Nagy mértékben változtak a polgári perek szabályi 2021. január 1-től
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Országgyűlés 2020. november 17-én, ellenszavazat nélkül fogadta el a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt (közismert rövidítése szerint: Pp.) módosító T/13257. számú törvényjavaslatot.
A polgári perrendtartásról szóló törvény 2018. január 1-jén lépett hatályba, felváltva ezzel a több mint hatvan évig hatályban lévő, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt. Az új Pp. a korábbi szabályozáshoz képest számos újítással élt. Az Európában érvényesülő perjogi megoldásokhoz igazodva bevezette a perkoncentrációt biztosító osztott szerkezetű elsőfokú eljárást, amelynek eredményeként az elsőfokú eljárás egy a per kereteit tisztázó perfelvételi szakaszra és egy a bizonyítást és a döntéshozatalt felölelő érdemi szakaszra bomlik. Ezen túlmenően a felek felelős pervitelén és a bíróság aktív pervezetésén alapuló új rendelkezéseket hozott, aminek célja egyértelműen az eljárás várható időtartamának lerövidítése volt.
Az új Pp. alkalmazásának tapasztalatai, az Alkotmánybíróság határozatai és a jogalkalmazó szervek visszajelzései rávilágítottak arra, hogy indokolt a törvény egyes rendelkezéseinek finomhangolása, a perjogi szabályok egyszerűsítése és rugalmasabbá tétele. Az idén január 1-től hatályba lépett módosításokat tartalmazó Pp. Novella célja ezzel összhangban az, hogy megkönnyítse a jogkereső közönség bírósághoz fordulását, úgy, hogy a bevezetett változtatások mellett is biztosíthatók maradjanak a koncentrált per feltételei, fennmaradjanak az osztott perszerkezet előnyei és a felek önrendelkezési joga is messzemenően érvényesüljön. A törvénymódosítás tartalmának kialakításához a jogászi hivatásrendek által tett javaslatokon kívül alapul szolgáltak a Kúria új Pp. kérdéseivel foglalkozó konzultációs testületének állásfoglalásai, a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának Pp.-t érintő ajánlásai, a Kúria a keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében felállított joggyakorlat elemző csoportjának összefoglaló véleményében tett megállapítások, valamint az Igazságügyi Minisztérium Pp. hatályosulási munkacsoportjában megfogalmazódott észrevételek és módosítási javaslatok is.
Fontos, hogy a frissen elfogadott módosítások a 2021. január 1-jén már folyamatban lévő perekben is alkalmazandóak, melyek közül a legfontosabbakat az alábbiakban foglaljuk össze.
A keresetindítás új szabályai közül kiemelendő, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró feleknek nem kötelező az ÁNYK alapú formanyomtatványokat használniuk, ugyanakkor azok továbbra is jó sorvezetőül szolgálhatnak a beadványok tartalmának kialakításához. Előírja továbbá a törvény a bíróság számára, hogy a hiánypótlásra való felhívásban a beadvány valamennyi hiányát sorolja fel, a végzés szövegét pedig a fél jogban járatlanságához igazodó módon fogalmazza meg, ami elősegíti, hogy a laikus fél is teljesíteni tudja a hiánypótlásra történő felhívásban foglaltakat. Lehetőség nyílt arra is, hogy a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetén hiánypótlásra történő felhívás helyett a fél személyes meghallgatását rendelje el, ha azt célravezetőbbnek tartja.
A bírói gyakorlatban a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit érintő követelmények megítélését illetően igen szigorú értelmezés alakult ki, ami az új Pp hatályba lépésétől a keresetlevelek nagy arányban történő visszautasításához vezetett, és ez a befizetet illeték 10%-ának elvesztésével is járt. Az illeték törvény 2018. november 24-től hatályos módosításával az illeték vonatkozásában a jogkövetkezmény enyhült ugyan – visszautasítás esetén a lerótt teljes kereseti illeték (nem csak annak 90%-a) visszaigényelhetővé vált -, a visszautasításokkal kapcsolatos gyakorlat azonban továbbra is igen szigorú maradt. Jelentős változást jelent ezért a most hatályba lépett Pp Novella azzal, hogy a 2021. január 1. után benyújtott kereseteket illetően a jogi képviselővel eljáró fél esetén is kötelezővé teszi a bíróság számára a hiánypótlásra történő felhívást abban az esetben, ha a keresetlevél valamilyen tartalmi vagy alaki hiányosságban szenved.
A hiánypótló végzésben a bíróságnak a keresetlevél hiányosságait teljes körűen fel kell tüntetnie. Ha a felperes a végzésben feltüntetett valamennyi hiányt pótolta, de a bíróság újabb hiányosságot állapít meg, sem további hiánypótlásnak, sem visszautasításnak nincs helye, s a hiányosságot már a perfelvétel során kell pótolni.
A módosítás mindezek mellett az adminisztráció egyszerűsítésének jegyében csökkenti a keresetlevél kötelező tartalmi elemeit, és szűkíti a keresetlevélhez csatolandó mellékletek körét – ezzel is könnyítve az ügyfelek és jogi képviselőik munkáját, amelynek köszönhetően több idő és energia marad a kereset érdemi részének összeállítására.
Korábban gyakran vezetett a keresetlevél visszautasításához, hogy a bíróság nem találta kellően határozottnak, pontosnak a kereseti kérelmet, vagy a felperes jogi érvelését eléggé meggyőzőnek, a keresetet következetlennek tekintette, avagy a felperes tényállításait kevésnek, vagy nem relevánsnak minősítette. Ezt kívánta orvosolni a Novella azzal, hogy a Pp. 176. §-át egy új rendelkezéssel egészítette ki. E szerint a keresetlevél perfelvételre való alkalmassága szempontjából nem vizsgálható a keresetlevél érdemi részében előadott azon kérelem, állítás, illetve érvelés, amelynek értékelése az ügy érdemére tartozik, valamint az sem, hogy a felperes által megjelölt bizonyítékok, bizonyítási indítványok alkalmasak-e, illetve elegendőek-e a keresetlevélben foglaltak alátámasztására.
Új szabály, hogy a felperes értesítést kap arról, hogy a keresetlevelét a bíróság befogadta, azt perfelvételre alkalmasnak tekinti, a keresetlevél esetleges visszautasítása esetén pedig a visszautasító végzést az alperes részére is meg kell küldeni a jogerős visszautasító végzéssel együtt.
További részleteket itt talál.
A cikk szerzője Dr. Nagy Krisztina LL.M. ügyvéd, munkajogi és adatvédelmi szakjogász, civiljogi specialista, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar valamint a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.
