Csúcson a szegénységi ráta
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magyar társadalom egynegyede hónapról hónapra él, s csaknem egytizednyi azok aránya, akik saját megítélésük szerint folyamatosan nélkülöznek. Az InfoTandem heti infografikájáról az is leolvasható, hogy a csúcson lévő szegénységi ráta az elmúlt évtized közepétől stabilan romló tendenciát mutat.
Egyre nagyobb a magyar népességen belül a szegények aránya. Az úgynevezett relatív jövedelmi szegénységet jellemző mutató, a szegénységi ráta 2005 óta folyamatosan emelkedik, s az elmúlt évtized közepén mért 12 százalékról a Tárki Társadalomkutatási Intézet Zrt. legfrissebb számításai szerint 2012-re 17 százalékig kúszott fel. Ez az indikátor a szegénységi küszöb alatt élők arányát mutatja, ahol a küszöbértéket az éves háztartásjövedelem mediánértékének 60 százaléka jelöli ki. Ez tavaly nettó 792 ezer forint volt, ami egy hónapra vetítve havi 66 ezer forintnak felel meg. Vagyis az elmúlt esztendőben a népesség 17 százalékának ennél kevesebb jövedelemből kellett megélnie.
A legmarkánsabb romlás az utóbbi három évben következett be, amikor a szegénységi ráta 3 százalékponttal romlott. Az új évezred elején még enyhe javulás volt megfigyelhető e téren, de a jelenlegi szint a kilencvenes években mért csúcsot, az 1996-os 14,2 százalékot is jócskán meghaladja. Mindez európai összevetésben is romló relatív pozícióra enged következtetni. Bár hasonlóan friss összehasonlítható adatok még nincsenek, a Tárki kutatóinak becslése szerint elmondható: amíg korábban hazánk az alacsony szegénységű országok közé tartozott az Európai Unión belül, addig mára a szegénység mértéke elérte a közösségi átlagot.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szegények nemcsak többen lettek az elmúlt időszakban, de távolabb is kerültek attól, hogy ebből a helyzetből kikerülhessenek, vagyis felerősödött a szegénység és társadalmi kirekesztettség generációk közötti újratermelődésének veszélye. Meglehetősen jól kirajzolódnak azok a csoportok, amelyeknél különösen jelentős volt a szegénységi kockázat növekedése. Tavaly a jövedelmi szegények fele olyan háztartásban élt, ahol maximum 8 általánosa volt a háztartásfőnek, kétötödük pedig olyanban, ahol utóbbi szakmunkásképzőt végzett.
Ugyancsak a szegények felét alkották az alacsony munkaintenzitású háztartások (ezekben az aktívkorúak legfeljebb ötödrészben képesek kihasználni teljes munkaidejüket). A szegények egyharmada roma háztartásfővel élő személy volt. Az átlagosnál nagyobb erőfeszítésre lenne szükségük a szegénységből való kilépésre az egyedülálló szülőknek és gyermekeiknek, illetve a három vagy többgyermekes családoknak is. (A szegénységben élők több mint 40 százaléka a 25 év alatti korosztályból kerül ki.)
A Tárki Háztartás Monitor kutatásából a családok anyagi helyzetének szubjektív megítéléséről is képet kaphatunk. E szerint a nélkülözők aránya az évtized közepétől jóval több mint duplájára nőtt: a 2005-ös 3,8 százalékról 2012-re 9,0 százalékra ugrott. Mindeközben 17,7 százalékról 25,6 százalékra duzzadt a hónapról hónapra anyagi gondokkal szembesülők részaránya is.
Az okok részben a gazdasági és pénzügyi válság hatásaiban keresendők. Ennek első szakaszában egyrészt megugrott a háztartások hitelállománya – visszafogva fogyasztásukat és elapasztva tartalékaikat –, másrészt a foglalkoztatás visszaesése és a reáljövedelem csökkenése is rontott a helyzetükön. A válság következő szakaszában aztán a jóléti ellátások is szűkültek, ami éppen az amúgy is sérülékeny társadalmi csoportokat érintették negatívan.
