Kontrolling: több módszer jobb, mint egy

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A japánoknak számos olyan működőképes, rendszerbe ágyazott módszerük van a kontrolling területén, amelyek méltán ejtik ámulatba a világot. Az utóbbi időben egyre népszerűbb egy sajátos módszerkombináció, amelynek keretében négy hatásos, egyenként is eredményes eljárás kerül ötvözésre.

A mai gazdasági helyzetben általános probléma, hogy a termék tervezése során nem találják az egyensúlyt a költségek, a minőség és a funkcionalitás tekintetében, csak és kizárólag a költségek lefaragására koncentrálódik a menedzsment figyelme. A cél­költség­számítás áttörést hozhat ebben, mivel a módszer a hatékony költségcsökkentés mellett jelentős hozzáadott értékkel növeli meg és teszi népszerűvé a vásárlói számára az adott terméket, illetve szolgáltatást.

A célköltségszámítás arra irányul, hogy hogyan teremthető meg a termék tervezése és gyártása során az az optimális kombináció, ahol a minőségi specifikációk találkoznak a vevői igényekkel egy mindkét fél számára kedvező ár optimalizálása közben. A célköltségszámítási eljárás továbbfejlesztett változatai már a kis- és középvállalatok számára is jól alkalmazhatók. Ilyen újfajta megközelítésnek tekinthető a Quality Function Deployment–Target Costing modell, amelyben négy hatásos, egyenként is eredményes eljárás kerül ötvözésre.

Célköltségszámítás  (Target Costing, TC)

A célköltségszámítás megközelítése szerint a költségeket már a terméktervezés és -fejlesztés időszakában az ésszerűség határain belül minimalizálni kell, hiszen ebben a szakaszban küszöbölhető ki a legtöbb felesle­ges költség. A célköltségszámítás alapegyenlete: Megengedhető költség = Megcélzott ár – Profithányad.
 
Értéktervezés (Value Engineering, VE)

Az értéktervezés módszer szemléletmódja szerint ­szükség csak arra van, ami jogos vevői igényt elégít ki. Együtt kezeli a termék funkcióit és költségeit, és már gyökerében kiirtja azt, amely nem jelent értéktöbbletet a vevő számára, felesleges funkciónak tekinthető.
 
Minőségi funkciók értékelése (Quality Function Deployment, QFD)

A QFD-t magyarul úgy is fordíthatnánk, mint a vevőközpontú alkotás folyamata, melyben lényeges, hogy a minőségi funkciók a termék szerves részét képezzék, és már a tervezési szakasz során pontos előírások vonatkozzanak rá. A QFD a vevői igények pontosabb megértéséhez az egyes műszaki tulajdonságok feltételeit, illetve a vevői elvárások fontossági sorrendjét igényli. Bemutatja a versenyképes és megvalósítható lehetőségek, a vevői követelmények és az elvárt műszaki jellemzők kapcsolatát.

Kaizen-költségszámítás (Kaisen Costing, KC)

A módszer a folyamatos fejlesztés, fejlődés elvét fogalmazza meg úgy, hogy feltérképezi a vállalat gyenge pontjait, és beavatkozik annak érdekében, hogy minél kevesebb veszteség (japánul MUDA) keletkezzen, illetve a vállalat minél hatékonyabb működést produkáljon. Maga az elnevezés egy japán szóból ered, mely magyarra fordítva annyit tesz: változtatni jó.
 
Quality Function Deployment – Target Costing (QFD–TC)

Az említett négy módszer ötvözetét alkotó QFD-módszer megfelelő alkalmazásához, a pontos előrejelzéshez a kis- és középvállalatok minden részlegének aktív és folyamatos együttműködésére van szükség; az optimalizálás a csapat „összjátékán” múlik, így válik egyenrangúvá a menedzsment, a mérnök, a tervező, a revizor, de még az eladó és a vásárló is.

A japán kontrolling módszereket Schandl Anna esetpéldákkal szemléltetve mutatja be a Számviteli Tanácsadó 2013/05. számában megjelent cikkében.

---