A szerződéses viszonyokat is megváltoztatja az új Ptk.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Novemberben elfogadta a parlament az új Polgári Törvénykönyvet. A 2009. évi CXX. törvény nemcsak a családjogi és öröklési szabályokat, hanem szerződéses viszonyainkat is alapvetően érinti, érdemes felkészülni a változásokra. A szerződéses viszonyokat szabályozó rendelkezéseket 2011. januárjától kell majd alkalmazni.

Átruházható szerződések és jogok

A gyakorlatihoz alkalmazkodva az új törvény megengedi a szerződés-átruházást, amikor az adott szerződésből eredő valamennyi jogot és kötelezettséget kívülálló személynek ad el az egyik szerződő fél. Az átruházás feltételeiben mindhárom félnek: a szerződésből kilépőnek, a helyére érkezőnek és a szerződésben maradó félnek meg kell állapodni írásban. A szerződéses jogviszonyban bent maradó fél az átruházáshoz való hozzájárulását előzetesen is megadhatja, Ilyenkor az átruházás a bent maradó fél értesítésével hatályossá válik. A gyakorlatban persze most is találkozhatunk szerződés-átruházással, hiszen például a bérleti jog átruházása magánszemélyek és vállalkozások között is gyakori. A törvényi alapok megteremtéséhez járul hozzá az is, hogy ezentúl rögzíti a törvény, hogy jogok és követelések is lehetnek adásvétel tárgyai.

Elővásárlási jog, első ajánlat joga

A hatályos szabályozással ellentétben, az elővásárlási jogot is át lehet ruházni, azaz a tulajdonos hozzájárulásával az eredeti személy helyett más válhat az elővásárlási jog jogosultjává. Ez a lehetőség azonban nem lesz örökölhető.
Az elővásárlási joghoz képest egyszerűbb jogviszony az úgynevezett „első ajánlat joga”, amelynek a lényege, hogy a tulajdonos kötelezettséget vállal arra, hogy ha a tulajdonát a jövőben el kívánja adni, akkor először az „első ajánlat” jogosultjának tesz, vagy tőle kér ajánlatot.
Az elővásárlási jog és az első ajánlat joga közti lényeges különbség, hogy utóbbinál a leendő vevő nem mérlegelheti, hogy harmadik személy ajánlatában foglalt feltételekkel kötne-e szerződést az eladóval, vagy sem. Az ajánlatot vagy közvetlenül a tulajdonos teszi meg, vagy éppen a jogosultra bízza az ajánlattételt, így az ajánlat feltételeinek a kidolgozását is. Az első ajánlat jogosultja harminc napon belül adhatja meg nyilatkozatát, ajánlatát, ennek elteltével a tulajdonos mentesül az ajánlati kötöttség alól. Ettől fogva, ha a jogosult ajánlatot is tesz, a tulajdonos ennél kedvezőbb feltételek mellett mással is szerződhet.

Haszonélvezeti jog cégeknek is, tagsági jogokon is

Az új szabályozás egyértelművé teszi, hogy jogi személy is szerezhet haszonélvezeti jogot. A haszonélvezet természetesen a cég létezéséhez, azaz a fennálláshoz kötődik ebben az esetben is, a jogutód nélküli megszűnéssel (pl. végelszámolás, felszámolás) a haszonélvezet is megszűnik.

A haszonélvezeti jog független a tulajdonos személyével kapcsolatos változásoktól. Így van ez most is és a jövőben is így marad, azaz pl. az ingatlan eladása, a tulajdonos halála, vagy, ha cég a tulajdonos, akkor annak a megszűnése nem érinti a haszonélvezetet. Újdonság azonban, hogy a felek ettől eltérően is megállapodhatnak, azaz rögzíthetik, hogy a tulajdonos személyében bekövetkező változással a haszonélvezet is megszűnik.

Az új Ptk. külön fejezetben foglalkozik a jogokra és a követelésekre, így például az üzletrész, részvény haszonélvezetére vonatkozó speciális szabályokkal. E körben rögzíti, hogy ilyenkor a tagsági jogviszonyból eredő jogok (pl. szavazati jog) gyakorlása, illetve a kötelezettségek teljesítése – eltérő megállapodás hiányában – kizárólag a haszonélvezőt illeti, illetve terheli.
Új lehetőség, hogy a szerződéssel alapított haszonélvezeti jog átruházható. Így a magánszemélyek és vállalkozások a haszonélvezet gyakorlásának az átengedése helyett úgy is határozhatnak, hogy a jogot véglegesen és teljes körűen átruházzák. Ez a megoldás különösen az üzleti életben erősíti a vállalkozások mozgásterét. Az átruházáshoz a tulajdonos hozzájárulása is szükséges.

Vételi jog biztosítékként, eladási jog

A vételi (opciós) jog lényege, hogy annak jogosultja egyoldalú nyilatkozatával akkor is megveheti a dolgot, ha azt a tulajdonos nem akarja eladni. Gyakran előfordul, hogy a bankok vételi jogot kötnek ki ingatlanhitel folyósításakor (ami a jelzálogjog mellett egy további biztosíték számukra). A bankok e jogukkal általában akkor élnek, ha az adós nem fizeti a hitelt. Ekkor a bank minden különösebb nehézség nélkül megszerezheti az ingatlan tulajdonjogát, csupán az adóst kell értesítenie vételi joga gyakorlásáról. Egyes bankok az ingatlan időközben bekövetkező értéknövekedését elismerik, de az is előfordul, hogy nem.

A vételi jog visszaélésszerű kikötésének megakadályozása érdekében a törvény garanciákat épít be a kiszolgáltatott helyzetben levő adós érdekeinek védelmére. Így a tulajdonos vételi jogot engedhet a jogosultnak arra az esetre, ha nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít, de ennek feltétele, hogy a megállapodást közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalják és ha ingatlanról van szó, akkor az ingatlan-nyilvántartásba, ingó dolog, jog és követelés esetén a zálogjogi nyilvántartásba bejegyezzék. Vételi jog kikötése esetén továbbra is alapkövetelmény a vételár rögzítése, amelyet nem feltétlenül kell pontos pénzösszegben meghatározni. Bármely más módszer is elfogadható, amellyel a teljesítés időpontjában a fizetendő összeg megállapítható. Így kiküszöbölhető az időbeli árváltozásokból eredő kockázat és az opció spekulációs jellege is, amit egy előre, fixen rögzített vételár kikötése jelenthet.

Új elem a vételi jog párjának, az eladási jognak a szabályozása. A modern kereskedelmi gyakorlatban felmerült az igény arra, hogy a dolog tulajdonosa jogot szerezhessen arra, hogy a dolgát egyoldalú nyilatkozattal eladhassa meghatározott személynek.

Újdonság, hogy kikerült a törvényből a vételi jog 5 évben meghatározott korlátozása, azonban a vételi és az eladási jog a jövőben is csak határozott időre engedhető. A fogyasztók fokozott védelme érdekében a fogyasztói szerződésben engedett vételi jog időtartama továbbra is 5 évben lesz maximálva.

Engedményezés, faktoring

Engedményezéskor a jogosult (engedményező) a követelését szerződéssel másra (engedményes) ruházza át. Az új Ptk. több területen is kiegészíti a jelenlegi szabályokat. Korábban a bíróságok azért nem ismerték el a jövőbeli követelések engedményezésének érvényességét, mert azokat nem lehet szerződéskötéskor pontosan meghatározni. Az új szabály szerint azonban elég az, ha a követelések létrejöttekor meghatározható, hogy az adott követelés az engedményezett követelések közé tartozik-e. A követelések tömeges engedményezése is érvényes lesz, annyi a feltétel, hogy legkésőbb a követelés létrejöttekor megállapítható legyen, hogy az adott követelés az engedményezett követelések közé tartozik-e. Új szabály az is, hogy a jogosult a követelés meghatározott részének engedményezésére is jogosult, amennyiben az osztható.
Az engedményezési szerződés a megkötésének időpontjában hatályossá válik, amiről az adóst értesíteni kell. Az értesítés lényeges funkciója az adós védelme: számára világosan ki kell derülnie, hogy milyen esetekben kinek köteles és jogosult teljesíteni.

Új szabály az is, hogy a követelést ellenérték fejében átruházó engedményező a követelés fennállásáért és behajthatóságáért készfizető kezesként felel.
Az új törvénykönyv külön nevesítve szabályozza a faktoring szerződést. A faktoring szerződés lényege úgy foglalható össze, hogy a faktor vállalkozás díjazás fejében sajátos pénzügyi szolgáltatást nyújt. Ennek keretében történik meg bizonyos követelések, kintlévőségek engedményezése. Az új Ptk. nem tekinti azonosnak a faktoring szerződést a követelések engedményezésével. A szerződéses kapcsolat egyik oldalán álló faktor ugyanis a követelést azért szerzi meg, hogy annak a fedezete mellett, díjazás ellenében az engedményezőnek pénzügyi szolgáltatást nyújtson. A faktor tehát nem kölcsönt nyújt, hanem a követelés lejáratáig terjedő időben részben vagy egészben megelőlegezi azt, magyarul faktor cég az egyébként még le nem járt számlakövetelésre fizet előleget. A faktorálás folytán a faktor jogosult a követelést érvényesíteni, behajtani, majd ezt követően az engedményező irányában köteles elszámolni.
A faktoring szerződésre néhány eltéréssel ugyan, de alapvetően az engedményezés szabályait kell alkalmazni. Az eltérések elsősorban a faktor üzletszerű szolgáltatási tevékenységével, annak gyakorlati igényeivel állnak összefüggésben.

Teljesítésátvállalás, tartozáselvállalás

A törvényben megjelenik két, a régi magánjogunkban ismert intézmény: a teljesítésátvállalás és a tartozáselvállalás. Teljesítés átvállalásakor az adós és az átvállaló köt szerződést, amelyben utóbbi vállalja, hogy esedékességkor a kötelezett tartozását teljesíti. A megállapodás kizárólag a felek között hatályos, így a jogosult nem is követelheti a tartozás teljesítését az átvállalótól. Ha az átvállaló nem teljesít, akkor az eredeti kötelezett szerződésszegés címén szembefordulhat az átvállalóval.

Tartozáselvállalás esetén új adós lép a színre. Annyiban hasonlít a teljesítésátvállaláshoz, hogy a régi adós itt sem szabadul a kötelezettsége alól. Azonban itt az átvállaló és a hitelező közvetlen jogviszonyba kerülnek egymással, ezért a hitelező követelheti az átvállalótól a teljesítést. A harmadik személy részéről felajánlott teljesítést el kell fogadni, ha a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetve nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel az nem rendelkezik. Emellett szükséges a kötelezett hozzájárulása is. A hozzájárulás csak akkor nem szükséges, ha a harmadik személynek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a kötelezett a teljesítést elmulasztotta vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni.

Vállalkozási szerződések

A vállalkozási szerződések szabályozása a bírói gyakorlat és a tapasztalatok nyomán több ponton is kiegészül az új Ptk-ban. A vállalkozó helyzetének javítása érdekében változnak a megrendelői elállás, felmondás szabályai. Jelenleg a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat. A munkák megkezdése előtt ez továbbra is lehetséges lesz, azt követően pedig – amikor a vállalkozó olyan szolgáltatást nyújt, ami miatt az eredeti állapotot már nem lehet helyreállítani, mert például már lebontotta a házat – a szerződést azonnali hatállyal a jövőre szólóan mondhatja fel. A megrendelőnek ekkor kártalanítania kell a vállalkozót.

A vállalkozó díját továbbra is a teljesítéskor kell megfizetni. Új elem, hogy ha a vállalkozó és a megrendelő részteljesítésekben és annak külön-külön díjában is megegyezik, akkor fizetni is az egyes munkarészek átadás-átvételekor kell. A vállalkozót a teljesítéstől kezdve a megrendelő tulajdonában lévő, a szerződés szerinti munkák elvégzésére szolgáló ingatlanán a díjkövetelése erejéig jelzálogjog illeti meg. A megrendelőt pedig az általa fizetett részteljesítésétől, vagy a vállalkozó késedelme esetén a késedelem kezdőnapjától, a vállalkozó ingatlanán illeti meg követelése erejéig jelzálogjog.

Tilos a létesítő okirattal ellenétes szindikátusi szerződés

A szindikátusi szerződés a hazai és nemzetközi társasági jogi gyakorlatban is gyakori. A szindikátusi szerződések alapvetően érintik a gazdasági társaságok tulajdonosainak jogosítványait, a tagok együttműködését. Ezek a szerződések azonban nem szerepelnek a cégbíróságra benyújtott cégiratok között, adott esetben el is térnek a társasági törvény szabályaitól, a tagok, befektetők titkos polgári jogi megállapodásai.

Az új Ptk. ugyanis a szerződési akarat hibái közé sorolja (573. §), ha „a vállalkozás tagjai, részvényesei a nyilvános létesítő okiratban szabályozott kérdésről nem nyilvános, külön szerződésükben eltérő tartalommal rendelkeznek.” A külön megállapodásnak ezt a rendelkezését semmisnek kell tekinteni. Tehát a magyar jog hatálya alatt a jövőben – 2011-től – nem lehet olyan szindikátusi szerződést kötni,amely ellentétes a gazdasági társaság létesítő okiratával.

Váci Tímea

---