlítását. Ezek bemutatása érdekében a tanulmányban leírásra kerültek az uniós közzétételi szabályozók. A szerzők részletesen megvizsgálták, hogy az egyes tagállamok milyen implementációs megoldásokat alkalmaztak az egyes kulcskérdések vonatkozásában és azoknak uniós piaci szinten milyen eredményei mutathatóak ki. Az elemzések tapasztalataiból kiindulva fókusz alá került az ESG-teljesítmény tényleges mérését és összehasonlíthatóságát akadályozó tényezők köre, és a szerzők ajánlásokat tettek ezek feloldására.

Az ESG jelentések főbb tartalma

Az uniós szabályozás előírja, hogy az olyan közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységnek minősülő nagyvállalkozások esetében, amelyek mérlegfordulónapjukon túllépik az adott üzleti évben foglalkoztatottak átlagos létszámára vonatkozóan az 500 fős kritériumot, a vezetésnek az éves beszámolóba bele kell foglalnia legalább a környezetvédelmi, szociális és foglalkoztatási kérdések, az emberi jogok tiszteletben tartása, a korrupció elleni küzdelem és a megvesztegetés kérdései vonatkozásában az alábbiakat:

• a vállalkozás üzleti modelljének rövid leírása;
• a vállalkozás által az e kérdésekkel kapcsolatban követett politikák leírása, utalva az alkalmazott átvilágítási eljárásokra;
• e politikák eredményei;
• a vállalkozás műveleteivel, többek között – indokolt esetben és az arányosságra is figyelemmel – üzleti kapcsolataival, termékeivel vagy szolgáltatásaival összefüggésben az e kérdésekkel kapcsolatos legfőbb kockázatok, amelyek valószínűleg hátrányos hatásokkal járhatnak e területeken, és e kockázatok vállalkozás általi kezelésének módja;
• az olyan kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegű teljesítménymutatók, amelyek lényegesek az adott üzleti tevékenység szempontjából.

Az ESG-re vonatkozó uniós irányelv szabályozási autonómiát adott a tagállamoknak a nem pénzügyi jelentések helye és mikéntje tekintetében is. Ennek következtében meglehetősen eltérő megoldások alakultak ki Európában. A magyar számviteli törvény 95. § (5) bekezdése szerint az üzleti jelentésben külön be kell mutatni a környezetvédelemnek a vállalkozó pénzügyi helyzetét meghatározó, befolyásoló szerepét, a vállalkozó környezetvédelemmel kapcsolatos felelősségét, a környezetvédelem területén történt és várható fejlesztéseket, az ezzel összefüggő támogatásokat, a környezetvédelem eszközei tekintetében a vállalkozó által alkalmazott politikát, valamint a környezetvédelmi intézkedéseket, azok végrehajtásának alakulását.

A nemzeti szabályok jelentős mértékben eltérnek a könyvvizsgálói bevonással összefüggő előírások vonatkozásában. Az Accountancy Europe 2020 februárjában közzétett „Towards reliable non-financial information across Europe”¹ szerint az érintett országok 46%-a az irányelvi minimum szabályokat írta elő a nemzeti jogban a nem pénzügyi információk közzétételének ellenőrzése céljából, míg 42%-uk annak a pénzügyi beszámolóval való koherenciáját is ellenőrizni rendeli. A tagállamok 54%-a önkéntes alapon írta elő a nem pénzügyi kimutatások könyvvizsgálói ellenőrzését és csak 11%-uk írta elő kötelező jelleggel. A magyar számviteli törvény 156. § (5) bekezdés n) pontja akként rendelkezik, hogy a független könyvvizsgálói jelentésnek kell tartalmaznia a könyvvizsgáló nyilatkozatát arról, hogy az üzleti jelentés magába foglalja-e a nem pénzügyi kimutatást.

Az ESG-teljesítmény tényleges mérését és összehasonlíthatóságát akadályozó tényezők között az alábbiakra hívták fel a figyelmet a szerzők:

• az ESG szempontokat jobbára nevesítik a vállalatok, de az üzleti döntéseiknél nagyon alacsony arányban veszik figyelembe ezeket a tényezőket;
• a különféle ágazatok vállalati fenntarthatósági kihívásai számos ponton eltérőségeket mutatnak;
• eltérő terminológiát alkalmaznak a különböző szegmensek vállalatai, befektetői, fogyasztói;

• a vállalatok számos adatforrásból merítenek (pl. vállalati adatbázisok, social media, általános médiumok), amelyek összehasonlíthatósága, feldolgozása, a kapcsolódó KPI-ok is eltérőségeket mutatnak és az adatokat ritkán auditálja külső ellenőr;
• a bemutatni rendelt üzleti modellek szintén igen heterogén képet mutatnak, ahogyan az egyes vállalkozások szektorspecifikus ügyfélköre, az általuk ellátott tevékenységek spektruma és az ügyfélelérés csatornái is. Ebből következően az egyik legnehezebb feladat az egyes ágazatok vállalati tevékenységeinek egységes meghatározási rendszer alá rendelése;
• az uniós szabályozók elsősorban az éghajlati témákra helyezik a hangsúlyt, a social és a governance témákhoz képest is. Sok vállalat – így például a pénzügyi intézmények egy része – lehetőségként tekint az ESG szabályozókra, hiszen új piacok és új ügyfelek megszerzésének lehetőségét is magában rejti, ugyanakkor, sokan nagyon kockázatos szegmensnek tekintik, hiszen például az éghajlatváltozás kockázatai nehezen mérhetőek, bizonytalan időtávon alakulnak ki, számos politikai és gazdasági forgatókönyvtől és megannyi bizonytalansági faktortól függenek;
• a kockázatok azonosítása az egész folyamat kardinális kérdése: jelenleg ugyanis eltérő metodikával történik a kockázatok feltérképezése, azonosítása és kezelése. A kockázatok közül a szabályozók főként az éghajlati kockázatokra fókuszálnak, így a social és governance kockázati mutatók listája egyelőre még kiforratlan;
• a tanulmány arra is rámutat, hogy a megvizsgált területek is elsődlegesen a jelentéstételi kötelezettségekre fókuszálnak, ahogyan a tagállami előírások is. Éppen ezért a nyomon követés eszközrendszere egyelőre meglehetősen korlátozott;
• jelenleg a pénzügyi és a nem pénzügyi beszámolás időben kevésbé különül el egymástól, így egyes fenntarthatósági beavatkozások közvetett hatása is csak kis pontossággal becsülhető;
• az adatok minősége szintén változatos képet mutathat, hiszen akár tagállamonként is eltérő lehet például a könyvvizsgálói mechanizmusok mélységének szabályozása.

További részleteket itt ismerhet meg.

Az összefoglalót készítette:

Prof. Dr. Lentner Csaba egyetemi tanár,

a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ Kft. Felügyelő Bizottságának tagja

a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Széll Kálmán Állampénzügyi Kutatóintézetének és a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központja az Adó Online szakmai partnere.

---