Munkaerő-kölcsönzés: taktikák túlélésre
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Miként érvényesül az egyenlő bánásmód elve munkaerő-kölcsönzésnél? – többek között erre a kérdésre is részletes választ kaptak a CompLex Kiadó Rodin Felnőttképzési Üzletága által szervezett Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szakmai Konferencia részt vevői. Megtudhatták még, hogy egyezségekkel az Mt. csaknem minden passzusa felülírható, és azt is, miként taktikáznak a munkaerő-kölcsönző cégek a hibernált, zsugorodó piacon.
Konferencia-beszámolónk első részét az új Mt. elméleti hátteréről itt találja. |
A kölcsönzött munkaerő sem csak erőforrás
A munkaerő-kölcsönzés jogi hátterében kikerülhetetlen kérdés az egyenlő bánásmód – mondta dr. Kun Attila, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- És Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense.
Napjainkban a nemzetközi munkajog tudományában egyre több szakember képviseli azt a látásmódot, amely szerint a munkavállalói alapjogok „élvezete” egyre kevésbé a munkaviszony adott típusához kötődik, helyette egyre inkább magához a munkavégzés tényéhez. Ennek megfelelően az egyenlő bánásmódot is mindenkinek biztosítani kell. A kölcsönzött munkavállalóra tehát nem „csak erőforrásként” tekintenek, hanem ugyanúgy megilletik őket is az egyenlő munkavállalói jogok.
Az egyenlő bánásmód mellett a legfőbb érv, hogy javítja a kölcsönzés elismertségét, amelyre nagy szüksége van, hiszen Európában egyre többen vonják kétségbe a létjogosultságát ennek a foglalkoztatási formának. Emellett csökkenti is a kölcsönzöttek kiszolgáltatottságát. Persze a munkaadók részéről ellenérvek is felsorakoztathatók, így például drágítja a foglalkoztatás-bővítést, és korlátozza a munkaviszony két szereplőjének megállapodási szabadságát.
A 2008-as EU-irányelv elfogadását pont ezen érvek mentén kialakult évtizedes vita előzte meg, amiért korábban ezt nem is sikerült bevezetni. Bár a legtöbb atipikus munkaviszony tekintetében az antidiszkriminációs irányelv nem enged kivételt, de a kölcsönzésnél tartalmazza a kitételt, hogy az csak az „alapvető” feltételek tekintetében érvényes.
A régi 1992-es Mt. is tartalmazta az egyenlő bánásmód elvét, de korlátozta mind az idő, mind a bevont bérelemek tekintetében. A kölcsönzött munkavállalók eltérő kezelését mindemellett az Alkotmánybíróság is legitimálta, amikor kimondta, hogy az nem alkotmányellenes az eltérő foglalkoztatási konstrukció miatt. Érdekes módon az Ab éppen a rövid, ideiglenes foglalkoztatás okán látta indokoltnak a kivételt, míg az EU-Irányelv pont a tartós foglalkoztatást tekinti az eltérő bánásmódot bizonyos feltételekkel megalapozó kivételnek.
A jelenleg hatályos ‘hazai’ szabály végül azt mondja ki, hogy a kikölcsönzés tartama alatt a munkavállaló számára biztosítani kell a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket.
Az irányelv és a hazai szabályozás értelmében tehát nemcsak a bérezés tekintetében illetik meg a kölcsönvett munkaerőt ugyanazok a feltételek, mint a többi munkavállalót, hanem a kölcsönvevő összes szolgáltatása, létesítménye esetében is biztosítani kell a hozzáférést. Ez jelentheti az étkeztetést, a szállást, a belső pályázatokat, a képzést, vagy akár egy céges bulit is.
Sokak szerint az egyenlő bánásmód elve miatt elvesznek a munkaerő-kölcsönzés előnyei, de a gyakorlatban azért az egyéb előnyök kompenzálják ezt. Így az adminisztrációs terhek csökkentése, a gyorsasági ‘pótlás”, a rugalmas létszámgazdálkodás, a kölcsönbeadók professzionális HR-háttere mind olyan elem, amely miatt még mindig jobban megérheti ez a forma.
Egy hazai felmérés szerint nálunk a helyzet nem is olyan rossz. A megkérdezett kölcsönzöttek körében a válaszadók 60 százaléka gondolta úgy, hogy munkavégzési feltételeik ugyanolyanok, mint a közvetlenül alkalmazottaké (csak 19 százalék szerint rosszabbak). A munka anyagi elismerése tekintetében 43 százalék szerint nincs különbség, míg 35 százalék szerint rosszabb a kölcsönzöttek helyzete. Meglepő módon 11 százalék szerint még jobb is a helyzetük, mint a többi munkavállalónak.
![](http://www.rodin.hu/images/bannerek/adohuboxnyolckredit.jpg)
Kulcsfontosságú szerződések
Dr. Kártyás Gábor munkajogász a megállapodások szerepét tartja a legfontosabbnak az új Mt-ben. Így szerinte nem az a fontos, hogy mit mond az új Munka törvénykönyve, hanem hogy hogyan lehet attól eltérni. Hogyan tudunk olyan megállapodást kötni a szakszervezeti, üzemi tanácsi partnerünkkel vagy magával a munkavállalóval, hogy az Mt szabályait ne kelljen betartani, mert az nem betartható vagy nem életszerű. Itt a munkaerő-kölcsönzés területén is meg lehet találni azokat a kiskapukat, amelyek alapján alkut lehet kötni.
Fontos, hogy a szereplők kapcsolatait rendező szerződéseket tisztán lássuk. Fontos tehát a kölcsönbe adó és a munkavállaló között fennálló munkaszerződés, amely az új Mt mellett különösen kiemelt szerepe van.
A másik kulcsfontosságú szerződés, amely a viszonyt mozgatja, a munkaerő-kölcsönzési szerződés. Ez egy polgári jogi megállapodás, így ebben mindent lehet szabályozni, amit a törvény nem tilt, vagy korlátoz. Itt az új törvény mellett még nagyobb lett a szabadság. A negyedik szereplő a már említetteken kívül még egy szakszervezet lehet, amellyel kollektív szerződést köthet a kölcsönvevő vagy akár a kölcsönbe adó is. Ha ilyen megállapodást tudnak kötni a felek, akkor lehet elérni a megállapodás legnagyobb szabadságát, hiszen ebben akár a munkavállaló kárára is el lehet térni.
Hibernált, zsugorodó piac
Az előadásokat dr. Varga Péter -, Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetségének (MMOSZ) alelnöke zárta, aki a jogi megközelítés után a kölcsönzés gyakorlati tapasztalatairól beszélt.
Az alelnök felfogásában a munkaerő-kölcsönzést sokan sokféleképpen használják, de a felhasználók körét ő alapvetően kétfelé bontja. Egyrészt sokan csak a jogszolgáltatás miatt veszik igénybe, míg vannak akik a tartalomszolgáltatást látják a kölcsönzőkben, amikor elismerik, hogy valós és komoly hozzáadott érték van a szolgáltatásban.
Az elmúlt 12 évben szakmává vált a terület, ahol a szakma képviselőinek a regionális igazgatótól a takarítóig minden különböző kölcsönbe vett munkaerő helyzetét kezelni kellett. Mára a szövetség 27 tagja 18 ezer munkavállalót fog össze.
Az alelnök a kölcsönzők fejlődéstörténetében szinte minden változást pozitívnak talál. Az utóbbi időben mind a Munka törvénykönyvének, mind a csődtörvény változása számukra megfelelő irányt jelent. A gondot itt gyakran a törvényalkotás rohamtempója okozza.
Jelenleg azonban nem a jogi környezet, hanem piaci jelenti a legnagyobb kihívást, amely egyre zsugorodó, hibernált állapotban van. Bár a tagszervezetek jogkövetően és törvényesen működnek, vannak olyan cégek, amelyek már a megalakulásuk pillanatától nem akarnak közterheket fizetni, így nehéz velük versenyezni.
![](http://www.rodin.hu/images/bannerek/munkajogklubadohubox.jpg)
Akik azonban talpon akarnak maradni, az új gazdasági környezethez leginkább két irányba próbálnak alkalmazkodni. Vannak, akik az egészen kicsi megrendelések felé nyitnak, és „átpozícionálták” a tevékenységüket, míg mások egészen szorosra fűzik két-három nagy megrendelőjükkel a kapcsolatot, és szimbiózis szintű , szinte megkerülhetetlen együttműködést alakítanak ki.
Az MMOSZ alelnöke fontosnak tartaná, hogy a kölcsönbe vevő cégek is alapítsanak egy olyan szervezetet, amely megírhatná a maga etikai kódexét, kialakíthatná piaci normáit és akikkel tárgyalni lehetne. Ez amiatt is fontos lenne, mert egyre inkább terjednek az olyan internetes licitek, amely során végül a munkakölcsönzők olyan áron vállalnak el egy-egy állást, amelyet legális keretek közt már nem is tudnak teljesíteni, és ez a gyakorlat a jövőben erősen visszaüthet. Ezen túl az a gyakorlat is terjed, és lenne mit változtatni rajta, amikor nem szerződéses ártárgyaláson dől el egy-egy üzlet, hanem gyakorlatilag a megrendelők meghatároznak egy árat, mondván „ha kell, kell, ha nem, nem”. Azt pedig nem gondolják végig, hogy ebből hogyan lehet a juttatásokat kifizetni.
Szükség lenne olyan szakszervezetre is, amely reprezentálni tudná a kölcsönzött munkavállalói kört. Nem csak a potenciális kollektív szerződések adta könnyebb lehetőségek miatt, de egyébként sok tekintetben is fontos lenne egy olyan érdek-képviseleti szervezet, amellyel tárgyalni lehetne.
Mindezek mellett az alelnök már nem félti a területet a jövőtől. Fontosnak tartja, hogy a munkaerő-kölcsönzés még inkább igazi szakmává váljon, és megtudja mindenki, hogy ez jó dolog: a bankszakmától kölcsönvett szakkifejezéssel élve prudens eszköz, amely észszerű létszámgazdálkodást és erőforrás-optimalizálást tesz lehetővé.