Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Munka Törvénykönyve a munkaszerződés módosítására csak akkor ad lehetőséget, ha azzal mind a munkavállaló, mind a munkáltató egyetért, azaz a felek közös megegyezésre jutottak. Az persze nem tilos, hogy a munkáltató szerződésmódosítási ajánlatot tegyen munkavállalója irányába, azonban az ajánlat el nem fogadása nem szolgálhat indokul felmondásra. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a Munka Törvénykönyve kifejezetten előírja a munkáltató számára a munkaszerződés módosításának kezdeményezését, valamint kötelezővé teszi a munkavállaló módosításra vonatkozó ajánlatának elfogadását.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 58. §-a rendelkezik arról, hogy a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. A törvény fenti jogszabályhelye előírja, hogy a munkaszerződés módosítására a megkötésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A közös megegyezés értelmében mindkét fél kölcsönös, egybehangzó és befolyástól mentes akaratát fejezi ki a módosítani kívánt pontok tekintetében. A bíróság kiemelt figyelmet fordít a közös, megegyező akarat kinyilvánítására, ugyanis már egy 2005-ben született bírósági határozat kimondta, hogy a munkaszerződés módosítása csak akkor állapítható meg, ha kétséget kizáróan bizonyított a felek egyező akaratnyilvánítása [BH2005. 118].
A kölcsönös és egybehangzó nyilatkozattól eltérően vannak olyan speciálisnak tekinthető esetek, amelyeknél az egyik fél akaratát valamely, a munka törvénykönyvében szereplő jogszabályhely pótolja. Ilyennek tekinthető például azon eset, amikor a kisgyermeket nevelő munkavállaló kérése esetén a munkáltató köteles részmunkaidőre módosítani a munkavállaló munkaidejét [Mt. 61.§ (3) bekezdése]. Egyebekben azonban mindkét fél hozzájárulása szükséges a módosításhoz. Ennek hiánya a gyakorlatban legtöbbször akkor fordul elő, amikor a munkáltató egyoldalúan módosítja a munkaszerződés bizonyos pontjait. Ebben az esetben a munkavállaló 30 napon belül érvényesítheti igényét a bíróság előtt benyújtott kereseti kérelemmel [Mt. 287.§ (1) bekezdés a) pontja].
A munkaszerződés a felek által szabadon, akár több alkalommal is módosítható, erre vonatkozóan ugyanis nem tartalmaz korlátozást a törvény. A módosítás formájára vonatkozóan a törvény előírja, hogy annak írásban kell megtörténnie, egyéb kikötést azonban nem tartalmaz. Így a felek köthetnek teljesen új munkaszerződést a módosított pontokkal, esetleg készíthetnek külön megállapodást, mely kiegészíti az eredeti munkaszerződést. Amennyiben a módosítási igény csak pár pontra terjed ki, érdemes az utóbbi megoldással élni, míg ha a felek többször, vagy jelentős mértékben kívánnak módosítani az eredeti munkaszerződésen, akkor érdemes az egységes, a módosításokat már szerepeltető formát választani.
Elképzelhető olyan helyzet, amikor a módosítás ugyan a felek közös akaratán alapszik, az írásba foglalás mégis elmarad. Ez a helyzet a megállapodás érvénytelenségét fogja eredményezni, melyre kizárólag a munkavállaló hivatkozhat, és ő is csak a módosítás hatályba lépésétől számított 30 napon belül [Mt. 44.§-a].
Előfordulhat az is, hogy a felek bizonyos módosításokkal csak meghatározott ideig szeretnének élni. Ilyenkor fontos, hogy a határozott idejű kikötés megjelenjen a szerződésben, ellenkező esetben ismételt módosításra lesz szükség, mivel eltérő kikötés hiányában úgy kell tekinteni, hogy a munkaszerződés- így annak módosítása is- határozatlan időre jött létre [Mt. 58.§, Mt. 45.§ (2) bekezdése].
Felmerülhet az a kérdés, hogy amennyiben az egyik fél módosítani kíván a szerződés valamelyik pontján, a másik azonban nem, milyen jogkövetkezményre számíthat a módosítást elutasító fél. A gyakorlatban ez a munkavállaló oldaláról nézve bír jelentőséggel, ugyanis a kiszolgáltatottságából eredően tarthat attól a dolgozó, hogy amennyiben nem járul hozzá a módosításhoz, az a munkaviszonya megszüntetését fogja eredményezni. A bírói gyakorlat alapján a munkáltató jogszerűen nem élhet a felmondás jogával pusztán arra való tekintettel, hogy a másik fél nem egyezik bele a módosításba, mivel ez a megoldás a szerződési szabadsággal összeegyeztethetetlen [BH2002. 458]. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a módosítás hiányában nem lehetséges a további foglalkoztatás, így erre való tekintettel jogszerűen közölhető a felmondás [EBH 2002.687]. Ez esetben, egy esetleges perben a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a továbbfoglalkoztatás milyen okból nem lehetséges, valamint, hogy a módosítási szándék a jogviszony fenntartását célozta.
A munkáltatónak ajánlatot kell tennie a munkabér módosítására, amennyiben a munkavállaló
tér vissza. A munkabér módosítása során a munkavállalóval azonos munkakörű munkavállalók részére megvalósított átlagos béremelés mértékét kell alapul venni. A rendelkezés lényege az, hogy a méltányolható okokból fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő munkavállaló ne szenvedjen hátrányt a munkáltató többi munkavállalójához képest. Amennyiben nincs a munkavállalóval azonos munkakörben foglalkoztatott dolgozó, akkor a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó. Amennyiben a fizetés nélküli szabadság ideje alatt a munkáltatónál bércsökkentésre került sor az ajánlattételi kötelezettség fennáll, azonban természetesen a munkavállalónak az ajánlatot nem kötelező elfogadnia.
A munkavédelemre vonatkozó törvény szerint a munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelyre egészségileg alkalmas. A várandós és kisgyermekes munkavállalók védelmét és az ezzel kapcsolatos munkáltatói kötelezettségeket uniós irányelv is rögzíti.
A munkaügyi compliance audit |
|---|
|
A kötet a vállalatok adminisztratív funkcióinak munkajogi, menedzsment, szakmai, és más vonatkozó piaci előírások alapján történő vizsgálatához nyújt segítséget. |
A jogszabály előírása szerint a munkáltatónak a várandós vagy kisgyermekes munkavállaló részére először egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlania, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig – munkaköri alkalmasságra vonatkozó orvosi vélemény alapján – a munkakörében nem foglalkoztatható. Ha a munkavállaló egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges, vagy ha a munkavállaló a felajánlott munkakört nem fogadja el, a munkáltatónak a munkavégzés alól fel kell mentenie a dolgozót. A felmentés időtartamára az alapbért meg kell fizetni számára, kivéve, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el a dolgozó.
Munkajogi Klub Online Extra |
|---|
|
+ GARANTÁLT MEGLEPETÉS – Egy könyv, amely választ ad számos munkajogi kérdésre
|
Meg kell jegyezni azonban, hogy a munkáltató az itt meghatározott kötelezettségét csak akkor tudja teljesíteni, ha a munkavállaló várandósságáról, egészségi állapotáról tájékoztatja, az arra vonatkozó orvosi véleményt a munkáltatónak bemutatja.
A Munka Törvénykönyve tájékoztatási kötelezettséget ír elő a munkáltató számára a teljes vagy részmunkaidős, a távmunkavégzésre irányuló, valamint a határozatlan idejű foglalkoztatás lehetőségéről. A tájékoztatási kötelezettség előírásának célja egyrészről az atipikus munkavégzési formák minél szélesebb körű alkalmazása, másrészről a határozott idejű munkaviszonyban foglalkoztatottak részére lehetőség biztosítása a határozatlan idejű foglalkoztatásra. A tájékoztatási kötelezettség lehetőséget termet a munkavállaló számára, hogy szerződésmódosítási ajánlattal forduljon munkáltatójához, amelyet a munkáltató mérlegel, esetlegesen elfogad.
A jogszabály azonban kisgyermekes munkavállalók esetében kötelezővé teszi a munkavállaló ajánlatára a gyermek hároméves koráig, három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetében a gyermek ötéves koráig a munkaszerződés módosítását az általános teljes napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre. Az általános teljes napi munkaidő napi nyolc óra, tehát a jogszabályi előírás szerint a kisgyermekes munkavállaló napi négyórás részmunkaidőre vonatkozó ajánlatát köteles a munkáltató elfogadni, azonban a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a felek a munkavállaló javára eltérjenek a rendelkezéstől.
A rendelkezésnek különösen megnőtt a jelentősége azzal, hogy az utóbbi évek jogszabályváltozásai folytán lehetővé vált a különböző gyermekneveléshez kapcsolódó ellátások mellett (GYED, GYES folyósítása esetén a gyermek féléves korától) a keresőtevékenység folytatása.
A cikk szerzője az UCMS Group Hungary munkatársa.
