Milyen ellátásra jogosult az őstermelő?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az általánostól eltérő szabályokat kell alkalmazni a mezőgazdasági őstermelők egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokra való jogosultságának megállapításakor, illetve az ellátások összegének kiszámításakor. A biztosított őstermelőknek csak egy része jogosult táppénzre, mégpedig azok az őstermelők, akik pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezettek. Azoknak az őstermelőknek, akik nem kötelezettek pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére, de szeretnének táppénzben részesülni, lehetőségük van arra, hogy vállalják a pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetését. Cikkünkben e speciális gazdálkodási formát választó személyekre vonatkozó szabályokat ismertetjük, figyelemmel a legújabb jogszabályváltozásokra.

1. Az őstermelők biztosítása

Mezőgazdasági őstermelő az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a személyi jövedelemadóról szóló törvény 6. számú mellékletében felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott termékek előállítására irányuló tevékenységeinek bevétele (jövedelme) tekintetében.

A társadalombiztosítás ellátásaira az az őstermelő jogosult, aki biztosított. Ez alól kivétel, hogy aki nem fizet pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, az táppénzre nem jogosult.

A hatályos jogszabályok szerint [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5.§ (1) bek. i) pont], akkor biztosított a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő szolgálati ideje és a már megszerzett szolgálati ideje együttesen legalább 20 év.

A Tbj. külön rendelkezik arról, hogy mikor nem biztosított az őstermelő. E szerint nem biztosított:

• az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személy és a gazdálkodó család kiskorú tagja,
• aki egyéb jogcímen – ide nem értve a Tbj. 5.§ g) pont és a (2) bekezdés szerint – biztosított,
• továbbá az az őstermelő, aki saját jogú nyugdíjas vagy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és özvegyi nyugdíjban részesül.

Abban az esetben tehát, ha az őstermelő egyidejűleg munkaviszonyban is áll (függetlenül attól, hogy a munkaviszonyában hány órát dolgozik), vagy társas vállalkozó (például betéti társaság személyesen közreműködő tagja), vagy saját jogú nyugellátásban részesül (például a nők 40 éves korengedményes nyugdíjában), vagy betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, és özvegyi nyugdíjban részesül, akkor, mint őstermelő nem lesz biztosított.

Ugyanakkor, ha az őstermelő e tevékenysége mellett olyan egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll (megbízási szerződés alapján dolgozik, vagy gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, vagy szövetkezet vezető tisztségviselője stb.), amelyben biztosított (azaz e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét), akkor, mint őstermelő is biztosított.

Példák

1. 2013. január 1-jétől biztosított őstermelő, 2013. május 1-jétől 2013. június 30-ig megbízási jogviszonyban tevékenykedik, és a megbízási díja alapján a biztosítási kötelezettsége fennáll. Az őstermelői biztosítása a megbízási jogviszony mellett változatlanul fennáll (egyidejűleg két biztosítási jogviszonnyal rendelkezik).
2. 2013. január 1-jétől biztosított őstermelő, 2013. május 1-jétől 2013. június 30-ig terjedő időre munkaviszonyt létesít. Az őstermelő biztosítása a munkaviszony alatti időszakban nem áll fenn. Tehát az őstermelői biztosítása 2013. január 1-jétől április 30-ig, majd 2013. július 1-jétől áll fenn.

A mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettsége az őstermelői igazolványban feltüntetett időponttól az igazolvány visszaadása napjáig, gazdálkodó család tagja esetében a családi gazdaság nyilvántartásba vétele napjától a nyilvántartásból való törlés napjáig áll fenn. Az őstermelői igazolvány az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására alkalmas, hitelesített, kormányrendelet által előírt eljárási rendben kiadott, illetve érvényesített igazolvány, amely tartalmazza a mezőgazdasági őstermelő azonosító adatait és az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges egyéb, a kormányrendeletben meghatározott adatokat.

A mezőgazdasági őstermelői tevékenység kezdetének az őstermelői igazolványban feltüntetett időpontot kell tekinteni. Az őstermelői igazolvány része az adóévre hitelesített értékesítési betétlap, amely egyben bevételi nyilvántartásnak is minősül, amennyiben az őstermelő bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett.
2013. január 1-jétől az igazolványt, az adóévre vonatkozó értékesítési betétlapot, valamint a hitelesített adatnyilvántartó lap másolatát az állandó lakóhely szerint illetékes megyei kormányhivatal mezőgazdasági szakigazgatási szerve állítja ki. Az ügyfelek adminisztrációs terheinek csökkentése eredményeképpen született meg az a döntés, hogy az igazolvány kiadásával egyidejűleg három adóévre kiadható az értékesítési betétlap (eddig évenként kellett a betétlap kiadása érdekében eljárnia az őstermelőnek).

Az őstermelő biztosítási kötelezettsége a biztosítást kizáró körülmény megszűnését követő naptól a biztosítást kizáró körülmény bekövetkezésének napjáig áll fenn. Megszűnik a biztosítás akkor is, ha a mezőgazdasági őstermelő kilép a családi gazdaságból vagy a közös őstermelésből.

2. Őstermelők egészségbiztosítási pénzbeli ellátása

Az őstermelőkre is vonatkozik az az általános szabály, hogy táppénzre az a biztosított jogosult, aki a biztosítási jogviszonyában pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, továbbá hogy az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások összegének alapja az jövedelem, ami után az ellátásra jogosult biztosított az irányadó időszakban pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

A biztosított mezőgazdasági őstermelő – ideértve a tevékenységét a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelőt is – 2013-ban, 98 ezer forint minimálbér alapján kötelezett a pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére. Tehát nem az őstermelő bevétele határozza meg a járulékfizetési kötelezettség alapját, hanem a bevételtől függetlenül a minimálbér alapján kell a járulékokat megfizetnie.

Ettől eltérően az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt (azaz éves bevétele nem éri el a 8 millió forintot), nem köteles pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni.

Ha biztosított, akkor az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évi bevételének 20 százaléka után nem kötelezett pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére (csak meghatározott járulékokat fizet, mégpedig 4 százalékos mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot). Ebből következően a biztosított mezőgazdasági őstermelő nem jogosult táppénzre, mert e jogviszonya alapján nem kötelezett pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére.

Példa

2010. január elseje óta mezőgazdasági őstermelőként biztosított 2012-ben a minimálbér alapján fizette a járulékokat. 2013-ban nem fizet pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, mert a 2012-ben elért bevétele 6 millió forint volt. 2013-ban kizárólag természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet. 2013. június 2-ától keresőképtelen, és táppénzigényt nyújt be. Táppénzre nem jogosult, mivel 2013-ban nem kötelezett a 3 százalékos mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék megfizetésére.

Ugyanakkor a mezőgazdasági őstermelő magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében az adóévre vonatkozóan nyilatkozattal vállalhatja, hogy a Tbj.-ben meghatározott természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot a reá irányadó járulékalapnál magasabb összeg után fizeti meg. A mezőgazdasági őstermelő a magasabb járulékalap választásáról a tárgyév első negyedévére vonatkozó járulékbevallásában nyilatkozik az állami adóhatóságnak.

Soltész Lászlóné, az Adó szaklap 2013/12-13. számában megjelent cikkében további példákon keresztül mutatja be az őstermelők egészségbiztosítási pénzbeli ellátásának lehetséges módozatait.

---